Gyurácz Ottilia
Cyber-özvegyek
Egyre több családapa válik internetfüggővé

Évának néhány héttel ezelőtt megakadt a szeme egy magazin írásán, amely arról szólt, hogy milyen tünetei vannak a netfüggőségnek, és hogy a világháló egyre több áldozatot szed itthon is. Villámcsapásként érte a felismerés, hogy az a férfi, akivel már tizenöt éve együtt él, szenvedélybeteg. Az elején elnéző volt vele, azt gondolta, ebben a stresszel teli világban mindenkinek szüksége van kikapcsolódásra. De ma már ott tart, hogy a számítógép-függőséget ugyanolyan tragédiaként éli meg, mintha párja alkoholista vagy drogfüggő lenne.

Képünk illusztráció

Amikor Éva nemrégiben rádöbbent a probléma súlyára, zaklatott állapotban rohant férjéhez, hogy megossza vele a fölismerését. De ahelyett, hogy nyugodtan megbeszélhették volna a dolgot, a férfi sűrűn szitkozódni kezdett, és elrohant otthonról.
„Visszagondolva, úgy öt éve kezdődött Lászlónál ez a furcsa szenvedély - kezdi mondandóját a harminckilenc éves, kétgyermekes családanya. - Sokszor mondta, hogy feszültnek és ingerültnek érzi magát a munkahelyén, és untatja a munka. Aztán a fiúk bent az irodában megmutattak neki pár internetes stratégiai játékot. Az elején előre megtervezett időpontokban játszott egy-két órát, amit később rendszeresen túllépett. Többnyire hirtelen fogja el az internetezési vágy, ma már nyolc-tíz órát is képes ülni a gép előtt. Alig várja, hogy hazaérjen a munkahelyéről, mert a hálózaton már várják a szerepjátékbeli ellenfelek. Minden éjszaka fölkel, ezzel a mi nyugalmunkat is megzavarja. Egyszer viccesen meg is említettem neki, hogy szívesen cserélek a géppel, ha akarja: azt fektesse be maga mellé az ágyba. De sajnos nem vette a lapot.”

László lassan feladta az otthoni kikapcsolódást szolgáló tevékenységeit is: nem tévézik, nem olvas. Évától is elhidegült, nem olyan figyelmes vele, mint régen, a házaséletük sem a régi. Focizni sem jár el a fiúkkal a térre. „Például most vasárnap hajnal ötig virrasztott a gép előtt, utána lefeküdt aludni - mondja Éva. - Mi meg kint a nappaliban arra vártunk délelőtt, hogy fölkeljen az előre megtervezett grillpartihoz. Délig vártunk rá, aztán fogtam a gyerekeket, és kimentem velük Gödöllőre a barátainkhoz. És ez így megy már jó pár éve. Ha el is megyünk vendégségbe, látom az arcán, hogy a netre gondol. Egyszerűen nem tudja magát türtőztetni. Ezek a játékok minden szabadidejét lekötik. Ha csak egynapos kirándulást is tervezek, megjegyzi, ötven kilométernél nem hajlandó messzebbre menni, mert akkor nem ér haza időben, hogy muníciót vásároljon a neten a harchoz. Mivel ezek hódítós stratégiai játékok, mindent gyorsan kell vásárolni, ha nincs itthon, gyakran fölhív, hogy vegyek pár ezer katonát neki a neten.”
Éva az elején még toleránsan kezelte a dolgot, mert a férje nyugodtnak tűnt, ha játszott néhány órát. László mondogatta is: ha nem játszik, depressziós lesz, értéktelennek, üresnek érzi magát, ingerlékeny és rosszkedvű lesz. Netezés közben viszont ezek az érzések megszűnnek, fontosnak érzi magát. Sokszor van sikerélménye a játék közben, ami magabiztossá teszi, habár ehhez már egyre több játékra van szüksége. „Gyakran beszél a géphez, szidalmazza és ütögeti is néha - nevet keserűen Éva. - Egyszer elromlott a gép. Látni kellett volna azt a feszültséget, amíg kijött a szerelő: ideges volt, nem lehetett hozzá szólni.”
A feleség szerint László a realitásérzékét is elvesztette, hiszen míg a számítógép világában otthonosan mozog és bonyolult helyzeteket old meg, addig a valóságos világban a nehézségekkel nem akar szembenézni. Ha bármi gond adódik a házban vagy az iskolában, akkor menjen és rendezze le Éva. „Úgy érzem, túlnőtt minket ez a probléma, de Lászlóra józan ésszel már nem lehet hatni. Sokszor reggel elfelejt enni és mosakodni is. Teljesen ki van merülve, már az állása is veszélybe került. Nemcsak a családdal bánik mostohán, hanem saját magával is. Befelé forduló lett, a legtöbb barátja az évek alatt szépen lemorzsolódott, a rokonait sem látogatja. Egészen maga alá gyűrte ez a szenvedély. Addig reménytelen a helyzet, amíg rá nem vesszük, hogy fogadjon el külső segítséget, de erről egyelőre hallani sem akar.”