Hetek XI. évfolyam, 23. szám, 2007. június 08.

Nemcsak az egészségügy finanszírozása kapcsán kényszerítette tárgyalóasztalhoz az MSZP vezérkarát az SZDSZ, hanem olyan - az átlagpolgárok által ismeretlen - ügyeket is elővettek, mint az energiapiac liberalizációja vagy az egyházfinanszírozás kérdése. A szocialisták szerint egyértelmű, hogy a liberálisok erőteljes „arculatépítésbe” kezdtek, de aggódnak, hogy erre rámegy a koalíció. MSZP-s körökben máris nosztalgia támadt a „békecsináló” Kuncze Gábor után.

Borúsabb hangulatú baloldaliak már a mohácsi vész előtti helyzethez kezdik hasonlítani a koalíció belső állapotát, mikor is a törökkel szembeni (értsd Fidesz) összefogás helyett a magyar hadak (MSZP és az SZDSZ) nem segítették egymást, és a széthúzásnak drámai következménye lett. „Amióta a Fidesz visszavett a radikális kormánybuktatási akcióiból, a koalícióban egyre több a belső konfliktus. Ha így megy tovább, akkor Orbán Viktor páholyból nézheti végig, ahogy a kormánypártiak lekaszabolják egymást” - fogalmazott egy szocialista háttérember.
Még le sem csillapodtak a kedélyek Molnár Lajos lemondása, a rendészeti vezetők bukása és az őszödi beszéd körüli szocialista csatározások (Őszödi vesszőfutás. Hetek, 2007. június 1-7.) körül, az SZDSZ újabb pakkot tett az asztalra. A liberálisok hétvégi, egri tanácskozásukon frontálisan nekitámadtak a kormánynak, mondván, aggasztó a reformok lassulása. Ráadásul a sajtóban először az jelent meg, hogy az SZDSZ egy hónapos ultimátumot adott a nagyobbik kormánypártnak - igaz, később az esetleges kilépési szándékot és a megfogalmazott feltételeket nem, csak az ultimátum tényét cáfolták. A kétszólamú kommunikáció mindenesetre arra jó volt, hogy az MSZP-ben mindenki megértette, hogy „vészhelyzet” van.
Ráadásul az egészségügy mellett (amely a legneuralgikusabb pontja a két párt együttműködésének) további reformlépések (például az ingatlanadó bevezetése vagy az energiapiaci liberalizáció) folytatását is feltételként határozták meg a liberálisok.