Pajor István
Sítúra Lombardiában

Rifugio Forni. Azaz menedékház vagy turistaház 2176 méteren, öt kilométerre Santa Caterinától Bormio mellett Lombardiában, az észak-olasz Alpokban.

Fotó: Pajor István

A csúcsforgalom vasárnapi, mintha a Normafánál lennénk egy napsütéses hétvégén, csak ez a ház hatszorta magasabban van. Öt óra harminc perc, pirkad. Májusban gyorsan tágul a higany a hőmérőben, és a mai napra tervezett 1450 m szintkülönbség teljesítéséhez is legkevesebb öt-hat óra szükséges, tehát célszerű korán indulni.
Az Ortles-Chevedale hegycsoport a sítúrázók paradicsoma. Nagy itt a választék a 3300 méternél is magasabb és a sízők számára is elérhető csúcsokban.
A sítúrázás mondhatni a 21. század sportja. Összetett mozgásrendszere egybefoglalja a túrázást, a sífutást, a hegymászást, az alpesi sízést a mélyhósízéssel.
A sítúrázás távol van a zajos, nyüzsgő felvonóktól, sípályáktól. Helyette a csöndet, a gleccserletöréseket, meredek hegyormokat és a látványos hegycsúcsok világát nyújtja.
A felszerelés kismértékben eltér az alpesi sízés felszerelésétől, és kiegészül a felfelé haladáshoz szükséges műszőrmével (fókával), hágóvassal, jégcsákánnyal s egy jelzőszerkezettel lavina esetére.
A Forni-menedékház látja vendégül május elején a nemzetközi sítúra-találkozó résztvevőit.
Hat-nyolc országból sokszor több mint százan is ott topognak a hajnali fél hat-hat órai indulásnál.
A sok éves múltra visszatekintő találkozónak állandó résztvevője egy kis magyar csapat is. Számunkra a 950 kilométeres út Salzburg, Innsbruck, Landeck, a szépséges Untergadin-völgy, majd Zernec érintésével a ma is vám-szabad területnek számító Livigno síparadicsomán keresztül Bormióba vezet.
Az Ortles-Chevedale csoport sok 3000 méter feletti hegycsúcsa és Rifugio Forni még június közepén is várja a sítúrázókat.