Tihanyi Péter
Buli van aprajafalván
mondja a kilencszeres világbajnok mesterlövész

Simonyi Ottó alezredes: „Egy hatalmas csővel a vállán kiment a tetőre az ember, feltehetően gránátvető van nála, ráálltam, ha továbbmegy, lelövöm. Válasz: Tedd, amit tenned kell. Az ujjam a kakason. A konvoj ebben a pillanatban fordult be a sarkon.”

Simonyi Ottó rendőr alezredes
Fotók: Somorjai László

- Az első, második pápalátogatáskor, Jelcin, Clinton és a többi elnök látogatásakor én voltam hol a Novotel, hol a Bazilika, hol az Országház tetején.
Ön vezette ilyenkor a csapatot?
- Igen. És én is képeztem ki őket.
Mitől lő ilyen jól?
- Ez részben genetika. A lövészet elkísért egész életemben. Az egyik nagyapám erdész volt, meg vadász, nyolcéves koromban lőttem ki az első őzet, a másik nagyapám a gödöllői rendőr- őrs parancsnoka volt, úgyhogy majdnem mindent otthonról hoztam. Mindenfajta puskával, fegyverrel jól lövök, és szeretem őket, de a távcsöves puska mindennek a csúcsa, és kevés embernek adatik meg, hogy jól is bánjon vele.
Lőtt már ki embert?
- Ha ezt megmondanám, akkor meg kellene öljem magát. Emberölésről szól a munkám, erre vagyok kiképezve. Félre ne értse, ez nekem nem okoz problémát, rendben van az identitásom, tudom, ki vagyok, mi a dolgom és mennyit érek. De az állampolgároknak ez problémát okoz, az adófizetők pénzén dolgozunk, és azt mondhatják, gyilkost tartok el.
Ezek szerint hadd lövöldözzenek kedvükre a túszejtők a bankokban vagy a bérgyilkosok az épületek tetején?
- Dehogyis. Elvileg és gyakorlatilag én azért vagyok, hogy ezek az emberek ne gyilkolhassanak. Pontosan azt mondom, ha kilövök valakit, az nekem nem okoz problémát, ellenétben a társadalommal.
Mi okoz nagyobb krízist, ha gyakran húzza meg a ravaszt, vagy ha egy életen keresztül se adódik egy helyzete sem?
- Helyzet mindig van. Dilemma csak az, lőjek vagy ne lőjek.
Elmondana egy ilyen esetet?
- Bill Clinton, 1995. december 6., Kongresszusi Központ. Én voltam a fölállított mesterlövész, egyedüli tűzparanccsal az országban. Bennem bízott a biztosítás parancsnoka, csak én lőhettem saját elhatározásomból.
Hogyan kezdődött a nap? Megmosta az arcát, fogát, és elindult otthonról?
- Így van. Kimentünk hajnalban a Novotelbe, és elfoglaltuk a helyünket a tetőn.
Hajnalban?
- Egész napra megy fel az ember ilyenkor. Ha rajtam múlna, már két nappal előtte is ott lennék, vagy odaküldeném az embert, hogy figyelje a mozgásokat.
Milyen területet kell figyelnie?
- Minden olyan területet, ahonnan lőhetik a konvojt. A hegytetőn és a hegyoldalon körbe felelős voltam az összes házért, háztetőért, ablakért.
Mi van akkor, ha valamelyik háztetőn egy bérgyilkos, aki legalább olyan profi, mint ön, nem mozog nagyon, nem mutogatja magát, csak előjön az utolsó pillanatban, és lő egyet?
- Akkor kilövi Clinton kocsiját. Én csak reagálni tudok, ha észreveszek egy akciót, de az akció kezdete, indítása mindig a másik oldalé. Ha fel vagyok készülve, és ha ismerem a terepet, elkezdek a bűnöző fejével gondolkodni, és megnézem, honnan támadnék, majd a kiszemelt helyeken lévő mozgásokat intenzívebben figyelem. Ma már sok irányított páncéltörő rakéta van. Szinte csak ezt használják azok, akik a konvojból egy kocsit akarnak kilőni. Van egy kis állvány, rajta egy cső, benne egy tíz kilogrammos rakéta, ami kétezer méterig holtbiztos. Egy ember elviszi egy nagy sporttáskában. Akik ilyen munkát felvállalnak, biztos, hogy kaptak speciális kiképzést, vagy harcoltak valamelyik háborúban.
Azt hallottam, sok mostani bűnöző a rendőrségnél kezdte a szolgálatot.
- Azokkal nincs baj, mert a rendőrségnél nincs jó kiképző.
Magát nem a rendőrség képezte ki?
