Tisztelt Szerkesztő Úr!
Cenzúrázott bűnök című írásuk téves állítással indul, mert egy 1962-ben
született vatikáni dokumentumot a jelenlegi pápának tulajdonít. Ezzel szemben
Ratzinger bíboros akkor még a bonni egyetem fundamentális teológia professzora
volt, 1977-ben lett bíboros, és 1981-ben nevezte ki II. János Pál pápa a Hittani
Kongregáció prefektusává. Vagyis e hivatal vezetőjeként két évtizeddel korábban
nem írhatta alá a cikkükben említett dokumentumot. Egyébként e vatikáni hivatal
elődjének, a Szent Officiumnak 1962-ben Alfredo Ottaviani bíboros volt a
vezetője, az Önök által említett dokumentumot vélhetően ő írta alá. Kérném
lapjukban és honlapjukon helyesbítsék téves közlésüket.
Üdvözlettel: Szerdahelyi Csongor sajtófőnök
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága
***
Tisztelt Szerdahelyi Úr!
Köszönjük, hogy felhívta a figyelmünket a cikkünkben szereplő sajnálatos tárgyi
tévedésre, amiért elnézésüket kérjük. A Crimen Sollicitationis 1962-es
kiadásakor még valóban nem Joseph Ratzinger volt a Hittani Kongregáció (akkor
még: Szent Hivatal) vezetője - tehát csakugyan nem ő szignálta -; ő mindössze
1981-től (a hivatal élére történt kinevezésétől) két évtizeden át szerzett
érvényt a dokumentumnak, amely az érintetteket, köztük az áldozatokat,
kiközösítés terhe mellett hallgatásra kötelezte. Magát a Crimen Sollicitationis
létezését 2001-ben ismerte el a Vatikán, amikor - a papi visszaélések nyomán
gombamód szaporodó feljelentések miatt - Ratzinger bíboros újabb rendelkezést
hozott a pedofilügyekben (a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaéléseket
a Hittani Kongregáció „apostoli törvényszéke” alá rendelte), és a püspököknek
szánt ez irányú levelében (De delictis gravioribus) utalt a szóban forgó
dokumentumra. Cikkünkben elsősorban mégsem magára az iratra kívántunk rámutatni,
hanem arra, hogy az egykori, hatvanas évekbeli áldozatokat megszólaltató brit
dokumentumfilmet Olaszországban nem mutathatták be.
Tisztelettel: a Szerkesztőség