Kulcsár István
Kiszervezett zsoldosok
Új stratégiák a hadviselésben

A termelés és a szolgáltatások kiszervezése (outsourcing) az utóbbi két-három évtized mindinkább terjedő gyakorlata globalizálódó világunkban. A termelőüzemek és a szolgáltatók után azonban immár a hadügyminisztériumok (mindenekelőtt a Pentagon) is kezdik magáncégeknek „albérletbe” kiadni feladataik teljesítését.

2006-ban Az év testőre címet hazánkban Kotlár Attila nyerte el, aki önéletrajzában a francia idegenlégión kívül többek között az Irakban teljesített szolgálatot is feltüntetheti. Nem a Magyar Honvédség tagjaként tartózkodott a háborús Irakban, hanem egy, az amerikai hadsereg kiszolgálását segítő német cég munkatársaira vigyázott a közel-keleti országban. Szerencsésen, mert túlélte. Nem úgy, mint az a honfitársunk, aki egy mozgó illemhelyeket üzemeltető cég polgári alkalmazottjaként vesztette életét, vagy két másik, az amerikai védelmi minisztérium által szerződtetett magyar, akik nyilvánvalóan nem fegyvertelenül láttak el őrző-védőnek nevezett szolgálatot Irakban.
Idehaza is sok vitát vált ki, hogy katonai és rendőri objektumok őrzését nem katonákra és rendőrökre, hanem ezzel foglalkozó biztonsági cégek embereire bízzák. Ez a gyakorlat azonban természetesen semmiképpen sem hasonlítható össze azzal, amikor a háborús tűzfészekben naponta megújuló fegyveres támadásoknak kitett diplomaták, polgári szakértők kísérését, őrzését, sőt, a megszállók katonai objektumainak védelmét látják el elsősorban amerikai, de brit, dél-afrikai vagy - mint a fenti példák mutatják - magyar állampolgárságú civilek is. A Pentagon számára ez kényelmes, bár kétségtelenül költséges megoldás. „Kényelmes, - állítja Al Venter: A háború kutyái című könyvében - mert a védelmi minisztériumnak nem kell elszámolnia ezekkel a katonákat pótló „hősi halottakkal”, de azért is, mert a szerződéses alkalmazottak fizetése nem a fegyveres erők közvetlen költségeinek számláját terheli.” Annál költségesebb viszont, mivel egy civil biztonsági ember javadalmazása a szerződéses katonáénak a sokszorosa. A „kiszervezett” zsoldos napidíja akár a 600 dollárt is elérheti, ami éves szinten számolva több, mint az Egyesült Államok alelnökének fizetése. A rendkívül magas fejpénz persze nem meglepő, hiszen az ilyen követségi őrök, személyi testőrök és más fegyveres külföldi civilek valóban a bőrüket viszik vásárra. Eddig állítólag 800 ilyen „biztonsági ember” veszítette életét Irakban.