Vissza a tartalomjegyzékhez

Kovács Klára
Reform görcsökkel

Bölcs és progresszív kompromisszumnak állította be a miniszterelnök az MSZP-nek az egészségbiztosítás átalakításával kapcsolatos, a napokban nyilvánosságra hozott javaslatait. Talán ez volt az utolsó pillanat az enyhülésre, hiszen az újdonsült SZDSZ-es pártelnök keményen kezdett: ultimátumot adott a szocialistáknak. A két párt álláspontja hetekig „fényévekre” volt egymástól.


Fotó: Somorjai László

Tompult a feszültség a kormánypártok között, miután „óvatos duhajként” ugyan, de mégis megengedné a versengést az egészségügyben az MSZP. A párt kisebb lépésekkel, puha landolással hajlandó csak elindítani az SZDSZ-esek által favorizált több-biztosítós modellt. „Ez nem a tökéletes megoldás, de legalább elindulunk” - mondta lapunknak Mihályi Péter egyetemi tanár, az SZDSZ egészségügyi reformjának kidolgozója.
Az SZDSZ kezdettől fogva ragaszkodott a választási kampányban is hirdetett elképzeléséhez, a több magánbiztosítós rendszerhez. Kovács Attila egészségügyi államtitkár szerint ez „azért előnyös, mert a biztosítók versenye a szolgáltatókra, a kórházakra is rákényszeríti a versenyt, és így minőségi javulást eredményez az ellátás színvonalában”. A liberális elveket valló államtitkár szerint a vegyes modell igazságosabb, mint a jelenlegi felállás: „a több-biztosítós modellben megszűnhet a hálapénz, és mindenki azonos színvonalú ellátást kaphat, miközben többletforráshoz jutnak az intézmények” - fogalmazott az államtitkár.
A szocialisták kezdettől ellenálltak a liberális elképzelésnek, saját álláspontjukat mindeddig elhallgatták. A napokban nyilvánosságra hozott állásfoglalás szerint a szocialisták úgy vélik, „legyen egy társadalombiztosító és több pénztár, őrizzük meg a nemzeti kockázatközösséget, mindenki azonos elv szerint fizessen, és garantált csomagban kapja ugyanazt a szolgáltatást”.
A miniszterelnök szerint van helye a versenynek az egészségügyben, de a változás elindítását a biztonságos átmenet érdekében a regionális alapokon megszervezett pénztárakon keresztül képzeli el. A tervek szerint később ezeket „kinyitják”, tehát az egyes pénztárak más régióban lakó állampolgárok számára is kínálhatják a szolgáltatásaikat.
Ha a szocialistákon múlik, a megyei egészségbiztosítási pénztárak többségében az állam lenne a tulajdonos, és csak kisebb részben engednék be tőkeemeléssel a magánbiztosítókat. A képződő profit nagyobb részét pedig vissza kellene forgatniuk az ágazatba. A társadalombiztosítási járulék nagyságát továbbra is az állam határozza meg, s az alapcsomag, azaz a jelenlegi ellátási szolgáltatás minden járulékot fizető állampolgárnak jár. A regionális biztosítók kezdő lépésként minden, a területükhöz tartozó állampolgárt „megkapnak”, de a működésük másnapján bárki kiléphet, és tetszés szerint választhat magának más biztosítót. „Aki viszont nem akar a biztosítók között válogatni, nem érez semmilyen változást. Ez a rendszer nem kényszerít, hanem lehetőséget teremt” - fejtette ki a kormányfő. „A verseny elsősorban nem a biztosítók és a betegek, hanem a biztosítók és a szolgáltatók között keletkezik. Így a szolgáltatók rá lesznek szorítva, hogy minél költséghatékonyabban minél jobb szolgáltatást nyújtsanak” - fogalmaznak a szocialisták, egyébként e tekintetben egyetértésben a szabaddemokratákkal.
A területi biztosítók az ország egyes régiói között fennálló hatalmas különbségekre is választ próbálnak adni. Ma ugyanis jelentős eltérések adódnak az életminőség, az életkor tekintetében, pusztán abból eredően, ki hol lakik. „Ma a gazdagabb települések lakói járnak jobban, míg a regionális pénztárak gondosan kiegyenlített regionális kasszából gazdálkodnának majd. Eszerint, ha a Dél-Alföldön kevesebbet költenek, akkor ott marad pénz, és azt fejlesztésre lehet fordítani. Ez a rendszer segít enyhíteni a mai területi különbségeket” - érvelnek az MSZP-sek.
Mihályi Péter, a Közép-Európai Egyetem (CEU) egyetemi tanára optimistán fogadta az MSZP javaslatát. Mint a Heteknek kifejtette, „a szocialisták lényeges kompromisszumos lépéseket tettek, amelyek remélhetőleg elvezetnek a végső megoldáshoz. Nem maga a javaslat a megoldás, ez csupán ahhoz elegendő, hogy kimozduljunk a mostani holtpontról, és elindulhassunk az európai modell felé. Azt tudnunk kell ugyanakkor, hogy a most induló reformok csupán 5-10 év múlva hoznak majd el látható eredményeket”- mondta Mihályi.


Mihályi Péter

„Az MSZP javaslatával egyértelművé vált - tette hozzá -, hogy egy lassabb átmenettel valósul meg a több-biztosítós rendszer, amely nem a legelőnyösebb variáció, de tudomásul kell vennünk, hogy pillanatnyilag ez a lehetőség. Ehhez van csak meg ugyanis a parlamenti többség.”
Az egyetemi tanár szerint több biztosító belépése nem jár együtt a tb-járulék emelkedésével, és az elérhető szolgáltatások köre sem módosul a jelenlegihez képest. Viszonylag gyorsabb változás várható ugyanakkor egyes kórházi szolgáltatások területén. Mihályi szerint a leggyorsabban az élelmezés területén számíthatunk javulásra, a tiszta ágynemű kérdése is csak nagyobb odafigyelés, és nem pénz kérdése.
„Alapvető változás várható ugyanakkor - és ez a több-biztosítós rendszer lényege -, hogy megjelenik az egészségügyi intézmények pénzügyi, és a szolgáltatások minőségének kontrollja” - szögezte le Mihályi. „Az igazi kérdés az, hogy ellenőrzi-e valaki a kórházakat, a szolgáltatókat. Megvalósul-e a pénzügyi kontroll, hogy elkerüljük a pazarlást, és csak az indokolt műtéteket, beavatkozásokat végezzék el? Az elmúlt időszak alapján kijelenthetjük, hogy erre a feladatra az állam gyakorlatilag alkalmatlan. A biztosítók fő feladata az lesz, hogy ellenőrizzék, jól dolgoznak-e a szolgáltatók, a biztosítottak pedig a legjobbaktól fognak vásárolni. Nem várható ugyanakkor az új rendszertől, hogy megszűnjenek a várólisták - tette hozzá. Az alapprobléma az, hogy nincsen elegendő pénz a rendszerben, s a biztosítók belépése nem változtat a pénzhiányon.