Slaza
Tiétek a jövő

Jellemezze Baradlay Jenőt! - futott végig Váradi György szeme az elsőre kihúzott érettségi tételen, valamikor a hetvenes évek elején, egy esti tagozatos dolgozók gimnáziumában. - De ki az a Baradlay Jenő? - kezdett kétségbeesett kutatásba Váradi György, ám akármennyire is erőltette memóriáját, csak nem ugrott be Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regénye. Hogyan is ugrott volna be, ha egyszer sosem olvasta. Ám hősünk nem a meghátrálás embere volt, így mielőtt bárkinek is feltűnt volna a kávéját kavargató, fesztelenül csevegő érettségi bizottságból, egy hirtelen mozdulattal visszacsúsztatta a tételt a többi közé, és újat húzott.

„Jellemezze Baradlay Ödönt!” - utasította a másodjára választott papírcsík, és mivel mostanra már a bizottság is feladata magaslatán állt - illetve ült -, vagyis odafigyelt az érettségizőre, a jelölt kénytelen volt a szabályoknak megfelelően, hangosan felolvasni a feladatot: „Jellemezze Baradlay Ödönt!” - mormogta kelletlenül Váradi, miközben agyát elöntötte a méreg: - Ki a bánat az a Baradlay Ödön? - gondolta, ám még mielőtt erősödő indulatai szavakká formálódtak volna, kapcsolt. Eszébe jutott, hogy az első tételt minden magyarázat nélkül visszaadhatja a diák, és kérhet helyette másikat.
Így is lett, Baradlay Ödön visszakerült az asztalra, Váradi keze pedig rövid matatás után kiválasztotta a harmadik tételt. Bárcsak ne tette volna! A papírcsíkon ugyanis ez állt: „Jellemezze a Baradlay családot!”
Ekképpen nem szerzett érettségi bizonyítványt Váradi György, bár az is igaz, ennek ellenére nyugdíjazásáig vezető állásban maradt. Kamionsofőr volt.
A fenti, színigaz történet annak kapcsán jutott eszembe, hogy május 7-én kezdődnek az idei érettségi vizsgák.
Sok sikert, srácok!