Hetek XI. évfolyam, 20. szám, 2007. május 18.

A frissen megválasztott francia elnök szokásához híven meglepte a közvéleményt: a sajtóban lebegtetett francia apátságbeli pihenés helyett egy luxushajón időzött pár napig Máltán, majd sietve visszatért, hogy összeállítsa a beígért „dream-team” kormányt.
A kormány összetétele hidegzuhanyként érte nemcsak a vezetői válsággal küzdő szocialistákat, de még a külföldi megfigyelőket is. Nicolas Sarkozy ugyanis ígéretéhez híven nyitni akar a baloldal felé; ennek megfelelően több szocialista politikust hívott meg kormányába, többek között az arab és palesztin elkötelezettségéről ismert Hubert Vedrine-t is.

A francia politikai rendszer sajátosságainak köszönhetően az elnök joga a kormányalakítás - a miniszterelnök alárendelt szerepet játszik -, így Jacques Chirac mandátumának május 16-ai lejárta után Nicolas Sarkozyt illeti a jog, hogy összeállítsa kormányát. Az újonnan kinevezett kormány megbízatása elméletileg csak átmeneti, júniusban ugyanis képviselőválasztásra kerül sor, amelynek során, ha megfordulnak az erőviszonyok, az újonnan kinevezett kormányt a parlamenti többség által adott kabinet váltja fel. A jelenlegi erőviszonyok és a szocialista párt megosztottsága mellett azonban ez a lehetőség pillanatnyilag csak elméleti. Ráadásul az új középnek kikiáltott UDF képviselői egyöntetűen Nicolas Sarkozy mellé álltak, úgyhogy nem valószínű, hogy júniusban meglepő fordulat következik be.
Az új kormány összetételével kapcsolatosan „borítékolni” lehetett, hogy Nicolas Sarkozy nem tartja meg Dominique de Villepin jelenlegi miniszterelnököt, aki - mint emlékezetes - titkosszolgálattal nyomoztatott utána. Az új kormányfő személyére már a választás estéjén fény derült, Tony Blairrel való telefonbeszélgetése végén ugyanis az újdonsült elnök azzal búcsúzott, hogy „most adom a leendő miniszterelnökömet”, majd átadta a kagylót Francois Fillonnak (kis képünkön fent), aki Edouard Balladur, majd Jean-Pierre Raffarin kormányában a felsőoktatásért és kutatásért, Alain Juppé kormányában pedig a távközlésért felelős miniszteri tárcát birtokolta. Angol lapok szerint Francois Fillon jó választás, Sarkozy környezetéből ő ugyanis az egyik legkevésbé ellenszenves politikus, aki ráadásul várhatóan szót tud majd érteni a szakszervezetekkel is.

Bár a választások előtt a jelenlegi munkaügyi minisztert, Jean-Louis Borloot tekintették a miniszterelnöki szék várományosának, Francois Fillon kinevezése korántsem okozott akkora meglepetést jobb- és baloldalon, mint szocialista politikusok meghívása a kormányba. Az elmúlt hétvége szenzációja volt, hogy Nicolas Sarkozy Hubert Védrine-t, a Lionel Jospin által vezetett szocialista kormány egykori külügyminiszterét kérte fel a külügyek irányítására. Bár később kiderült, hogy Védrine nem mondott igent - és lehetséges, hogy nem a külügyi, hanem az igazságügyi posztot tölti majd be -, neve hidegzuhanyként hatott nemcsak a szocialista párt berkein belül, hanem az izraeli politikai életben is.
A külügyminiszteri posztot 1997 és 2002 között betöltő Vedrine-re jól emlékeznek Jeruzsálemben palesztin- és arabpárti politikája miatt, illetve azért, mert a 2000-ben kirobbant második intifáda során szerette volna elérni, hogy az EU gazdasági szankciókat vezessen be Izrael ellen.
Vedrine lehetséges külügyminisztersége azért is jelentett kellemetlen meglepetést Izraelben, mert Jeruzsálemben egyöntetűen a francia-izraeli kapcsolatok javulását várták Nicolas Sarkozy elnökké választásától. Élie Barnavi, Izrael korábbi franciaországi nagykövete még Vedrine jelöltségének nyilvánosságra kerülése előtt a Le Figarónak nyilatkozva kifejtette: „Bár a francia-izraeli kapcsolatok jónak tekinthetők, hiányzik belőlük a melegség. Ez az, amit Sarkozy behozhat ebbe a kapcsolatrendszerbe.”
A hét közepére derült ki, hogy a külügyminiszteri posztot egy másik szocialista politikusnak, Bernard Kouchner-nek, az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet alapítójának, korábbi egészségügyi miniszternek is felajánlották. Kouchner korábban részt vett Ségolčne Royal kampányában, az első fordulót követően pedig összefogást követelt a harmadik helyezett Francois Bayrou-val. Sarkozy azonban nem állt meg itt, további szocialista politikusokat is vár a kormányba, többek között a Francois Mitterrand serpájának is nevezett Anne Lauvergeont, akit az Areva nevű atomenergetikai cég vezérigazgatójaként a Forbes magazin a világ nyolcadik legnagyobb hatalommal rendelkező aszszonyaként rangsorolt. Lauvergeon mellett a Sarkozy-stáb megkörnyékezte a Jospin-kormány oktatási miniszterét, Claude Allčgre-et is, aki azonban Lionel Jospin régi barátjaként elutasította az oktatási tárcát, de jelezte, hogy alacsonyabb poszton szívesen részt venne a francia egyetemek modernizálásában.