Tihanyi Péter
K. Gy., egy 34 éves rendőr, BRFK

- Szolgálatban mentem a rendőrautóval, rajtam egyenruha, mellettem egy csinos lány vezette a saját kocsiját. Egyszer csak észrevettem, hogy mindig pont mellettem halad és mosolyog rám, én vissza, így haladtunk pár percig, aztán átkiabáltam az ablakon: megállunk egy telefonszám-cserére? Megálltunk. Másnap randevúztunk. Nagyon sok nőt izgat az egyenruha, vonzódnak hozzá. De hát ilyen dolog nagyon sokszor történik, 34 éves vagyok, nem is tudom, hány eset volt már, amikor vagy gyorsan hajtott a csaj, vagy piroson ment át, vagy mind a kettő, lemeszeltem. Nem szólt semmit, de ahogy kiszállt, ahogy nézett, ahogy felhúzta a szoknyáját, ahogy odajött hozzám, lehetett érezni, hogy szívesen lerendezné a büntetést. És lerendeztük. Hol nála, hol nálam, hol a kocsiban.

Ezekről tudtak a kollégáid?
- Legtöbbről nem, egyet-kettőt elmeséltem a barátomnak. Ilyen dolog meg, hogy nincs nálam ötezer, és a kezembe nyom hármat vagy négyet, hát a legtermészetesebb, hogy én elteszem. Ezt mindenki így csinálja. Nemcsak az autópályások, itt benn a belvárosban is, bármelyik rendőr, főleg ha megbízható a társa. Szerintem ez egy gerjesztett hiszti most, nem gondolnám, hogy a rendőrök szemetebbek, ócskábbak, hogy nagyobb bűnözők lennének, mint az újságírók, orvosok, bárki. Sőt, talán még az átlagnál sem vagyunk rosszabbak. Tizeniksz év távlatából visszatekintve régebben sokkal több disznóságot vagy szemétséget meg lehetett csinálni. Meg az állampolgárok is ki vannak már oktatva, hogy mindenért följelenthetnek minket. A bűnözők meg röhögnek. Annyira nincs becsületünk, meg annyira nincs igazi jogosítványunk a bűnözők ellen, hogy röhej. Pláne ősz óta. Ma délelőtt óta hívható a zöldszám, egy óra alatt kétszáz bejelentés érkezett. Én, amikor fölszereltem, volt olyan szolgálat, hogy elfelejtettem kivinni magammal a tányérsapkát - akkor még az volt -, meg a gázsprayt. Most ilyen elő nem fordulhatna, mert úgy ki se mehetünk, hogy úgy végig ne ellenőriznének bennünket, mint egy karácsonyfát. Nagyon meg kell gondolnunk, kihez hogy szólunk. Most már lassan egy szipus csöveshez is úgy kell odamenni, hogy elnézést, hogy megszólítom, uram, jó napot kívánok. Másnap, miután napvilágra került a lány megerőszakolása, betelefonáltak hozzánk az ügyeletre, hogy egy hölgyet láttak, aki fekszik az út szélén, lóg a keze, gyorsan menjünk oda, nehogy valami nagyobb baj történjen, de lehetőleg olyan rendőrök jöjjenek, akik nem erőszakolják meg.
A munkához való hozzáállásotok, erkölcsi, emberi, jellembeli állapototok függ attól, hogy kik a főnökeitek?
- Hogy kik a közvetlen főnökeink, az sokat számít, azt érzem a bőrömön. De azt, hogy ki a főkapitány, ki a helyettese, ki a Rebisz-igazgató, ki az országos parancsnok, egyáltalán nem. Mi vagyunk a lúzerek, ők pedig az istenek.
A rebiszes megerőszakolásra visszatérve, annyira hihetetlen a történet. Ott ülnek öten, hogy ötből egyben ne legyen annyi gát, hogy szóljon a többinek, ne hülyéskedj, mit csinálsz, olyan nem létezik. Egyszerűen nem tudjuk elhinni, nem csak én, a kollégáim se, hogy ilyen megtörténhet. Az egész rendőrség le van nyugtatva, vissza van fojtva, nyugi, várjuk meg a történet végét. Mikor a Simon Tibi meghalt, hónapokig kaptuk a jelzőt az utcán: gyilkosok. Mellesleg még az is lehet, hogy magasabb helyről keverik a paklit.
Kik?
- A politikusok.
Gondolkoztál azon, hogy elmész a cégtől?
- Ó, az utóbbi évben sokszor. Pedig mindennél jobban szerettem bejárni szolgálatra, hogy bemehessek, átöltözhessek, és kimenjek a terepre.
Mit szeretsz a rendőrségen?
- Erre így nem tudok válaszolni, szeretek rendőr lenni.
Miért?
- Annyi jó és szép dolog van ebben a munkában, hidd el, sőt, felemelő, ami mindig és mindig visszarugdos abba az állapotba, hogy örüljek, és szeressem ezt a szakmát. Mikor egy elveszett kisgyereket a Margitszigeten az édesanyja az én karomban talál meg, és visszaadom neki a gyereket augusztus 20-án, ennél szebb élmény nincs.
Pszichológushoz jártok néha?
- A közvetlen főnökünk, parancsnokunk pontosan tudja, ki milyen karakterű. Egészen másokat visz magával, amikor Fradi-meccset kell biztosítani, és mást, mikor egy békés tüntetést. Mindenkin látszik, milyen, egyik szadistább, másik békésebb, ehhez nem kell pszichológus. Vannak vehemensebb alkatúak, vannak megfontoltabbak, vannak, akik a kettő között vannak. De ebben mi a különleges? Ez így van, gondolom, nálatok is, meg más szakmákban is.