Hetek XI. évfolyam, 20. szám, 2007. május 18.

2005-ös megválasztása óta először látogatott Dél-Amerikába XVI. Benedek pápa.
A régió stratégiai fontossága jelentős, hiszen a globálisan 1,1 milliárd katolikus hívőnek közel a fele ebben a térségben él. A Vatikánnak azonban mégis „aggasztó problémákkal” kell itt szembesülnie, amelyek közül XVI. Benedek szerint a legnagyobb fejfájást az evangéliumi gyülekezetek előretörése, valamint a hedonista kultúra terjedése jelenti.

A világ legkatolikusabb régiójában az utóbbi évtizedekben a protestantizmus - és azon belül is a pünkösdi-karizmatikus irányzat - dinamikus térnyerése volt jellemző, különösen Brazíliában és Közép-Amerikában. Egyes felmérések szerint, míg 1980-ban a lakosság közel 89 százaléka vallotta magát katolikusnak, mára ez az arány 74 százalék közelébe csökkent, miközben ugyanezen időszak alatt az evangéliumi protestánsok száma 7 százalékról 15 százalékra nőtt.
Ez a trend már II. János Pál pápát is aggasztotta, amikor 1980-ban Brazíliába, a világ legkatolikusabb országába látogatott. A jelenség idővel olyannyira fenyegetővé vált a Vatikán számára, hogy 1992-ben a latin-amerikai püspökök dominikai konferenciáján II. János Pál a pünkösdieket és más „szektákat” olyan „ragadozó farkasoknak” titulálta, amelyek „felfalják Latin-Amerika katolikus nyáját, továbbá megosztásokat és diszharmóniát okoznak a közösségekben”.
A pünkösdi előrenyomulás azonban megállíthatatlannak bizonyult. Ma a szegényebb városi negyedekben különösen nagy számban találhatók ilyen gyülekezetek: Rio de Janeiro államban például egy négy kilométeres útszakaszon az utazó harminc gyülekezetet találhat, s ezekből csupán egy katolikus. A szociológusok szerint a pünkösdi tanítások segítenek a családoknak megszabadulni a káros szokásoktól és a bűnözésből - például az alkoholizmusból, a dohányzásból, a szerencsejátékok, a prostitúció és a drog függőségéből -, ami megnyitja számukra az utat az anyagi és társadalmi felemelkedés előtt. Ha bármi nehézséggel szembesülnek - például elveszítik a munkájukat -, akkor a gyülekezetben kiépített szociális védőhálók révén gyors segítséghez jutnak. A pünkösdi hívekre jutó egyházi vezetők és tanácsadók száma is jóval kedvezőbb, mint a katolikus egyházban. Latin-Amerikában tízszer nagyobb a paphiány, mint Észak-Amerikában vagy Európában.
Bár elődjéhez hasonlóan XVI. Benedek is az evangéliumi gyülekezetek szaporodását tartja a legnagyobb kihívásnak, a vatikáni hangnem módosult: a szekták bírálata helyett az önkritika és a belső reformok kerültek előtérbe a közelmúltban. „Nem a szektákkal van a gond, hanem a saját híveinkkel” - nyilatkozta idén januárban David Gutiérrez, a latin-amerikai püspökök sajtóirodájának igazgatója, aki már akkor is leszögezte: XVI. Benedek látogatásának egyik fő célja a katolikus hívek visszanyerése lesz.

