Hazafi Zsolt
Nadrágszíjlazítás
Korszakváltó hangulatban

Új korszakot nyitnak a szocialisták a kormányzásban. Az átalakítások érintik a kormány szerkezetét, a politizálásuk stílusát és a kabinet kommunikációját. A változások kulcsszavai a népbarát politika, az együttműködés és a partnerség. Forrásaink szerint az a belső vélemény, hogy „kollektív politikai öngyilkossággal” érne fel, ha a párt miniszterelnököt cserélne, éppen ezért a változások nem Gyurcsány gyengítését szolgálják. Úgy vélik: „ha Feri bukna, akkor vele buknánk mi is”.

Fotó: Somorjai László

„A miniszterelnök és az MSZP vezérkara le kívánja zárni az eddigi kormányzati korszakot, és kormányátalakítással, illetve bizonyos »részegységek« működésének megváltoztatásával azt kívánják üzenni, hogy tanultunk a hibákból” - magyarázták lapunknak kormánykörökben, miért szánta el magát Gyurcsány, hogy a kényszerű minisztercseréken túl (Horváth Ágnes, Fodor Gábor és Takács Albert) újra változtat a kabinet összeállításán.
Az elmúlt egy évben Gyurcsány kormányzásával alaposan felkavarta a hazai közéletet, a beindított reformok több politikust is „elfogyasztottak”. Kormánykörökben többen szeptemberre szerették volna az átalakításokat időzíteni, de úgy tudjuk, azért döntöttek a nyár eleji „ráncfelvarrás” mellett, hogy még véletlenül se jussanak Medgyessy Péter sorsára. A volt miniszterelnök (akinél Gyurcsányt klasszisokkal jobb képességű politikusnak tartják) 2005-ben a szabadságolások elején előre bejelentette, hogy szeptemberre kormányátalakítást tervez, de a „nyári erjedés” miatt már nem volt ereje kivitelezni azt.
A kormányfő azért is lépéskényszerben van, mert az országgyűlés nyári ülésszakából már csak két hét van hátra, és az új minisztereket kötelező az illetékes bizottságokban meghallgatni. A jelöltek nevét ezért nagyon rövid határidőn belül nyilvánosságra kell hozni.
A politikai elemzők előszeretettel feltételezik, hogy az MSZP-ben akár miniszterelnök-cserén is gondolkodnak. Mértékadó szocialista politikusok szerint ez „kollektív politikai öngyilkossággal” érne fel, mivel az MSZP már nem tudna a közvélemény előtt hitelesen újra lemenedzselni egy ilyen cserét. A közvélekedés szerint az elmúlt egy év reformpolitikája miatt (hiszen az MSZP látványosan elkötelezte magát emellett) a párt sorsa összekapcsolódott a pártelnök-miniszterelnök jövőjével. Még ha nem is tartják tökéletes vezetőnek Gyurcsányt, súlyos hitelvesztés nélkül nem táncolhatnak ki mögüle.

Kis lépesek politikája

Szerdai lapzártánk idején a legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnt, hogy Szilvássy György kancelláriaminiszter helyére (aki már hónapokkal ezelőtt kérte, hogy más területet kapjon) Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter kerül. Úgy tudjuk, hogy a miniszterelnök korábbi ígéretét megtartva Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztost miniszterré nevezi ki. A fejlesztéspolitika összefügg a területfejlesztéssel, amely jelenleg az önkormányzati tárca egyik részlege. Az átalakításokat természetesen meghatározza a miniszterek politikai mandátuma, így a lehetséges tárcacseréknél figyelembe veszik (ez kényszer is) a politikusok és államtitkárok MSZP-n belüli támogatottságát.
Kiss Pétert, aki az MSZP alelnöke is, a párton belül a visszafogott, „inkább a tettek beszéljenek” stratégiát választó politikusként ismerik, aki szívesebben részesíti előnyben a részletekig csiszolt aprómunkát, mintsem a médiapolitizálást, amit kritikusai nem is tartanak erősségének.
Forrásaink őt azok közé a szocialista politikusok közé sorolják, aki a reformhevületből kicsit visszavenne, nem annyira a program, hanem a retorika szintjén. Mint korábban írtunk róla (Őszödi vesszőfutás. Hetek, 2007. június 1-7.), az MSZP-n belül általános vélemény, hogy a kormány intézkedéseinek lényege helyes, valóban modernizálni kell az országot. A probléma inkább a részletek menedzselésével, illetve - az embereket sokak szerint idegesítő, sőt hergelő - túlfeszített reformnyelvezettel van. Az általuk javasolt új kormányzati stílus szerint azokat az akár kicsinek, de közérthetőnek tűnő ügyeket kellene megtalálni, melyeket a „Száz lépés” programjához hasonlóan felfűzhetnének egy intézkedéssorrá.
A másik változtatás - amit Lendvai Ildikó frakcióvezető interjúiban rendre „partnerség-deficitnek” nevez -, hogy megpróbálnak civil és szakmai támogatókat szerezni a kormány intézkedéseihez. A cél az, hogy az intézkedések még véletlenül se tűnjenek reformdiktatúrának. Másrészt - szól a javaslat - a döntések előtt biztosítsanak mozgásteret a külső szervezetek számára alternatívák felvázolásához, így egy-egy ügy kivitelezése nem tűnhet úgy, mintha csak a kormány ragaszkodna ahhoz a megoldási módhoz - akár a társadalom egészével szemben.

Megegyeznek az SZDSZ-szel

Természetesen a változások magukban hordozzák azt is, hogy a kormányzati kommunikációt is megújítanák, bár arról nem tudni, hogy mindez személyi konzekvenciákat is jelentene-e. Az új korszak egyik fontos eleme az SZDSZ-szel való megegyezés, amely kapcsán az MSZP-frakcióban nem annyira borúlátóak, mint a publicisták vagy a politikai elemzők. Kormánykörökben azonban fejfájást okoz Kóka János meggyanúsítása azzal, hogy egy vendéglátóegységben számla nélkül fizetett.