Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola, Széchey Noémi
Merre tovább, Mr. Blair?
A Közel-Keleten vállal új szerepet a volt brit miniszterelnök

„Mindenkinek, barátnak és ellenségnek, minden jót kívánok, ennyi volt, vége” szavakkal köszönt el a brit képviselőtestülettől Tony Blair brit miniszterelnök június 27-én több mint egy évtizedes hivatali idő után, miután átadta a kormányfői stafétabotot utódjának, Gordon Brown pénzügyminiszternek. Az ambiciózus politikus nem tűnik el a nemzetközi porondról, a jövőben a közel-keleti konfliktus rendezésében fog kulcsszerepet vállalni.


Fotó: AP

Tony Blair leköszönő brit miniszterelnök a közel-keleti béketárgyalásokat folytató Kvartett követeként fog a jövőben tevékenykedni - áll abban az írásos nyilatkozatban, melyet a Kvartettet alkotó négy ország, az Egyesült Államok, az Európai Unió, az ENSZ és Oroszország adott ki szerdán, véget vetve a Blair jövőjével kapcsolatos spekulációknak. A leköszönő brit kormányfő számára nem jött váratlanul a felkérés, hiszen Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzóval közösen tartott utolsó sajtótájékoztatóján is kifejezésre juttatta, hogy kész segíteni bármiben, amiben tud. „Mindenki tudja, aki számára fontos, hogy nagyobb béke és biztonság legyen a világban, hogy az izraeli-palesztin kérdés tartós rendezése ehhez elengedhetetlenül fontos” - mondta Blair, hozzátéve, hogy a maga részéről mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy egy ilyen megállapodás megszülethessen.
Blair kinevezéséről szóló felvetést mind az izraeli, mind a palesztin fél pozitívan fogadta, Ehud Olmert izraeli miniszterelnök még korábban támogatásáról biztosította Blairt, Silvan Shalom volt külügyminiszter szerint pedig „Blair már bizonyította barátságát Izrael felé, és ha a jövőben is kitartana állásfoglalásai mellett, akkor korrekt és kiegyensúlyozott közvetítő lenne belőle”. Egyes diplomáciai források szerint azonban gondot okozhat, hogy Blair George W. Bush amerikai elnök elkötelezett támogatója, és Nagy-Britannia iraki szerepvállalása sem teremt kedvező feltételt a volt miniszterelnök közel-keleti szerepvállalásához. Más források szerint azonban Blair „megkerülhetetlen” államférfiúvá vált, akinek szabad bejárása van a világ vezetőihez. Még ha nincs is túl nagy hitele az arab világ vezetői előtt, akkor is olyan nagy befolyású politikai vezetőről van szó, akivel mindenki „szóba fog állni”.
A közel-keleti politikai szerepvállalás mellett Blair egyes westminsteri források szerint olyan globális alapítvány létrehozására is készül, amely a három „ábrahámi vallás”, a kereszténység, a júdaizmus és az iszlám közötti párbeszédet és megértést kívánja előmozdítani. „A tragédia az, hogy a keresztények, a zsidók és a muszlimok mind az ábrahámi vallásokhoz tartoznak. Ábrahám gyermekeinek tartjuk magunkat, s mégis ősidők óta harcolunk egymással” - nyilatkozta Blair nemrégiben. A brit kormányfő már tavaly is tárgyalt arról Benedek pápával, hogy a vallások közötti dialógus hogyan tudna segíteni a konfliktusok megoldásában, majd a múlt hétvégi vatikáni látogatása során is egyeztetett a katolikus egyházfővel a kérdésben.
Blair vatikáni útja kapcsán felröppent ugyanakkor az a hír is, miszerint az anglikán miniszterelnök áttér felesége vallására, a katolikus hitre. Ezzel kapcsolatban nagy találgatás folyik a brit médiában, főként, hogy Michael Seed atya - akinek köztudottan az a feladata, hogy prominens politikusokat és arisztokratákat „tereljen be a katolikus nyájba” - minden vasárnap misét mond a Blair családért, amikor azok Londonban tartózkodnak. Blair vallás iránti érdeklődése több évtizedre nyúlik vissza, fiatalkorában meghatározó találkozása volt a kereszténységgel, mely politikai szerepvállalását is alapjaiban meghatározta. Évek óta pedig rendszeresen is részt vesz katolikus misén, gyakran katolikus felesége és katolikus gyermekei kíséretében, de előfordul, hogy egyedül is ellátogat a londoni Westminster katedrálisba, a római katolikus egyház angliai főtemplomába. Áttérése korábban „összeférhetetlenség” miatt nem volt aktuális, mivel brit miniszterelnökként az anglikán egyház érseki testületének vezetője is volt, amely pozíciót katolikusként igencsak nehezen tölthetett volna be.
A leköszönő brit kormányfő a londoni székhelyű alapítványon keresztül valószínűleg figyelmet szentelhet majd további „kedvenc” témáinak is: a globális felmelegedés és az afrikai kontinens problematikájának, valamint az arab-izraeli konfliktusnak. A finanszírozást gazdag amerikai, brit és arab szponzorok biztosítanák. Blair a The Times napilapnak adott interjújában meg is erősítette: „Továbbra is érdekel a klímaváltozás és Afrika, valamint a vallások közötti párbeszéd gondolata. A jövőben is nagyon fog érdekelni a Közel-Kelet.”
Blair további, már hosszabb távú tervei között munkatársai szerint felmerült annak gondolata is, hogy esetleg elfogadná 2009-től az Európai Tanács elnöki pozícióját. Jelölését Nicolas Sarkozy és Angela Merkel is támogatná, valamint az észak-európai liberális kormányok és több közép- és kelet-európai tagállam is szívesen látná Blairt ebben a pozícióban. Az elnök formális hatalmat kapna, de elsősorban a negyedéves csúcstalálkozók előkészítése és elnöklete lenne a feladata a stratégiai irányítás mellett. A kül- és biztonságpolitikai főképviselő mellett külföldön ő képviselné az unió érdekeit.
Egyelőre az sem kizárt, hogy Blair valamilyen stratégiai tanácsadói szerepet vállal, illetve előadásokat tart és könyveket ír majd. Egyelőre annyi bizonyos, hogy választókörzetének, Sedgefieldnek a képviselőjeként folytatja tevékenységét a brit parlamentben.
Biztonsági szakértők szerint egyébként Blair a terroristák öt legfontosabb célszemélye között szerepel. Miután Blairt megkérdezték, hogy egy közelmúltbeli bagdadi látogatásán miért nem viselt golyóálló mellényt, meglepően realista módon azt válaszolta, hogy szerinte a brit utcákon ilyen szempontból nagyobb veszélyben van, mint Irakban.