Vigyázz, rendőr

Régi olvasója vagyok a lapjuknak, amelyre azért szoktam rá, mert mindig határozott véleményük van a dolgokról, és ezt sikerül is mindig intelligensen artikulálniuk. És persze nem utolsósorban azért is mindig megvásárolom, mert az Önök állásfoglalása az esetek többségében igen nagy átfedésben van az én véleményemmel.

Tisztelt Szerkesztőség!

De most megleptek! A Vigyázz, rendőr! című cikkel (a cím egyébként jó) csalódást okoztak. Két nyilatkozó is egybehangzóan védi a rendőröket, s mivel nem volt ellenkező álláspont, kénytelen vagyok azt gondolni, hogy ez a lap álláspontja is. Persze, én is hiszek az ártatlanság vélelmében, és valóban nem helyes rögtön „követ ragadni”, de azért elnézést kérek, nehogy már Önök is beálljanak azoknak a sorába, akik az alacsony fizetést, a megbecsülés hiányát és a konvergenciaprogram hatásait teszik felelőssé a rendőri kihágások miatt! Ebben az ágrólszakadt országban még él legalább kétmillió ember, aki elmondhatja magáról, hogy keveset keres, hogy stresszesen él, és hogy nem becsülik meg a munkahelyén. Akkor ezek az emberek ragadjanak vasvillát és kompenzálják magukat valamelyik hipermarketben vagy bankfiókban?
Aztán a kriminálpszichológus asz-szony cégvezetők áfacsalásához hasonlítva bagatellizálja a rendőri bűntettet. Kár, hogy egy ilyen végzettségű és praxisú hölgynek nem evidens, hogy Gipsz Jakab magyar honpolgár - maradjunk a példánál - lopása, és egy esküt tett, hivatásos közeg lopása között mekkora morális különbség van indítékaiktól függetlenül. Az előbbitől nem várjuk adóforintjaink fejében egzisztenciánk védelmét, az utóbbitól igen. Azzal egyetértek, hogy ezek a gazságok nem rendőri specialitások, hanem a minden emberben ott bujkáló rossz felszínre törései, ezért aztán helyesebb lett volna (és tudom, „lett volná”-val tele van a padlás) ebbe az irányba elvinni a summázatot, s nem a marxista „a lét határozza meg a tudatot” hazugságának az irányába.

Maradok továbbra is figyelmes olvasójuk:
Szabó T. István