Busa Viola
Ahol Bush népszerűbb, mint otthon

Bush elnök nyolcnapos látogatást tett Európában, melynek során hat, stratégiailag fontos országot keresett fel. A körút legfontosabb témája a Közép-Európába telepítendő amerikai rakétavédelmi rendszer és Koszovó jövője volt.
Az elnök fogadtatásából kiderült: Amerika megítélése merőben más a transzatlanti kapcsolatok erősítésén fáradozó Közép-Európában, mint a kontinens nyugati részén, ahol a fiatalok és a baloldali liberálisok szemében még mindig Irak a legnagyobb botránykő.

Bush elnök és Sali Berisha albán miniszterelnök

Bár Putyin elnöknek a hidegháborút megidéző nyilatkozatai kellőképpen feszült hangulatot teremtettek a látogatáshoz, Amerika nem tett le a modern rakétavédelmi rendszer tervezett közép-európai telepítéséről, amelyre a célállomásnak kiszemelt Lengyelország és Csehország továbbra is nyitottságot mutat. Bush elnök elsőként a Cseh Köztársaságba látogatott el, majd Németországban részt vett a G8-as csúcson, villámlátogatást tett Lengyelországban, majd Olaszországban, ahol a pápával is találkozott, végül pedig Albánia és Bulgária felé vette útját. Míg Németországban a szokásos „anarchista vándorcirkusz” tüntetései fogadták az elnököt és a többi G8-as vezetőt, Olaszországban - a szervezők szerint - közel százezres tömeg vonult az utcákra, hogy kifejezze Amerika és Bush elnök iránti ellenszenvét.
Bár a tüntetőket főként az iraki háborúval és az amerikai CIA-ügynökök európai tevékenysége körüli botránnyal kapcsolatos felháborodás fűtötte, Bush európai megbeszélésein elsősorban a rakétavédelmi rendszerre vonatkozó amerikai tervek domináltak. A csehek és a lengyelek az orosz fenyegetések ellenére továbbra is nyitottságot mutatnak a tervek iránt. A megbeszélést követően a lengyel elnök kijelentette: országa közelebb került a rakétavédelmi rendszer telepítéséhez. Ugyanakkor a lengyelek ragaszkodnak ahhoz, hogy az intézkedés mind katonai, mind katonapolitikai szempontból előnyös legyen számukra.
Kaczynski miniszterelnök azonban arra is figyelmeztetett: Putyin elnök ajánlatát, mely szerint Azerbajdzsán vagy Irak és Törökország területére is lehetne telepíteni a rendszer egy részét, nem szabad komolyan venni, mivel az csak „elterelő hadművelet”. „Ha a Kreml megnyeri, amit akar, akkor Európával szembeni pozíciója összehasonlíthatatlanul erősebb lesz a mostanihoz képest” - jelentette ki az elnök. A G8-as csúcson azonban a vezetők kerülték a téma közvetlen érintését, ami részben annak is köszönhető, hogy az iraki háború két megrögzött ellenlábasát, Gerhard Schröder német kancellárt és Jacques Chirac francia elnököt sokkal inkább atlantisa szemléletű utódok váltották fel Angela Merkel és Nicolas Sarkozy személyében. George W. Bush Olaszországban találkozott Romano Prodi miniszterelnökkel és a pápával is. Amerika Olaszországot továbbra is fontos szövetségesnek tartja, bár kétségtelen, hogy Silvio Berlusconi távozása óta a baloldali Prodi-kormány inkább kritikusan viszonyult a washingtoni politikához. Olaszország kivonta csapatait Irakból, és vonakodik utánpótlást küldeni Afganisztánba. Emellett néhány órával Bush érkezése előtt kezdődött meg huszonhat amerikai ügynök pere Milánóban, akiket egy mili-táns egyiptomi imám elrablása miatt fogtak perbe, egy amerikai katonát pedig azzal vádolnak, hogy megölt egy olasz kémet Bagdadban. Ezzel egy időben az Európa Tanács vizsgálatának eredményeként nyilvánosságra hozták azt a jelentést is, amely szerint bizonyítható, hogy a CIA titkos börtönöket működtetett Lengyelországban és Romániában 2003 és 2005 között. Az érintett országok tagadják a vádakat, s bár Bush tavaly ősszel elismerte, hogy léteztek ilyen börtönök Amerika területén kívül, a jelentés megállapításait nem kommentálta.

