Vissza a tartalomjegyzékhez


Városi kerékpározás

Tisztelt Szerkesztőség!

című írásukkal kapcsolatban szólnék néhány szót.
A cikk felvezetőjében idézik Kürti Gábort, aki azt mondja, hogy a kerékpárosok nem akadályozzák a közlekedést, hanem közlekednek.
Magam mint közlekedő ember, aki autóbuszvezetőként rovom nap mint nap a főváros útjait, sajnos nem tudok maradéktalanul egyet érteni Kürti úrral.
Sajnos, mint minden egyéb esetben, amikor a tömegek normális hozzáállását néhány abnormális viselkedése miatt kell egészében negatívan értékelni, legyen szó akár focimeccsről, akár békés demonstrációról. Ebben az esetben is ez a helyzet.
Magam is azt tapasztalom, hogy a bringások zöme örül a lehetőségnek, hogy a város egyre több útján biztosítanak számára lehetőséget, hogy az egyéb járműforgalomtól elválasztott, védett kerékpárutakon közlekedhessenek.
De nem mehetünk el szó nélkül azok mellett, akik bizony zavarják a közlekedést. Rendszeresen közlekedek a Dózsa György út - Vágány utca útvonalon. A Hősök terétől ezen a szakaszon kerékpárút áll drótszamaras honfitársaink rendelkezésére. Igazán vidám és számomra mindenképpen irigylésre méltó az autóbusz fülkéjéből, a dugóban várakozva, családokat, fiatal párokat látni, amint akadálytalanul haladnak biciklijeikkel a napsütésben. Alkalmasint szívesen cserélnék némelyikükkel.
Tényleg nincsen még mindenhol, és lehetett volna a meglévők esetében is kicsit körültekintőbben kijelölni a nyomvonalat. Akkor talán nem kellene a Hősök terei buszmegállóban a buszról leszálló és dolgukra igyekvő emberek miatt nagyokat fékezni vagy megállva bosszankodni a kerékpárutat szabályosan használóknak. Mert ezen a helyen vehetne egy határozott ívet a sárga vonalpár, és az így kialakult öbölben a gyalogosnak is több ideje és tere lenne felmérni, hogy merre hány méter.
A javítandó hibák és hiányosságok ellenére nem tudok napirendre térni azok magatartása felett, akik a kerékpárút helyett az úton haladni törekvő autók, buszok, trolik közt igyekszenek közlekedni. Ha még jól emlékszem, az úton közlekedni szándékozókra, így a kerékpárosokra is vonatkozó szabályok gyűjteménye, a KRESZ nem alternatívát ad a bringásoknak, hanem kötelezettséget. Az olyan utakon, ahol kerékpárút is van, a kerékpáros köteles azon közlekedni, hiszen éppen azért hozták létre, hogy a járműforgalmat ne zavarják egészségesen és olcsón közlekedő honfitársaink. Vagy fogalmazhatunk másként is. Azért van a kerékpárút, hogy a bringások zavartalanul juthassanak el céljukhoz.
Nem lenne sok gond a szabálytalankodókkal sem, ha az ember nem érezné azt velük kapcsolatban, hogy céljuk egyértelműen a nagyobbak és gyorsabbak feltartása, akadályozása. Adódik alkalom néha az érintettel szót váltani, mert a megállóban álló autóbuszt az ilyen kegyetlenül kikerüli, és ekkor éppen a buszvezető, tavasszal nyitott, ablaka mellett halad el. Én ilyenkor meg szoktam mutatni a bringazsonglőrnek a mellette karnyújtásnyira futó védett lehetőséget. A válasz a megmutatásra a bemutatás. Biztosan tudja mindenki, mire gondolok: jobb kéz középső ujj az ég felé.
Azt gondolom, hogy ezzel, a kézzel jelzett jókívánsággal, a vagány kerekező nem csak nekem, hanem Kürti úrnak és egész mozgalmának is üzen. Sajnos...

Specht József
autóbuszvezető