Hetek XI. évfolyam, 18. szám, 2007. május 04.

„Mi ellen kell nekem védekeznem?! Nekem van egy életpályám, nekem van egy életművem, nekem volt egy életcélom. Én egész életemben azért dolgoztam, ’90 előtt is, hogy ez az ország felzárkózzon, bekerüljön Európába” - jelentette ki Martonyi János miután kiderült: jelentéseket készített a kommunista titkosszolgálat hírszerzésének. Az Orbán-kormány volt külügyminisztere azt mondja, ő éppenséggel „ellenséges személy” volt az előző rendszerben. Egykori párttitkára viszont azt állítja, azért vették fel az MSZMP-be, mert nemcsak szakmailag, hanem politikailag is megbízható volt.

„A fő cél a résztvevők szellemi átformálása, „manipulálása”, meggyőzésük a polgári ideológia igazságáról, a nyugati (főleg amerikai) társadalmi és politikai berendezkedés, a „gazdasági és politikai szabadság” üdvözítő voltáról. Mindez természetszerűen a marxizmus cáfolásának és a szocialista államok diszkreditálásának állandó törekvését is jelenti” - így számolt be az 1965 nyarán Strasbourgban rendezett Szabad Európa nyári egyetemen szerzett tapasztalatairól az állambiztonsági szolgálatnak írt jelentésében Martonyi János, a polgári kormány egykori külügyminisztere. Legalábbis az ÉS hasábjain Kende Péter által ismertetett dokumentumok, illetve Martonyi életútjának összevetéséből úgy tűnik, ő volt az a Marosvásárhelyi - majd később Magasdi - fedőnevű hálózati személy, aki több alkalommal informálta a hírszerzést külföldi útjain szerzett tapasztalatairól. Az azonosságot a politikus maga is beismerte nyilatkozataiban, azzal a különbségtétellel, hogy állítása szerint soha nem szervezték be, és nem jelentéseket, pusztán útibeszámolókat kellett készítenie.
Mint a hírTV-ben elmondta, 1965-ben valóban részt vett a Szabad Európa rendezvényén, remélve, hogy ez nem fog a belügy tudomására jutni. Két évvel később azonban kiderült, hogy - mint Martonyi megjegyezte, egy titkosszolgálati jelentés nyomán - mindent tudnak strasbourgi útjáról. A szegedi egyetemistát ezzel egy Jójárt István nevű rendőrszázados szembesítette, aki az iránt is érdeklődött, hogy milyen módon kívánja magát tisztázni. Martonyi egy jelentéssel tehette jóvá „hibáját”, amelyet 1968 januárjában és februárjában adott le a rendőrtisztnek. „Ezt követően még két utazásra került sor, arról is írtam ilyen beszámolót, egyébként pedig a dosszié tartalmának túlnyomó többsége hamis” - fogalmazott a volt külügyminiszter. Hangsúlyozta továbbá, hogy senkinek nem származott kára a jelentésekből. „Igyekeztem mindenkiről a legpozitívabb képet festeni, ideértve magamat is. Nem véletlenül szerepelnek azok a megállapítások a jelentésekben, hogy a szocializmus mennyivel magasabbrendű, mint a kapitalizmus” - magyarázta.

Egy kis utazás, 1968-ban

„Kizárt, hogy az ÉS-ben tárgyalt úgynevezett munkadossziét részben vagy egészben Marosvásárhelyi tartótisztje hamisította volna. A belső ellenőrzések során a tisztek munkáját aprólékosan átvizsgálták, egy fiktív beszervezésre gyorsan fény derült volna. Márpedig a szóban forgó dossziét 1986-ban zárták le. Ez azt is jelenti, hogy az igazán izgalmas részletek még elő sem kerültek” - mondta lapunknak Ungváry Krisztián történész. Kiemelte: az úti jelentéseket mindig a munkáltató számára kellett készíteni, nem a belügynek, és soha nem vettek fel érte pénzt - ellentétben „Marosvásárhelyivel”, aki egy ízben 600 forintot kapott Jójárttól. Hogy Martonyi valóban hírszerzési jelentéseket adott le, azt az is nyilvánvalóvá teszi, hogy a City of London College nyári egyetemére történt kiutazása előtt a százados már részletesen felkészítette informátorát a munkára: utasította például, hogy vegye fel a kapcsolatot nyugati ismerőseivel. „1968. június 27-én 18h.kor találkozót tartottam »Marosvásárhelyi« fn. informátorral. Gépkocsiba vettem és Makóra mentünk vele. (...) Újból átbeszéltük feladatait. Megállapítottam, hogy az inf. érti a feladatait és a meghatározott magatartási vonalát” - írta Jójárt. „Nem az a kérdés, hogy Martonyi aláírt-e, hiszen ezt nem mindenkitől kértek. Viszont aki beült egy rendőrautóba, végighallgatta a tiszt utasításait, majd hazatérve jelentéseket adott, az hálózati személy volt, ezen nincs mit szépíteni. Ezt ő sem gondolhatta máshogyan” - mutatott rá Ungváry. A történész azt is hozzátette, hogy számos példa volt arra, hogy emberek nemet mondtak hasonló „felkérésre”, a beszervezett ügynökök jelentős része pedig egy-két év után kiszállt, mindenféle retorzió nélkül - vagyis az együttműködés nem volt kényszer.
Hasonló véleményen van Kende Péter is, aki azt mondja, Martonyi tagadásával éppen azoknak a becsületébe tapos bele, akik nemet mondtak. Szerinte az sem igaz, hogy jelentéseivel senkinek sem ártott, hiszen a nyugati magyar emigránsokról írt információkkal kiszolgáltatta őket. Kende is úgy véli, Martonyi teljesen tisztában volt azzal, hogy mit tesz. „Csak ma két ember hívott fel azzal, hogy Jójárt százados közismert figura volt Szegeden: mindenki tudta, hogy az állambiztonságnak dolgozik, és hogy az egyetemistákra specializálódott” - jegyezte meg. Kérdésünkre elmondta, még vannak olyan, az üggyel kapcsolatos dokumentumok, amelyeket nem dolgozott fel, így elképzelhető, hogy lesz folytatás.