Az amerikai elnök első ízben találkozott a pápával, akivel a harmincöt perces, zárt ajtók mögött zajló tárgyaláson állítólagosan az iraki keresztények helyzetéről, az afrikai éhezőkről, valamint az AIDS és a malária okozta problémákról esett szó. Bush részéről ugyanakkor a látogatás egyben gesztus is volt az amerikai katolikus szavazótábor felé. A közel-keleti helyzet mellett azonban, mint kiderült, a pápát is élénken foglalkoztatta az oroszokkal kialakult feszültség. A beszámolók szerint XVI. Benedek megkérdezte Bushtól, hogy a Putyinnal folytatott megbeszélés jól sikerült-e, mire az elnök a jelen lévő - de perceken belül kiküldött - újságírókra sandítva csak annyit mondott: „Nos, majd mindjárt elmondom.”
Bush albániai látogatása újabb feszültséget hozott az amerikai-orosz kapcsolatokba. Washington nem köt kompromisszumot Moszkvával Koszovó sorsát illetően, erősítette meg az elnök, jelezve, hogy a függetlenség az egyetlen elfogadható opció Amerika számára. „A kérdés az, hogy vég nélküli párbeszédet akarunk-e folytatni egy olyan témáról, amit már eldöntöttünk. Véleményünk szerint Koszovónak függetlenné kell válnia.” Nem csoda hát, hogy az albánok ritkán látott lelkesedéssel fogadták az elnököt. Fiatalok és elérzékenyült nagymamák együttesen igyekeztek, hogy kezet foghassanak Bushsal, aki a beszámolók szerint valósággal fürdött a helyiek szeretetében.
Kijelentéseinek azonban nem mindenki örült - egy magas rangú orosz diplomata máris hangsúlyozta: Moszkva nem változtat álláspontján, mely szerint Koszovó Szerbia szerves részét alkotja, ezért jövőbeni sorsát csakis Belgrád és Priština közös megegyezése alapján dönthetik el. Szerinte egy elhamarkodott döntés komoly feszültségekhez vezethet egész Közép-Európában. Míg Putyin elnök vétóval fenyeget a Koszovó sorsával kapcsolatos jövőbeni ENSZ-határozatot illetően, Bush elnök szavaiból sokan arra következtettek, hogy Amerika adott esetben hajlandó egyoldalúan is elismerni a tartomány függetlenségét. Nem osztotta az albánok lelkesedését Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök sem, aki szerint Amerikának nincs joga ahhoz, hogy szerb területeket adjon át az albánoknak. „Amerikának más módot kell találnia a koszovói albánok iránti szeretete kifejezéséhez, anélkül, hogy szerb területeket ajánlgatna nekik. Szerbia jogosan háborodott fel Amerika Koszovóval kapcsolatos politikája miatt.” Mint ismeretes, a Szerbia déli részén található Koszovó lakosságának többségét muszlim vallású albánok alkotják. A tartomány az 1999-es NATO-beavatkozás óta ENSZ-fennhatóság alatt áll.
Bush elnököt Bulgáriában is lelkesen fogadták, ám Georgi Parvanov elnök szintén aggodalmának adott hangot. A bolgárokat aggasztja egyrészt a rakétavédelmi rendszer miatti feszült helyzet, mivel energiaszükségletüket teljes egészében Oroszországból elégítik ki, és attól tartanak, hogy ellátásuk így veszélybe kerülhet. Ugyanakkor azt is sajnálják, hogy Délkelet-Európa kimaradt a tervekből. „Reméljük, Bulgária nem kerül olyan helyzetbe, hogy választania kelljen Amerika vagy Oroszország barátsága között” - tette hozzá Parvanov.