Hetek XI. évfolyam, 20. szám, 2007. május 18.

„Az erkölcsi relativizmus terjedésének korában nagyon fog hiányozni az a bátorság és rendíthetetlen meggyőződés, amelyet Jerry képviselt” - nyilatkozta Pat Robertson, az amerikai CBN televízió alapítója a héten elhunyt Jerry Falwell tiszteletesről. A 73 éves Falwell - Robertsonnal együtt - sokat tett azért, hogy a korában szubkultúrának számító evangéliumi kereszténység Amerika egyik meghatározó politikai és közéleti erejévé vált. A Falwell által alapított Erkölcsi Többség (Moral Majority) elnevezésű szervezet mozgósította először szervezetten a sokmilliós amerikai keresztény konzervatív tábort 1980-ban, Ronald Reagan megválasztása előtt. Azóta csak Bill Clinton tudott győzni az „erkölcsi többséggel” szemben, így nem véletlen, hogy a republikánus elnökjelöltek egymást igyekeznek túllicitálni Falwell örökségének méltatásában. A San Franciscó-i melegek azonban „anti-megemlékezéseket” kívánnak tartani Falwell halála kapcsán, amelyekkel egy „intoleráns korszak” végét ünnepelnék meg.

„Jerry volt az, aki a kereszténység fundamentalista szárnyát kivezette az elszigeteltségből, és rávette arra, hogy konfrontálódjon a kor kultúrájával” - állítja James Dobson, egy szintén nagy befolyású keresztény lobbi-csoport, a Fókuszban a család vezetője. Dobson szerint a hetvenes évek végén a konzervatív lelkészek többsége úgy vélte, hogy az abortusz olyan kérdés, amelyet a legjobb, ha a nők az orvosukkal beszélnek meg. Falwell azzal, hogy televíziós műsorában és cikkeiben nyíltan bűnnek nevezte és közéleti vita tárgyává tette az abortuszt, követhető példát mutatott a keresztény pásztorok számára.
Dobson szerint egyáltalán nem meglepő, hogy Falwellt sok támadás érte nézetei miatt: „Elsőként lépett ki a fedezékből az értékekről és kultúráról folytatott véleményháborúban, így gyakran vált az országos média és a liberális egyházvezetők célpontjává. Jerry azonban mindig állta a sarat, és nem engedte, hogy Amerikában a konzervatív kereszténység közömbössé váljon az erkölcsi kérdések iránt.”
Részvétét fejezte ki Falwell családjának az elnöki házaspár is. George W. Bush szerint a lelkész olyan ember volt, aki ragaszkodott „a hit, a család és a szabadság értékeihez”. A republikánus elnökjelöltek - Newt Gingrichtől Matt Romneyig - szintén méltatták a konzervatív szavazók számára a mai napig mérvadónak tekintett lelkészt. John McCain republikánus szenátor ugyan 2000-ben még „az intolerancia ügynökeinek” nevezte Falwellt és Pat Robertsont, elnökjelöltségére készülve azonban tavaly ellátogatott a Falwell ötvenéves lelkészi szolgálatának alkalmából tartott ünnepségre, most pedig az elsők között, mindenkin túllicitálva dicsérte örökségét: „Dr. Falwell kivételes eredményt ért el; olyan ember volt, aki egész életét a hit és az ország szolgálatába állította” - nyilatkozta McCain.
Voltak ugyanakkor, akik szinte örömmel fogadták Falwell halálhírét. „Reméljük, ez egy korszak végét jelzi, és végre lehetővé válik számunkra az, hogy megtaláljuk az együttélés lehetőségeit egy pluralista társadalomban” - írta nyilatkozatában Thom Lynch, a San Franciscó-i Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok és Nemi Identitásukat Megváltoztatottak Közösségi Központjának ügyvezető igazgatója. A Fox News beszámolója szerint a városban melegcsoportok „anti-megemlékezéseket” tartanak, amelyeken Falwell munkásságát bíráló beszédek hangzanak el. Az amerikai homoszexuális aktivisták közül sokan úgy vélik, hogy az Erkölcsi Többség színre lépése a hetvenes évek vége óta jelentősen megnehezítette társadalmi térnyerésüket. A Reagan-korszak óta a melegeknek szembe kell nézniük azzal, hogy a morális többség is megfogalmazza szervezetten politikai-társadalmi elvárásait a politikusok felé, akiknek figyelembe kell venniük a konzervatív választói akaratot.