- Nem, magamat képeztem. Magyarország egy furcsa ország, gyakorlatilag a rendőrök és a katonák kiképzését szükséges rossznak tekintik, és sajnálják rá az időt, pénzt és energiát, mivel a kiképzés, megelőzés, elrettentés drága dolog.
Az elrettentés része az ön személye és munkája is?
- Abszolút.
Ezek szerint az önnel szembenálló bűnözők ismerik önt?
- Biztos vagyok benne.

Tehát elfoglalták helyüket hajnalban a Novotel tetején.
- Kiraktuk a cuccost, a fegyverzetet, körbetávcsöveztük a vidéket. Ködös, nyirkos téli nap volt. A látási viszonyok kifejezetten rosszak voltak. Én voltam a tűzfészekparancsnok, egyben az egyetlen lövő.
Kivel kommunikált rádión?
- Csak a biztosítás parancsnokával, Berkesi tábornokkal volt közvetlen összeköttetésem.
Milyen egy páncéltörő?
- A páncéltörő acélból az ötven centimétert is átüti, a téglafalból a négy métert. Ha jól céloznak és előbb, mint ahogy én észreveszem, nem lehet megállítani őket. Van egy három-négy méteres lángja, amit látni lehet, a rakétából jön ki. Ha én a kezelőt ilyenkor kilövöm, akkor a rakéta elmegy a bánatba, és a levegőben megsemmisíti önmagát. Három másodpercem van, hogy odalőjek.
Ilyen munkába menet hogy búcsúzik a családtagjaitól?
- Mikor kilépek otthonról, megszűnik a család és minden más, csak a feladat van. A pakliban benne van, hogy bármikor ottmaradhatok, de erről otthon nem beszélünk. Tudják.
Nincs halálfélelme?
- Nem folyamatosan, de van. Rosszabb a törvénytől való félelem, az, hogy utána elítélhetnek. Ha jogosan tettem, ha nem. Ha öltem, ott van az a félelem is, hogyan fogadja ezt a családom, a társadalom. Mindezek mellett, ha valaki megöl egy embert, más emberként megy haza. Egy másik személyiséggé válik. Ott voltunk a tetőn jó pár órája, mikor egyszer csak szóltak telefonon, hogy elindult a konvoj, nagyon figyeljünk, húsz perc múlva érkeznek. Abban a pillanatban a domb jobb oldalán, körülbelül ötszáz méter magasságában, egy lapos tetejű ház udvarán kis robbanásszerűséget látok.
Beszóltam a központnak, nézzenek már utána, mi az. A tűzoltók ott voltak három perc alatt, egy gázpalack robbant fel a garázsban. Ez ugyan véletlen volt - ezt akkor még nem tudtam -, de lehetett volna elterelés is, így azonnal a másik oldalra fordultam, gondolván, akkor most onnan jön a buli. Ha megyek az utcán és jön egy gyönyörű szőke nő, aki feltűnően és kihívóan néz, azonnal körbenézek, csalit sejtve, ki akar elterelni ezzel valamit, vagy behúzni a csőbe. A nőt ilyenkor már nem is nézem. Ugyanez volt a tetőn is. Robbanás. Tűzoltók, baleset, mondom, akkor nézelődjük erősebben, most már bármi történhet.
Az adrenalin szintje följebb ment?
- Ettől nem kaptam agyvérzést. Ha a sisakomon elpattan az első golyó, akkor káromkodok egyet. Közel az előbbi robbanáshoz, körülbelül kétszáz méterre jobbra egy háromemeletes, lapos tetejű ház áll. Annyi látszik, hogy kinyílik egy csapóajtó, és jön föl egy ember a tetőre, és magával hoz egy hosszú fekete csövet. Feljön a csővel, és fölteszi a vállára. Na, buli van aprajafalván. Ő az én emberem. A gepárdom ott volt a tetőn, mellettem, állványra tettem, rádió mellettem, egy ember mellettem, aki rádiózik, én meg beszélek. Lőszer be, puska reteszel. Szöveg a főnökömnek: „Csővel a vállán ember van a tetőn, feltehetően gránátvetővel, ráálltam, ha továbbmegy, lőni fogok.” A nagy rádióban hallotta mindenki, a biztosítás parancsnoka, a kisparancsnoka és a konvoj.
A Clinton mellett lévők is?
- Csak a magyarok.
Clintonnak szólnak ilyenkor?
