Holecz Erika
Semmiből sokat
Megtakarítás és életpálya-tervezés

A kemény munkával, apránként megszerzett vagyon ideája mai, fogyasztói társadalmunkban úgy tűnik, hogy megszűnőben van. Ehelyett az emberek az „amerikai álmot” élik, ami a hirtelen, véletlenszerű meggazdagodást lebegteti a szemük előtt, mint egy irreális csodavárást.

Neves pszichológusok szerint a fogyasztói ösztön nem az emberi természet sajátjaként működik, hanem külső ingerek irányítják. A ránk zúduló reklámok hada, a versengés a szomszéddal vagy a kollégákkal mind azt súgja, hogy mi is megengedhetjük magunknak azt az életszínvonalat, mint mások.
Ahhoz, hogy a pénz nekünk dolgozzon, meg kell tanulnunk gazdálkodni vele. Ha úgy tetszik, pénzügyi intelligenciára kell szert tennünk. Amerikában már kisiskolás kortól tanítják a pénzzel való gazdálkodást, hazánkban ez a fajta jövőtervező látásmód még nem nyert teret az oktatásban. Érdemes hát magunknak fejlesztenünk a pénzügyi ismereteinket folyóiratokból vagy szakemberek által.
A pénznek vannak közismert tulajdonságai, mint a „sok kicsi sokra megy”, vagy az „akinek pedig van belőle, annak még több lesz”. Ahhoz, hogy ez meg is valósuljon, már fiatalon el kell kezdenünk megtervezni az anyagi életünket. A mai átlagember viszont nemhogy a gyermekeinek életét, de még saját 2 hónapját sem tervezi meg előre! Közismert tény, hogy ha egy befektető komoly hozamot akar, akkor komoly befektetési időre és kockázatra kell számítania. Viszont ha családot érintő dolgokról van szó, a kockázatra még kevésbé szabad könynyelműen gondolnunk. Olyan értékbe kell befektetni a pénzünket, amely hosszú távon értéket képvisel. Például olyan ingatlanba, különösen belvárosban vagy főváros közelében, ahol egy évtized alatt az értéke többszöröződik. Ha bankszámlánk van, a folyószámlán ne tartsunk nagy „látra szóló” összeget, hiszen ennek kamata tizede lehet a lekötött betétek hozamainak! A pénz elhelyezésénél figyelnünk kell arra, hogy legalább az inflációnál nagyobb hozamra tegyünk szert, hogy megtakarításunk ne veszítsen az értékéből.
Mielőtt bárki vállalkozásba kezd, tőkére, ötletre, szaktudásra és piaci igényre van szüksége. Reális, előre megtervezett költségvetés nélkül semmiképpen ne kezdjünk bele saját vállalkozásba!
Ettől függetlenül alkalmazottként is lehet elégedett az ember. Bármennyire kevés összegből is kell havonta gazdálkodnunk, ne dőljünk be a külvilág nyomásának. Ilyen helyzetben szoktak ugyanis az emberek fogyasztási hiteleket felvenni, mert „minden áron fenn kell tartani a látszatot, hogy nekünk jól megy”. Ez semmiképpen sem megoldás. Ha már valaki hitelt vesz fel, akkor legalább olyan módon tegye, hogy jelenlegi helyzetén javítson: például albérletből saját otthonba jut, gépkocsit vagy más olyan eszközt vásárol, ami később kitermeli az árát. Ebből is látjuk, hogy vannak „jó” és „rossz” hitelek is. Például, ha valaki vesz 8 millióért egy lakást, amit 20 évig törleszt havi 65 ezer forintért, de ezzel párhuzamosan 70 ezer forintért ki is tudja adni havi bérletbe, egyértelműen jó hitelt törleszt, hiszen a vagyonát gyarapította. Rossz hitel pedig az olyan fogyasztási hitel, ami bevételt nem hoz, csak kiadást és havi törlesztő részletet termel - például egy kölcsönből fedezett karibi körutazás.

Tímea és Zsolt, egy gyermektelen házaspár példája

Timi asszisztensként, Zsolt informatikusként dolgozik. „Hét éve házasodtunk. Én 19, Zsolti 20 éves volt akkor. Apukámtól nászajándékba kaptunk 700 ezer forintot, amit ő azért gyűjtött, hogy lakáscélra fordítsuk. Két lakáskasszát kezdtünk annak reményében, hogy saját lakáshoz jussunk, a lakáskassza-törlesztőnk fejenként 10 ezer volt. Négy évig laktunk egy 21 négyzetméteres, összkomfortos albérletben, amiért havi 45 ezer forintot fizettünk a rezsivel együtt. Négy év után szerencsénkre, részletre tudtunk telket venni, a foglalóhoz a 200 ezer forintot magunk gyűjtögettük össze, ehhez vettünk fel építési hitelt. A lakáskasszából (2,4 millió forint,) pedig elkezdtük az építkezést. Másfél év elteltével vettünk fel lakáshitelt (8 millió forint.), ebből jutottunk el arra a szintre, hogy 1 év 9 hónap után beköltöztünk a saját 120 m2-es, 4 szobás, dupla fürdőszobás családi házunkba egy saját telken.

Egészen az alapoktól mi építettük a házat. Amíg építkeztünk a szülőknél laktunk. Még sok munka áll előttünk, de már kulturált körülmények között, összkomfortosan élünk, a házunk 84 százalékban kész. A befejezéshez még közel 2 millió forint szükséges, hogy a házunk teljesen befejezett állapotba kerüljön. A gyűjtés a szüleim ötlete volt, ők segítettek a lakáskassza beindításában. Zsolti és magam átgondoltuk, és mindketten arra jutottunk, hogy ez a járható út a saját otthonunk megtervezéséhez. Persze fiatal házasként nagy áldozattal járt lemondani erről az összegről minden hónapban, főleg, hogy mellette még volt törlesztésünk is, de beláttuk, hogy megéri. 4 évig csak gyűjtöttünk reménykedve, és látható eredménye lett. Nagyon sok fizikai segítséget kaptunk a szüleinktől, Zsolti testvéreitől és barátoktól, amiért nagyon hálásak vagyunk, de anyagilag sajnos senki nem tudott támogatni minket.”