Sebestyén István
Parancsuralom
Megújítható-e a közbizalmat eljátszó rendőrség?

Bár a magyar rendvédelem „lefejezését” kiváltó rendőrbotrányban egyelőre több a kérdés, mint a válasz, azt senki nem vitatja, hogy a testület válságban van. Szakértők szerint nem látszatintézkedésekre, hanem a szervezet gyökeres átalakítására, legfőképpen a katonai jogállás megszüntetésére lenne szükség.

Erélytelenség, majd agresszivitás az őszi rendzavarások idején; móri fiaskó; bankrablás után százezreket zsebredugó helyszínelő; üzletelő közlekedésiek; nemi erőszak, illetve - legújabban - emberrablás gyanújába keveredett rendőrök; az elmúlt hónapok nagy nyilvánosságot kapott rendőrbotrányai. A legnagyobb felháborodást E. Zsanett ügye váltotta ki, aki állítja, hogy egy igazoltatás során az intézkedő rendőrök megerőszakolták. Az esetre reagálva a hétvégén Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megvált Bene László országos és Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitánytól, továbbá „meghallgatásra talált” Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszternek, illetve Dobozi Józsefnek,
a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) vezetőjének felmentési kérelme is. A távozókat a hét elején követte Galambos Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója is, aki a hivatalt az utóbbi időben ért „jogos kritikák” miatt kérte felmentését. Gyurcsány a Parlamentben azzal indokolta az általa felkészült, jó szakembernek nevezett vezetők menesztését, hogy „elfogyott körülöttük a levegő”.
A közvélemény felháborodása ellenére a döntés váratlanul érte az MSZP vezérkarát. A „hirtelen felindulásból elkövetett lefejezés” helyett meghatározó szocialista politikusok egy átgondoltabb váltást tartottak volna szükségesnek, amelyben több forgatókönyvet is kellett volna gyártani a „hogyan tovább”-ra vonatkozóan.
A történtek kapcsán az ellenzék szónokai ismét Gyurcsány személyes felelősségét firtatták. „Aggasztó a rendőrség állapota, rendet kell rakni. Nem lehet megkerülni a politikai felelősség kérdését, hiszen a fejétől bűzlik a hal” - fogalmazott például Orbán Viktor. A kormányfő ugyanakkor éppen az ellenzéket marasztalta el. Szerinte ha egy testületet hónapokig azzal ostoroznak, hogy nem a hazáját szolgálja, akkor nem csoda, hogy meginog.
A politikai vitáktól függetlenül kétségtelen, hogy a rendőrség sok tekintetben válságban van - mondják egybehangzóan a lapunknak nyilatkozó szakemberek. Finszter Géza kriminológus szerint a botrányok csak tüneti jelek, olyanok, mint a láz: jelzik, hogy rossz állapotban van a szervezet.
A közvélemény leggyakrabban a korrupcióval találkozik - ami valóban jelentős: egy korábbi tanulmány szerint a közlekedési rendőrök 40 százaléka érintett -, de vannak a működést mélyebben befolyásoló problémák is.
A kriminológus szerint ezek három területen nyilvánulnak meg. Az egyik az erőszak. „A hivatali bántalmazások mellett az őszi események is mutatják, hogy nincs minden rendben: láthattunk a tehetetlenségtől kezdve a szadista agresszióig mindent a rendőrség részéről” - mutatott rá Finszter. A következő terület a titokkezelés, amely belterjesen működik, és sok esetben nem a felderítésre, hanem a szervezet belső bajainak eltitkolására szolgál. „Egy általam írt tankönyvhöz éveken keresztül nem kaptam információkat arról, hogy miként működik nálunk a titkos felderítés. Végül amerikai példákat kellett felhasználnom. Így miként magyarázzam meg a rendőrhallgatóknak, hogy a titkos felderítésről nem egy sajátos boszorkánykonyhaként kell gondolkozniuk?” - teszi fel a költői kérdést a szakértő, aki a harmadik problémás területnek a merev hierarchiát tartja. A tekintélyelvű működésben ugyanis a parancs könnyen a jogszabályok elé kerülhet.
Finszter Géza érdeklődésünkre azt is elmondta, hogy a rendőrképzés során jól működő pszichológiai szűrőn mennek át a jelentkezők, és menet közben is színvonalas etikaoktatás zajlik. „Régi kérdés, hogy mitől lesz egy rendőr erkölcsös. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a szakmai képzés jól működik, akkor a tanulók vérébe ivódik a jogállamiság és a törvények tisztelete. Németországban a náci fordulatot követően tömeges személycserére került sor a rendőrségnél: a régi, jól képzett vezetők a nácik számára használhatatlannak bizonyultak” - magyarázta Finszter. Szerinte a változást nem reformtervezetekkel, hanem a jelenlegi állapot felmérésével kellene kezdeni, vagyis át kell világítani a rendőrséget.
„Évente ezer-ezernégyszáz feljelentést tesznek rendőrök ellen hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás, kényszervallatás, illetve jogellenes fogva tartás miatt. A feljelentések egyharmadának esetében az illetékes ügyészségi nyomozóhivatalok megtagadják a nyomozást, a megkezdett nyomozások hetven-nyolcvan százalékát pedig megszüntetik. Így a vádemelésig az ügyek alig tíz százaléka jut el” - mondta Kőszeg Ferenc, a Helsinki Bizottság alapító elnöke. Tapasztalatai alapján úgy véli, hogy a valóságban megtörtént esetek döntő többségében a sértettek nem is tesznek feljelentést. Ha mégis, a rendőrségi vezetők „összezárnak”, és igyekeznek megakadályozni az ügy tisztázását. „Politikai és rendőrségi oldalról is hallhattunk már olyan kijelentéseket, miszerint természetes, hogy a rendőrök nem fognak a bajtársaik ellen vallani adott ügyekben. Többek között ezért is alakulhatott ki az az érzés az állomány tagjaiban, hogy az általuk elkövetett jogsértéseknek soha nem lesz következménye” - fogalmazott a jogvédő, aki egy beszédes példát is mondott minderre.