A pápa négyszázharminc brazil püspök előtt elismerte: egyházuk nehéz időket él az újjászületett protestáns felekezetek „agresszív térítő munkája” miatt. „Mindent meg kell tenni, hogy megkeressük azokat a katolikusokat, akik elpártoltak” - tette hozzá. Mint elmondta, azok vannak leginkább kitéve az „evangéliumi szektáknak”, akik „ösztönös vallásosságuk ellenére könnyen befolyásolhatók, mivel hitük gyenge, össze vannak zavarva, és naivak”.
A legfrissebb statisztikai adatok azonban némi megkönnyebbülésre adhatnak okot a Vatikánban: a Getulio Vargas Alapítvány felmérése szerint a katolikus hívek exodusa a protestantizmus felé megtorpant az utóbbi években: 2000 és 2003 között a magukat katolikusnak valló hívek száma nem változott, 74 százalék körül maradt. Bár a pünkösdiek száma továbbra is nő, már nem a kiábrándult katolikusok, hanem más vallások hívei, illetve az ateisták csatlakoznak hozzájuk nagyobb számban. Marcelo Neri, az alapítvány közgazdásza szerint „a katolikusok számának stabilizálódása meglepő. Bár új híveket nem tudtak vonzani, de már nem is veszítenek a nyájból”.
Nero szerint a jelenség oka valószínűleg a brazil gazdaság stabilizálódásában keresendő, valamint abban, hogy a katolikusok egyre inkább átveszik a pünkösdi istentiszteletek népszerű elemeit. A siker kulcsa az úgynevezett Karizmatikus Helyreállítás mozgalom: ennek révén a pünsködi-karizmatikus mozgalom már nem a katolikus egyházon kívüli jelenség, hanem azt sikeresen „importálták” abba. A Pew Forum nevű, vallásszociológiával foglalkozó amerikai szervezet felmérése szerint a brazil katolikusoknak több mint a fele gyakorolja hitét karizmatikus elemekkel, ideértve a dinamikus énekeket, a nyelveken szólást vagy a természetfeletti gyógyulásba vetett hitet is.
A Vatikán végül arra az elhatározásra jutott, hogy ha nem sikerül megfékezni a növekvő média- és politikai befolyással rendelkező pünkösdieket, akkor marad az utánzás és a modernizáció - egyelőre úgy tűnik, sikerrel. Az utóbbi években a Vatikán áldását adta olyan papok, énekesek, színészek és írók tevékenységére, akik „utánamennek” a protestantizmusba „tévelyedett” híveknek. A papok, ha kell, rockzenével vagy akár szörfdeszkával és gördeszkával, tévé- és rádióműsorokkal, sőt, az interneten is utánamennek a nyájnak. Brazíliában a jelenség egyik legemblematikusabb figurája az aerobiktanárból pappá avanzsált Marcelo Rossi atya, aki - az amúgy köztudottan konzervatív - XVI. Benedek Sao Pauló-i prédikációja után is fellépett. Rossi CD-ivel lekörözi a legnépszerűbb popsztárokat, naponta jelentkezik rádióműsorával, kéthetente megjelenik a televízióban, és van egy népszerű weboldala is. Egy alkalommal 2,4 millió embert vonzott az egyik Sao Pauló-i stadionba.
„Marcelo atya az egyike azoknak, akiknek köszönhetően a nyáj fogyását meg tudtuk állítani” - állítja Antonio Kater Filho, a Katolikus Marketing Brazíliai Intézetének vezetője, a Karizmatikus Helyreállítás egyik főszervezője. Filho szerint az egyháznak modernizálnia kell a nyelvezetét és az imázsát. A fiataloknak a „szexualitásuk menedzseléséről” kell beszélni, és az elavult „gyónás” szó helyett - ami csak a rosszfiúknak való - az „Istennel való békítő tárgyalás” kifejezést kellene használni. Ezenkívül szerinte a sikerhez fontos lenne még párnás székeket és kávézókat is biztosítani az egyházi épületekben. „Az egyháznak van a legjobb marketingszimbóluma: a kereszt, a legjobb kültéri reklámja: a templomtornyok, és a legjobb terméke: az üdvösség” - teszi hozzá a modern szemléletű Filho.

A modernizáció merész hívei azonban sokszor ellentétbe keverednek XVI. Benedekkel, aki a tradicionális rituálék - például a latin nyelvű misék - mellett teszi le voksát. Pedig a brazil katolikus klérus arról is próbálta meggyőzni „Bento pápát” (a helyiek így emlegetik Benedeket), hogy ha vissza akarják nyerni a fiatalokat, be kell vetniük az internetet is. Ezen keresztül közvetíteni lehet a miséket, sőt, egy merész javaslat szerint még áldozni is lehetne: az ostyát a papok a monitoron keresztül is felszentelhetnék. Ráadásul így a súlyos paphiány is orvosolható lenne.
A pápa azonban - talán előre sejtve e renitens törekvéseket - már februárban kiadta az eucharisztiát tárgyaló Sacramentum Caritatis nevű dokumentumot, amelyben leszögezte: az interneten vagy bármely más médián keresztüli áldozásnak „nincs spirituális értéke”. Federico Lombardi vatikáni szóvivő pedig kijelentette: a személyes templomba járást az internet nem váltja ki.