Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Fagyos hangulat a G8-as csúcson
Globális felmelegedés vagy újabb hidegháború?

Idén a németországi Heiligendamm adott otthont a G8-ak csúcstalálkozójának. Bár a vendéglátó Angela Merkel kancellár asszony a konferencia fő témájaként
a klímaváltozást, a globalizációt és az afrikai segélyeket nevezte meg, a nemes célkitűzéseket nagyban beárnyékolta néhány váratlan incidens. Miközben sokak szerint bolygónkon erősödik a globális felmelegedés, a politikai arénában is zajlik a „klímaváltozás” - ott azonban egyre fagyosabb a hangulat.


A német rendőrség és a szélsőbalos tüntetők rostocki összecsapása

A fejlett ipari országok - azaz az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán - és Oroszország idei megbeszélését számos kellemetlen incidens előzte meg. Rostockban például a csúcsot „menetrend szerint” megelőző globalizációellenes tüntetések olyan véres összecsapásokba torkolltak, amelyekre Németországban évtizedek óta nem volt példa. Az incidens közel ezer sebesültet hagyott hátra, amelyből több mint négyszáz a rendőrök közül került ki. Bár a tüntetések szervezői elnézést kértek a hatóságoktól, ugyanakkor elhatárolták magukat a - főként küldföldről érkezett - szélsőbalos bajkeverőktől. Azonban a német rendőrség ellen is súlyos vádak merültek fel, miszerint ok nélkül ütlegeltek békés felvonulókat is. Az incidens sokkolta a német lakosságot, de megdöbbenésének Angela Merkel is hangot adott. Az anyagi károkat a város vezetése közel egymillió euróra becsüli.
Mintha csak mindez nem lenne elég, a G8-as csúcs tavalyi házigazdája, Putyin elnök a találkozót megelőző napokban a hidegháborús időket megidéző kijelentéseket tett. Az amerikai rakétavédelmi rendszer közép-európai telepítésére vonatkozó tervek hallatán az elnök a londoni Timesnak adott interjújában kifejtette: Amerika ugyan azt állítja, hogy a védelmi rendszer az esetlegesen kilőtt iráni rakétákat hivatott elhárítani, szerinte azonban Irán nem is rendelkezik ekkora hatótávolságú rakétákkal. Putyin azt gyanítja: Washington valódi célja az, hogy kiprovokáljon egy moszkvai válaszlépést, ami aztán éket verne Európa és Oroszország bimbózó kapcsolatrendszerébe. Az elnök arra figyelmeztetett, hogy a rendszer telepítése esetén Moszkva európai városokra irányítja majd saját rakétáit, ami végső soron nukleáris háborúhoz is vezethet.
Bush ugyanakkor azt állítja, hogy Putyin szakembereket is küldhetne a telepítéskor, akik megnézhetnék, hogyan is működik a rendszer. Az elképzelések szerint a rakéták védelmi célokat szolgálnak majd, robbanófejjel nem szerelhetők fel. Bush elnök a G8-as csúcs előtt Csehországban járva Putyin megjegyzéseire ennyit reagált: „Nem Oroszország az ellenség. A hidegháborúnak már vége.” Majd kedélyes hangnemben kifejtette, miről is beszélget majd a Kreml „urával” a csúcstalálkozón: „Azt mondom majd neki: Vlagyimir - mivel így szoktam szólítani -, nem kell félned a rakétavédelmi rendszerünktől. Mi több: miért nem működsz inkább együtt velünk?” A biztonság kedvéért az amerikai elnök mindenesetre meghívta Putyin elnököt a Bush család Maine állambeli farmjára, ahol talán sikerül majd jobb belátásra bírnia „Vlagyimirt”. John McCain republikánus szenátor és elnökjelölt azonban komolyabban reagált az eseményekre: szerinte a „hidegháború vége óta ez volt a legagresszívebb megnyilvánulás egy orosz vezető részéről”.
Az amerikai rakétavédelmi rendszer csehországi és lengyelországi telepítésének gondolata egyébként nem csak Moszkvában borzolja a kedélyeket. Valójában a G8-ak két másik fontos tagja, Franciaország és Németország sem lelkesedik az ötletért. Bush elnök egyedül a néhány héten belül leköszönő Tony Blair támogatására számíthat.
Miközben a politikai hadszíntéren kissé fagyos a hangulat, a felek a globális felmelegedés problematikájára keresik a választ. Az egység azonban még itt is várat magára: Washington mind ez ideig nem ratifikálta az ENSZ klímaváltozásról szóló dokumentumát, a kiotói egyezményt, amely korlátokat szabott a gazdag országoknak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását illetően. Az egyezmény gyenge pontja ugyanakkor, hogy a szegényebb, feltörekvő országok esetében nem érvényesek a szigorítások, ami Washington szerint aránytalan előnyt biztosít a kínai és indiai iparnak, és a legszennyezőbb iparágak kitelepítését generálja a szegényebb országokba.

A kiotói egyezmény azonban 2012-ben lejár, és a feleknek ki kell dolgozniuk egy azt követő megállapodást. Washington eddigi álláspontja május végén némileg enyhülni látszott, amikor is Bush elnök bejelentett egy olyan új kezdeményezést, amely Amerikát is a tárgyalóasztalhoz vonzaná. A javaslat szerint tárgyalásokat kellene indítani a világ legnagyobb gázkibocsátó országai között, beleértve Kínát és Indiát is, amelyekre a kiotói egyezmény nem vonatkozik. A tárgyalások során új kibocsátási korlátozásokat kellene meghatározni országonként.
Angela Merkel kancellár nehezményezte a washingtoni kezdeményezést, mert saját javaslatának a riválisát látja benne. A kancellár a G8-aktól abban várt konszenzust, hogy a globális felmelegedés mértékét maximálisan két Celsius-fokban határozzák meg, valamint vállalják, hogy 2050-re felére csökkentik a gázkibocsátás 1990-ben mért szintjét, és megkezdik egy globális kibocsátáskereskedelmi program kidolgozását. Amerika a csúcstalálkozó előtti tárgyalásokon mindhárom javaslatot elvetette.