Bagyarik Cecília
Koporshow
Halálbiztos üzlet a temetkezés

A hétvégén rendezték meg a Hungexpo F pavilonjában a Temexpo 2007 kiállítást. Akit érdekelt, az betekinthetett a temetkezés és a kegyeleti szokások korábban tabuként kezelt világába, sőt megismerkedhetett a legújabb trendekkel is. A kívülállóknak ugyancsak szürreális látványban lehetett része. A nyitott koporsók sorai között jellemzően sötétbe öltözött üzletemberek nemes sajtok és borok társaságában tárgyaltak. Kiderült: hazánkban is jó üzlet a halál, bár még nem olyan éles a konkurenciaharc, mint mondjuk Japánban.

A magyarok évi 16 milliárd forintot költenek temetkezésre. Egy olcsóbb temetés ma 100-160 ezer forint között van. Ebben még nincsen benne a sírhely ára, a ravatalozó bérleti díja, a szállítás és a koszorúk. A temetési költségeket növeli továbbá, hogy az árba belekalkulálják a temető fenntartását is. Bár a költségek az átlagbérekhez képest magasak, becsületből még a szegényebb családok is igyekeznek kigazdálkodni. Több fiatal pár járt már úgy, hogy az esküvő napján azért nem kaptak pénzt a rokonságtól, mert a félretett összeg egy közeli hozzátartozó sírkövére ment el. A rendszerváltás előtt szabott árak voltak, a koporsókét például a minisztériumban állapították meg. Ma már ezen termékek ára is a piaci viszonyokhoz igazodott, a legolcsóbb nagykereskedelmi ára - ezt használják a szociális temetéseknél - 15 ezer forint. A temetkezési vállalkozók szerint a felső határ a csillagos ég. Kérésre bármit elkészítenek. A vevők általában megállnak néhány százezer forintnál, pedig egy mahagóni vagy egy rózsafagyökérből készült, intarziás koporsóhoz 300 ezer forintért már simán hozzá lehet jutni. Az üvegkoporsó ára félmillió. A magyar gyártók még jó helyzetben vannak, hiszen nálunk még nem jelentek meg az Amerikában már sok fejtörést okozó olcsó kínai koporsók.
A kiállításon kiderült, hogy a divatot ezen a téren is az olaszok diktálják. Így várható, hogy hazánkban is egyre nagyobb szerepet fognak játszani a külsőségek a temetéseken. Egy üzletkötő szerint a katolikus olaszok a halálkor átélt mély érzelmi megindultságukat jelenítik meg a kellékekben; a csipkékben, fodrokban, szobrocskákban. A szakma nyitottságát mutatja, hogy Svédországból és Hollandiából is érkeztek kiállítók. A magyar vállalkozók között voltak a rendszerváltás környékén alakult cégek, de egészen új kezdeményezések is. Az egyik fiatal üzletkötő úgy vélekedett, hogy a „koporsó is éppen olyan termék, mint mondjuk a mirelit áru, el kell adni, miközben az ember elsajátítja a szakma csínját-bínját”. Be kell kalkulálni például, hogy korlátozott a piac, évente „csak” 130 ezer haláleset történik. Igaz, hidegfront esetén több megrendelésre lehet számítani. Sokak szerint természetesen erre a szakmára merőben más szabályok vonatkoznak, mint egy átlag termék esetében. Ezért szabályozták törvényileg, hogy egészségügyi intézményekben ne lehessen ilyen szolgáltatásokat hirdetni, hiszen oda elvileg gyógyulni mennek az emberek. Több élelmes vállalkozó hidalta át azonban oly módon ezt a problémát, hogy a kórházzal szembenéző ház faláról virít a reklámja.
Az egyik temetkezési vállalkozó arra biztatja leendő ügyfeleit, hogy gondolatban máris tervezzék meg saját temetésüket, és akkor rögtön felfigyelnek rá, miért is fontos az előtakarékosság. A fővárosban néhány év alatt megduplázódott azoknak a száma, akik anyagi okok miatt nem temetik el hozzátartozóik hamvait. A temetkezésiek szerint sokan úgy spórolnak, hogy hazaviszik az urnát a krematóriumból, és vagy a polcon tárolják a megboldogult földi maradványait, vagy kérését tiszteletben tartva szétszórják a hamvait. Így 40-50 ezer forint körüli összegből kijöhet a temetés nélküli temetés. De szaporodnak az olyan esetek is, amikor a család egyszerűen a temetkezési cégnél „felejti” a hamvakat. Van olyan település hazánkban, ahol minden tizedik elhunytat közpénzen temetnek el, mert a család nem tud fizetni. Hollandiában az ilyen esetekre született megoldásként, hogy a hatóságok engedélyt adtak a kartonpapírban való temetésre. A tehetősebbek között viszont ismét kezd divatba jönni, hogy templomokban helyezik el az elhunytak maradványait. Az exkluzív szolgáltatás nem olcsó. Az interneten közzétettek szerint egy belvárosi háromszemélyes urnafülke ára 99 évre 350 ezer forint - szigorúan áfával. Ők eshetnek kísértésbe a milliókra rugó mészkő, márvány, gránit síremlékek láttán is, vagy a tízmilliós nagyságrendet elérő kriptaépítés lehetősége hallatán.
A sírhelyek árában is igen nagyok a különbségek. Falvakban már 1000 forintért is lehet bérelni 25 évre egy darabka földterületet, de például a Farkasréti temetőben 240 ezer és 5 millió forint között kaphatók a sírhelyek. Igaz, itt 100 évig biztosan nem háborgatják az elhunytat, és ha ő maga nem is, de hozzátartozói örök panorámában gyönyörködhetnek.
Ami igazán új jelenségnek számít ezen a piacon, az az internetes megjelenés. Mióta arra is lehetőség van, hogy a gyászhíreket a világhálón tegyék közzé, kiderült, hogy az ilyen típusú oldalak látogatóinak fele visszatérő vendég, jellemzően a 40-59 éves korosztályból. És ha már üzlet, olyan internetes emlékportál is létezik, ahol virtuálisan lehet eltemetni embereket, no meg állatokat. Az oldalt persze ezek után illik naponta látogatni, különben fogy a virág, vagy omladozik a márvány a „sírhelyen”.