Évekkel ezelőtt egy kisvárosban egy idős férfi az esti órákban leült az áruház lépcsőjére, maga mellé támasztva a kerékpárját. Az arra sétáló polgárőr azt gondolva, hogy a bicikli lopott, értesítette a rendőröket, akik az intézkedés során el akarták venni a kerékpárt a férfitől. Mivel a férfi nem akarta átadni, az egyenruhások szó szerint kicsavarták a kezéből a kormányt, közben kificamították a hüvelykujját, amelyet később műtéttel sem sikerült teljesen helyrehozni.
A sértettet a rendőrkapitányságon összeverték, majd elvitték a helybeli ügyeletes orvoshoz, aki a rendőrök jelenlétében csak annyit állapított meg, hogy a férfi kezét a bilincs felhorzsolta. Másnap a rendelőintézet orvosa nyolc-tíz sérülésről készített látleletet. A megyei főügyészség megtagadta a nyomozást - a Helsinki Bizottság közbelépése nyomán azonban a Legfőbb Ügyészség elrendelte az ügy kivizsgálását. A több évig húzódó per végén a bíró bizonyítottság hiányában felmentette a rendőröket a vád alól. Ebben jelentős szerepe volt az igazságügyi orvosszakértő véleményének, aki állította, hogy a sérülések attól is keletkezhettek, hogy az illető leesett a bicikliről. Az ügyész fellebbezett, de a megyei főügyészség a fellebbezés visszavonására kötelezte. A történet azonban még nem ért véget: a felmentett rendőrök egymillió forintra perelték azt a napilapot, amely a vádirat alapján írt az esetről. A bíróság első fokon elutasította a keresetüket, ám a másodfokú ítélet még nem született meg. Egyébként az Emberi Jogok Európai Bírósága, amely Strasbourgban működik, már kétszer marasztalta el Magyarországot, mert az ügyészségi nyomozóhivatalok nem a kellő alapossággal vizsgálták ki az ehhez hasonló bántalmazási ügyeket.
Kőszeg Ferenc szerint alapvető gond, hogy a magyar rendőrség katonai szervezetként működik. „Ez egész Európában példátlan, az uniós csatlakozás előtt még Romániában és Bulgáriában is megszüntették a rendőrök katonai jogállását. A katonai rendszer merev hierarchiájában az állomány tagjai hajlamosak inkább a feletteseik utasításainak, mintsem a jogszabályoknak alárendelni munkájukat” - fogalmazott a jogvédő. Hozzátette: ez a szellemiség nem pártállami, hanem nyilas örökség. A német megszállás idején ugyanis Jaross Andor, a később háborús bűnösként kivégzett belügyminiszter minősítette katonai szervezetté a rendőrséget. Ezen a rendszerváltást követően Horváth Balázs, az Antall-kormány belügyminisztere próbált változtatni, ám a rendőrszakszervezet beadványa nyomán az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy a miniszteri rendelet nem elegendő, a jogállást csak törvénnyel lehet módosítani. Változás azóta sem történt, sőt a Horn-kormány idején elfogadott szolgálati törvény bebetonozta a katonai jogállást.
„A rendőrség nem attól lesz erős és jól működő, hogy katonai rendszerben működik, hanem attól, hogy közbizalom övezi, és a közigazgatás részeként együtt tud működni a társadalommal” - teszi hozzá mindehhez Szikinger István büntetőjogász. A tekintélyelven működő testületbe szerinte is kódolva vannak a jogsértések. „Jellemző példa, hogy házkutatásokat arra való hivatkozással hajtanak végre, hogy bűncselekményből származó tárgyat keresnek. A jogszabály szerint viszont pontosan meg kell mondani, mit keresnek” - mondta Szikinger, aki hangsúlyozta, hogy el kell dönteni, hogy egy testületben az emberek vagy a törvények uralma érvényesül. A büntetőjogász jelentős problémának látja azt is, hogy a rendvédelmi szervek vezetői nem érdekeltek a változásban, és ezt érdekérvényesítő erejüknél fogva eddig rendre meg is tudták akadályozni. „Évek óta nyilvánvaló, hogy probléma van a rendőrség morális állapotával. Sokatmondó jelenség, hogy a megerőszakolt lány esetében még csak gyanúsítottakról beszélhetünk, a közvélemény máris a rendőrök ellen fordult” - fogalmazott Doszpot Péter, a BRFK egykori életvédelmi osztályvezetője. Az alapprobléma szerinte is az, hogy a rendőrség nem munkahelyként, hanem katonai szervezetként működik, ahol a parancsnok elvárása vagy hangulata esetenként nagyobb súllyal esik latba, mint a jogszabályi keretek. Doszpot szerint generáció- és szemléletváltásra, valamint a szakmaiság erősítésére lenne szükség az érdemi változásokhoz. Hozzátette: ebbe bele kell tartozzon az is, hogy karrierlehetőség, vagyis életpálya álljon a felszerelő rendőrök előtt.