Az amerikai liberális média nem véletlenül igyekszik harminc éve pellengérre állítani és lejáratni a nagy befolyással rendelkező evangéliumi televíziós prédikátorokat. Voltak, akik nem állták ki a nyilvánosság próbáját, és különböző szexuális kicsapongásokban elbuktak, mint Jim Bakker vagy Jimmy Swaggart, vagy az utóbbi években Paul Crouch. A morális szempontból feddhetetlennek bizonyult vezetők - mint Falwell vagy az ő nyomdokain járva a Keresztény Koalíciót 1988-ban megalapító Pat Robertson - azonban sikeresen túlélték a médiaviharokat, igaz, néha elhamarkodott nyilatkozataik visszavonására kényszerültek. (Lásd keretes cikkünket.)
Falwell ellenfelei időnként alpári eszközökkel igyekeztek lejáratni a lelkészt. Amikor az Erkölcsi Többség pornográfiaellenes kampányt hirdetett, olyan eredményes volt az egyik nagy áruházlánccal szemben meghirdetett bojkottfelhívás, hogy a boltokból kivonták a szexmagazinokat. Válaszul Larry Flint, a Hustler pornólap kiadója olyan karikatúrát jelentetett meg, amely részeges vérfertőzőnek ábrázolta Falwellt. A bíróság 200 ezer dollár kártérítést szavazott meg a lelkésznek, ám ezt utóbb a Legfelsőbb Bíróság nagy felháborodásra eltörölte, mondván a közszereplőknek a „vérlázító” véleménynyilvánításokat is el kell tűrniük.
Falwell tevékenységének jelentősége leginkább az Erkölcsi Többség 1978-as életre hívásában nyilvánult meg. Falwell ugyanis meggyőzte a politikailag aktív és a közéletben korábban passzív evangéliumiakat, hogy elemi érdekük a politika és saját kulturális környezetük befolyásolása. Ezt követően az Erkölcsi Többség és a mögöttük álló evangéliumiak milliói már komoly politikai erőt képviseltek, akiknek szavazata először 1980-ban, Ronald Reagan megválasztásakor játszott sorsdöntő szerepet. A Falwell által elkezdett új irányvonalat jobb- és baloldalról egyaránt támadták, Bob Jones fundamentalista evangelista például a „sátán munkájának” nevezte, mivel Falwell mormonokkal, katolikusokkal és más felekezetekkel is hajlandó volt együttműködni a közös cél megvalósítása érdekében. A tény azonban az, hogy a keresztény morális értékek mellett csak akkor kezdtek a republikánus vezetők kiállni, amikor világossá vált számukra, hogy a nagy létszámú és szervezetten szavazó evangéliumi keresztény tábor képes eldönteni a helyi és az országos választások kimenetelét. Az Erkölcsi Többség és a nyomába lépő keresztény lobbiszervezetek azonban nemcsak a közéleti mozgósításban látták céljaik megvalósításának lehetőségét, hanem felismerték és kihasználták a céltudatos ima történelemformáló erejét is.
Bár Falwell 1989-ben feloszlatta az Erkölcsi Többséget, mivel úgy látta, hogy annak céljai megvalósultak, a mozgalom hatására újabb szervezetek alakultak. Pat Robertson 1988-ban a Keresztény Koalíció jelöltjeként indult az elnökválasztáson, George W. Bush szoros választási győzelmeiben pedig egyértelműen kimutatható az átlagnál aktívabb, konzervatív vallásos szavazótábor hatása. Reagan elnökké választása óta az evangéliumiak megkerülhetetlenné váltak, aminek következtében mindkét politikai párt igyekszik elnyerni támogatásukat. Nem véletlen, hogy két vereség után a Demokrata Párt is próbálja elnyerni az evangéliumiak „kegyeit”, arra számítva, hogy a keresztények jelentős része belefáradt az abortusz-eutanázia-melegjogok elleni politika kiváltotta liberális támadásokba. Tény, hogy az ezredforduló óta több országosan ismert prédikátor szívesebben beszél olyan népszerűbb közéleti témákról, mint a klímaváltozás elleni harc vagy a szociális igazságtalanságokkal szembeni küzdelem. Falwell távozásával ők is úgy érezhetik, hogy egy korszak véget ért.