Busa Viola
Templeton: a vallási Nobel-díj

Idén is átadták a „vallási Nobel-díjként” ismert Templeton-díjat, melyet az amerikai születésű brit filantróp befektető, az idén 94 éves Sir John Templeton hozott létre 1972-ben, azzal a céllal, hogy elismerje és támogassa a „spirituális tartalmakért tevékenykedő személyeket”.
A rangos elismerést ez alkalommal a 75 éves kanadai filozófus, Charles Taylor kapta, aki negyvenöt éve hangoztatja: a kizárólag szekuláris nézetekre való támaszkodás csak részleges és hibás eredményekhez vezethet.

Sir John Templeton (balra) gratulál Charles Taylor idei díjazottnak
Fotó: Reuters

Bár a díj nem kap túl sok figyelmet a médiában, mégis több szempontból egyedi. Sir Templeton célja ugyanis az volt, hogy a szellemi és tudományos dimenzió közelítésén munkálkodó személyek törekvéseit oly módon ismerje el, ahogyan azt a Nobel-díj teszi a tudományok és a művészetek képviselőivel, valamint a humanitárius célokért tevékenykedőkkel. Az elismerés teljes neve egyébként „Templeton-díj a Spirituális Valóságért Folytatott Kutatások és Felfedezések Előmozdításáért”.
Nos, ha valaki ezt a megnevezést kevésbé megfoghatónak vagy túl magasröptűnek tartaná, íme egy földhözragadtabb adalék: ez ma a világon a legnagyobb pénzösszeggel járó díj, amelyet kortárs személy kap. Az összeget Sir Templeton minden évben úgy módosítja, hogy az meghaladja a Nobel-díj összegét - ezzel is kifejezve abbéli meggyőződését, hogy a spirituális felfedezések nagyobb hasznot jelentenek az emberiség számára, mint az egyéb értékes erőfeszítések eredményei. Így a díjhoz idén 800 ezer font (közel 300 millió forint) járult, melyet Charles Taylor kanadai filozófusnak nyújtott át Fülöp herceg, II. Erzsébet férje a Buckingham-palota szűk körű rendezvényén.
A Templeton-díj mindazonáltal sokak által vitatott elismerés. Bár teljes erővel síkra száll a materializmus bástyáival szemben, a spirituális realitásokat, az egyes vallásokat egyenrangúnak tekinti. Ateisták, agnosztikusok és racionalisták többször bírálták már a díjat, többek között az ateista Richard Dawkins brit etológus is, aki szerint a díj nem több, mint „egy nagyon nagy összeg, amelyet általában egy olyan tudósnak adnak, aki hajlandó valami szépet mondani a vallásról”.
A korábbi díjazottak közé tartozik kalkuttai Teréz anya; a taizéi mozgalom megalapítójaként ismert Roger atya; Billy Graham evangélista; Alekszandr Szolzsenyicin orosz író; Immanual Jakobovics korábbi brit főrabbi; Kiunk-Csik Han dél-koreai evangélista, egy hatvanezer fős szöuli gyülekezet alapítója; továbbá a Watergate-ügyben elítélt Charles Colson, aki megtérése után hatvan nemzetre kiterjedő börtönszolgálatot hozott létre. Az elismerésben 1987-ben magyar díjazott is részesült Jáki Szaniszló bencés szerzetes személyében, akit szintén a tudomány és a vallás közötti kapcsolat építéséért találtak érdemesnek a díjra.
A kilenc döntőbíróból álló nemzetközi fórum minden vallást figyelembe vesz a díj odaítélésekor. A bizottságban hinduk, keresztények, zsidók, buddhisták és muszlimok is vannak. A döntőbírók és a díjazottak között nem lehetnek ateisták.
A döntőbizottságban korábban szerepelt már a dalai láma, a walesi herceg, a belgiumi Albert herceg, az idősebb Bush elnök és a néhai Gerald Ford, valamint Margaret Thacther asszony is.