„Progresszív ember volt”

Martonyi János hálózati munkáját az eddig feltárt dokumentumok alapján addig lehet nyomon követni, amíg 1969-ben Jójárt százados átirányítja egy másik tartótiszthez. „Közöltem vele, hogy mivel Budapesten dolgozik, be fogok mutatni egy bpesti kollégát, akivel a jövőben a kapcsolatot fogja tartani. [...] Nem ellenezte az átadását, sőt örült, hogy Budapestre költözése miatt nem fog a kapcsolata velünk megszakadni” - írta jelentésében a tiszt. A fiatal jogász pályája a fővárosban elkezdett felfelé ívelni (lásd keretes írásunkat). Ezt azért is fontos megjegyezni, mert Martonyi közleményében hangsúlyozta: „25 éven keresztül ellenséges személyként tartottak nyilván”. (Kérdés persze, hogy akkor mit mondhatnának azok az ellenzékiek, akik a több alkalommal külföldön tanuló és dolgozó Martonyival ellentétben évtizedeken keresztül még csak útlevelet sem kaptak.) Az MTV Este című műsorában emelt hangon jelentette ki: „Hát mi ellen kell nekem védekeznem, ne haragudjon?! Nekem van egy életpályám, nekem van egy életművem, nekem volt egy életcélom. Én egész életemben azért dolgoztam, ’90 előtt is egyébként, hogy ez az ország felzárkózzon, bekerüljön Európába.”
Nem egészen így emlékszik Hegedűs János, a Külkereskedelmi Minisztérium egykori függetlenített párttitkára, aki Martonyit annak idején felvette az MSZMP-be. „Nagyra becsültem Martonyit, semmi probléma nem volt vele, emberileg, szakmailag és politikailag is megbízható volt, éppen ezért kezdeményeztem felvételét a pártba” - mondta lapunknak. Kérdésünkre hozzátette: nem volt szükség felvételi elbeszélgetésre. „Ilyesmi fel sem merült, tudtam, hogy egyeznek a nézeteink. Nem voltak rendszerellenes megnyilvánulásai, igaz, lelkes támogatásra sem emlékszem a részéről. Progresszív ember volt” - emlékezett vissza a volt párttitkár.

Martonyi a rendszerváltás után tovább folytatta karrierjét, az Antall-kormány privatizációs államtitkáraként. Saját elmondása szerint már akkor kiderült, hogy vannak személyével összefüggő állambiztonsági dokumentumok. „Ezeket a miniszterelnök megnézte, és azt mondta, hogy nem talál bennük semmi kivetnivalót” - mondta Martonyi az Estében. Kende Péter értelmezése szerint a rendszerváltás óta mindkét politikai oldal védi „saját ügynökeit”. „Ezért nem látunk ma tisztán, és addig nem is fogunk, amíg olyan ügynöktörvény nem születik, amely lehetővé teszi a teljes nyilvánosságra hozatalt, és megakadályozza, hogy szolgálatok „mazsolázzanak” az állambiztonsági iratok közül, némelyiket visszatartva, némelyiket előhozva” - fogalmazott az író. A mazsolázásra ékes bizonyíték éppen Martonyi ügye: az Orbán-kormány idején 2063-ig titkosították dossziéját. A titkos minősítést csak a D209-es botrány kapcsán, a Mécs-bizottság munkája nyomán oldották fel.
A feltáró bizottságot vezető Mécs Imre lapunknak azt mondta, az akkor hozzájuk került dossziét 2002-ben átadták Martonyinak, aki úgy fogalmazott nekik, hogy abban jelentéktelen dolgok vannak. Érdekes, hogy bár az irat titkossága megszűnt, mégis csaknem 5 év kellett ahhoz, hogy kutatások nyomán előkerüljön. „Ha nem születik új ügynöktörvény, akkor még évekig revolverezheti egymást a két politikai oldal az újból és újból előkerülő ügynökdossziékkal” - fogalmazott a politikus.