- Isten ments. Csak a rádióban indult el a pánik, a főnököm átordította az üvöltő, hisztériázó tömeget: ismételjem el, amit mondtam. Elismétlem. Azt mondja: Ottó, akkor tedd, amit tenned kell. Ekkor jelent meg a konvoj a sarkon, az ember a tetőn ráfordul az irányra. Fölnyúl, de nem látom tisztán, mit csinál. Szólok egy utolsót a rádióba: „Három másodperc múlva kilövöm.” Innentől kezdve a rádiót is félreteszem. Mikor alkotni kell, az ember egyedül marad. A szemem sarkából látom, ahogy a konvoj közeledik. Az emberem a tetőn felnyúl, mintha megnyitná az aknavető elejét, így szokták kinyitni. Húzom a csövet, az ujjam már a kakason; megvárom a lángot, és belelövök a fickóba. Abban a tizedmásodpercben az ember kitolja a tetőantenna csövét - merthogy az volt nála és nem gránátvető -, és elkezdi a tetőn összeszerelni az antennáját.
S ha akkor rálő?
- Akkor börtönben ülnék még ma is. Nézze, tizennégy éves korom óta hordok egyenruhát, 1978-tól katonai kollégium, katonai főiskola, zászlós parancsnok voltam Lentiben, 90-ben kerültem a Komondor kommandóhoz újoncnak, onnantól megy a szekér.
És most?
- Most kiképző vagyok: az ország összes katonai és rendőrkiképzőjét én képzem ki, nagyon sok ország teljes kiképzőgárdáját szintén, és ugyan- ezekben az országokban a különleges egységeket tanítom túszmentésre.
Hány mesterlövész van Magyarországon?
- Főállású mesterlövész körülbelül egy tucat van a rendőrségen, de gyakorlatilag csak egy, mert a többiek nyugdíjba mentek.
Ez mit jelent?
- Azt, hogy pillanatnyilag egy ember van, aki valóban tudja, hogy kell egy ilyen puska mellé odafeküdni. Tíz éve mondom, hogy egyre rosszabb lesz a helyzet. 99-ig azt mondtuk, lesznek itt is tűzharcok. Utána jött a miskolci Bonnie és Clyde, aztán jött a többi oda-vissza lőfegyveres harc. Egyre durvul és élesedik a bűnözés, és már túszdrámára is sor került Budapesten. Már egyre kevesebb pénzért mernek ölni.
Hogy értette azt az imént, hogy más emberként megy haza?
- Mikor az ember annak a helységnek az ajtaja előtt áll fél órája, egy órája, négy órája, ami mögött a fegyveres a túszaival, esetleg a túsztárgyalóval tartózkodik, és már be kéne mennünk, csak a parancsra várunk, olyankor megszűnik minden és mindenki. Bemegyek. Úgy, hogy lehetőleg élve jöjjek ki. Teljesen mindegy, hogy három másodpercig vagy három óráig vagyok benn, mikor kijövök, az érzelmeim, az ismerőseimhez való kötődéseim megváltoznak. Az addig fontosnak hitt dolgok már nem annyira fontosak. Az igazi és mély kötődések megerősödnek, a felszínesebbek semmissé válnak. Van, akinek egy perc alatt szinte teljesen megváltozik az értékrendje, a világról, önmagáról alkotott képe. Az a személyiség, aki bemegy azon az ajtón, nem ugyanaz, mint aki kijön. Pontosabban megváltozik benne a világ. Egy idő után aztán beáll valamennyire a személyisége, de van, aki ezt nem tudja kezelni. Az ott is hagyja a szakmát.
Annak, hogy ezt ki hogyan dolgozza fel, van köze az intelligenciához?
- Abszolút. Természetesen léteznek kivételek.
Mik azok a kis, hétköznapi dolgok, amelyekben megváltozott az élete?
- Például, mikor hazamegyek és nincs otthon senki, hiába van riasztó a lakásban, minden alkalommal úgy megyek be a konyhába, hogy előtte az egész lakást átnézem. Vagy mikor bemegyek egy helyiségbe, az az első, hogy automatikusan azt nézem, hány ablak, ajtó van, van-e rács rajta, hol lehet kimenni.
Egy ilyen szolgálat után mit mond, mikor hazamegy?
- Buli volt aprajafalván.
Mit tart eddigi legnagyobb sikerének, mi jelent még kihívást a munkájában?
- A fő munkám, ahol valóban kiteljesedek, és remélhetőleg kiválót tudok alkotni, az a kiképzés. Hogy nagyon jól lövök, az egy dolog, sok jó lövő van a világon, de egyikük se tudja átadni, amit tud. Hozzám úgy jönnek külföldről a katonák, hogy legtöbbjük a háborút is megjárta, Irakban, Afganisztánban, Szerbiában harcolt. Visszamennek, majd fél év, egy év múlva kapom tőlük az e-mailt vagy a faxot: „Az ön által tanultak miatt maradtam életben. Köszönöm.”
Én is köszönöm.