Széchey Noémi
Az inkák titkai
Aranyvárosok az Andok hegycsúcsai között

Alig száz évig létezett, felfedezése óta mégis lenyűgözi az európaiak képzeletét a különleges, területét tekintve szinte a Római Birodalommal vetekedő inka civilizáció. A titokzatos birodalom kincseiből most a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható válogatás.

Bő négyszáz évvel ezelőtt fedezték fel a spanyol konkvisztádorok ezt a titokzatos és mesés kincsekkel rendelkező világot, amit aztán szisztematikusan ki is fosztottak. Az öreg földrészre szállított hatalmas arany- és ezüstvagyont érő zsákmány aztán egész Európa gazdasági életét fellendítette. Az európai hódítók megjelenése azonban az inka birodalom pusztulását is jelentette. De honnan jött ez a titokzatos nép?
Az inkák eredetéről nincs egyértelmű ismeretünk. Egyik mondájuk szerint Viracocha isten egy hatalmas özönvízzel elpusztította a Titicaca- tó környékén élő népeket. A katasztrófát csak Viracocha két leszármazottja élte túl. Ezektől a félig ember, félig isten lényektől származtak az inkák ősei. Egyes történészek szerint hírük és kincseik a világutazó föníciaiakon keresztül már az ókorban eljutottak a Földközi-tenger vidékére.
Mivel az inkák nem használtak hagyományos értelemben vett írást, ezért történetüket csak a cserépedényeken, arany- és ezüst ékszereken, szőtteseken hagyott „üzenetből” lehet kiolvasni. Úgynevezett csomóírást, a quiput használták, azaz különféle zsinórokat használtak az információ rögzítésére. Ezek színe és a csomók elhelyezkedése hordozta az „üzenetet”.
Maga az inka civilizáció az 1200-as években jelent meg az Andok hegységein, alig százéves virágzása pedig az 1438-ban megkezdett hódító hadjáratok idejétől a spanyolok 1532-es megjelenéséig tartott. Tizenhárom inka uralkodót tart számon a történelem, ebből az első hét még inkább törzsfőnek tekinthető, akik a mai Peru területén elhelyezkedő Cuzcóban uralkodtak az inkák törzsén.