Hechs László
A stockholmi program
A Hamasz el akarja űzni Izraelt

A gázai háború folytatódik, a Hamasz és a Fatah osztagai továbbra is gyilkolják egymást. Izrael légi csapásai és terrorellenes akciói ellenére a rakéták, bár csökkenő számban, de továbbra is hullanak Sdérot városára. A város fokozatosan kiürül, az iskolák bezártak, és aki csak teheti - ha ideiglenesen is - Izrael más részeire költözik. Bár Askelon is a Kasszam rakéták hatótávolságán belül van, a Hamasz most a dél-izraeli határvárosra koncentrál.
A Gázai övezet 2005 szeptemberében történt kiürítését, a zsidó települések felszámolását követően újabb győzelmet jelentene, ha Sdérot kísértetvárossá válna.

Palesztin fegyveres bevetésre készen

Sdéroti lakás rakétabecsapódás után
Fotók: AP

A Hamasz gyakorlatilag felmondta a Fatahhal kötött mekkai egyezményt, és fegyverekkel kívánja megerősíteni gázai hatalmát. A Mahmúd Abbásszal kötött „béke” nem hozta meg számára a kívánt eredményt. A nemzetközi közösség egésze nem ismerte el legitim partnerként a terrorszervezetet, és a pénzügyi támogatást teljes mértékben a Fatah kezére juttatja. Washington pénzzel, Jeruzsálem fegyverekkel támogatta meg Abbász embereit, a Hamaszt pedig Irán és az al-Kaida finanszírozza.
Az újabb gázai háború Saron utolsó kísérletét is zátonyra futtatta. Izrael az egyoldalú kivonulási tervvel kívánt a palesztinoknak lehetőséget biztosítani, hogy bebizonyíthassák: a békében, az államalapításban, és nem a háborúban érdekeltek. Ez a legújabb konfliktus élő bizonyítéka annak, hogy a palesztinok a közel-keleti ellentétek megoldását nem a két egymás mellett békében élő államban hanem Izrael felszámolásában látják.
Izrael 2005 szeptemberében nemcsak a hadseregét vonta ki a Gázai övezetből, de felszámolta az 1967 óta létesített zsidó településeket is. Ráadásul amerikai és európai nyomásra az egyiptomi-gázai határról, az úgynevezett philadelphiai folyosóról is levonult. Az átkelőhelyet ma az Európai Unió speciális egysége őrzi. Feladatuk lenne, hogy megakadályozzák az illegális fegyver-, ember- és pénzcsempészetet. Az egyiptomi hatóságok érdekeltek ugyan az al-Kaida sínai terrorhálózatának felszámolásában, de minden eszközzel támogatják a Gázai övezet militarizálódását. Kairó a Fatahot, míg Irán a Hamaszt támogatja a belső konfliktusban. Mindketten érdekeltek azonban az Izrael elleni háborúban.
Mit tehet Izrael állama ebben a helyzetben? A fegyveres palesztin osztagok belháborúja egyértelműen bizonyítja, hogy a megállapodásoknak nincs értéke. A Fatah és a Hamasz a jelenlegi konfliktusban öt tűzszünetet kötött, de mindegyiket megszegte. Órákon belül ismét gyilkolni kezdték egymást. Ez történt Jordániában 1971-72-ben, és Libanonban is a hetvenes-nyolcvanas években. Jogos a feltételezés: ha egymás között sem tisztelik a megállapodást, akkor Izraellel szemben ez még inkább így lenne. Izraelnek széles körű gyakorlati biztonsági garanciákra van szüksége ahhoz, hogy Sdérot fenyegetettségét megszüntethesse, és a városba visszatérhessen az élet.
Olmert miniszterelnök a vasárnapi kormányülésen a Hamasz elleni célzott megsemmisítések politikájának folytatását, korlátozás nélküli hadműveleteket ígért. Ez nemcsak légi csapásokat, de kommandós akciókat is jelent. Nem korlátozódik csak az övezetre, kiterjed Ciszjordániára is. Harminchárom Hamasz-tagot, köztük a kormány oktatási miniszterét is letartóztatták. Mindenki célpont, aki a terror által érintett. Olmert azonban elhúzódó konfliktusra számít, ami azt jelenti: egyelőre nem szándékozik szárazföldi hadműveleteket indítani a Gázai övezetben.
Giora Eiland nyugdíjazott tábornok, Saron nemzetbiztonsági tanácsának főnöke azonban más véleményen van. Szerinte pusztán légi úton a Kasszam rakéták nem állíthatók meg. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a gázai-egyiptomi határ őrizetét Izraelnek ismét az ellenőrzése alá kell vonnia. Ha ez nem történik meg, a Hamasz katonailag tovább erősödik, és az övezet mini-Libanonná vagy -Afganisztánná alakul át. Kairó az Európai Unió hallgatólagos beleegyezésével szemet huny az illegális fegyver-, ember és pénzcsempészet felett. Emellett Izraelnek kilátásba kell helyeznie az övezet víz-, áram- és gázszolgáltatásának beszüntetését.
Ezt javasolta egyébként Benjamin Netanjahu, az ellenzéki Likud vezére is. Eiland még ennél is tovább megy: ha szükséges, Izrael minősítse Gázát ellenséges „államnak”, és bombázza a terror infrastruktúráját, hidakat, utakat és kormányzati épületeket. Ám még Eiland sem javasolja az övezet egészének visszafoglalását. Ezen intézkedések célja egy praktikusan széles körű új biztonsági rendszer megteremtése. Erről Izraelnek még a hadműveletek előtt meg kell állapodnia az Egyesült Államokkal.
A Hamasz ma Arafat stockholmi programját valósítja meg. 1996-ban, a béke Nobel-díj átadását követően a palesztin vezető arab nagykövetek előtt beszélt. Az oslói egyezményeket a Mohamed által megkötött hudajibijai ideiglenes tűzszünethez hasonlította. Egyben célként jelölte meg Izrael elpusztítását és a zsidók kiűzését hazájukból. „Olyan helyzetet kell teremteni a zsidóknak - így a béke Nobel-díjas -, hogy világos legyen: nem élhetnek békében az arabok között.” Ha Izrael meghátrál Sdérotban, újabb fontos csatát veszít. A Hamasz öngyilkos merénylőkkel már a szárazföldi hadműveletekre készül. A valóban hatékony izraeli válasz egyelőre még várat magára. Pedig Jeruzsálem most Sdérotban van.