Vissza a tartalomjegyzékhez


Tudatos jövőépítés

A skandináv országok jelentős gazdasági növekedésének egyik titka az aktív munkaerő-piaci politikában keresendő. A svéd Országos Felsőoktatási Intézetnek (the National Agency for Higher Education) a 2006-os munkaerőpiacról és felsőoktatásról kiadott programjában (The labour market and higher education programmes) a munkaerőpiac szükségleteinek megfelelően tervezi meg az egyetemi, főiskolai programot. Az intézet folyamatosan felméri, hogy mely szakmákban lesz hiány vagy éppen többlet a közeljövőben. Lapunknak Lennart Wikander, az Uppsalai Egyetem Pedagógia Tanszékének vezetője nyilatkozott a témában.

Ön szerint fejlesztünk az oktatásban olyan tudástartalmakat és készségeket is, amelyek megkönnyítik egy végzett diák boldogulását a munkaerőpiacon?
- A svéd felsőoktatási rendszerben számos szakmai és elméleti alapot nyújtó képzés van jelen egyszerre. Ez azt jelenti, hogy az egyetemeken egy adott tudományágon belül többféle szakmaorientált és többféle elméleti képzést nyújtó kurzusból választhatnak a hallgatók. A szakmai programok azt segítik elő, hogy amikor a diákok belépnek a munkaerőpiacra, már rendelkezzenek a kiválasztott szakmához kompetenciákkal, melyekre az adott területen szükségük lehet. Az elméletibb jellegű programok pedig hosszú távú sikereket ígérnek a munkaerőpiacon azáltal, hogy olyan kompetenciával ruházzák fel a hallgatókat, amelyre egy rugalmasabb és folyamatosan változó munkaerőpiacnak van igénye.
Mi a véleménye a munkaerő-piaci keresletnek kiszolgáltatott oktatásról?
- Általánosságban véve az oktatás mindig is a munkaerő-piaci igényekért volt, és ma sincs ez másképp. Európában korábban ezt az állam felügyelte
a társadalmi szükségleteknek megfelelően. Úgy gondolom, hogy a „piacnak” egyre erősödő befolyása van a felsőoktatásban végbemenő folyamatokra, sőt szerintem az Európai Unióra és a különböző nemzeti kormányokra kifejtett hatása túlságosan is erős.
Érdemes-e a felsőoktatásba belépő hallgatóknak azzal a kérdéssel foglalkozniuk, hogy megcélzott diplomájuk mennyit ér majd a munkaerőpiacon, vagyis el tudnak-e majd helyezkedni tanult szakmájukban?
- Nagyon sokat kell foglalkozniuk ezzel a témával. Olyan programot kell választaniuk, amelyet fontosnak találnak a jövőjük szempontjából, és úgy gondolják, hogy fejlesztheti érdeklődésüket és tehetségüket. Ha nem szeretjük azt a területet, amit választottunk, sohasem leszünk sikeresek a szakmánkban.
Ön szerint a felsőoktatásban tanulók megfelelő tájékoztatást kapnak a munkaerő-piaci trendekről az egyetemeken és a főiskolákon?
- A felsőoktatási intézményeknek - úgy tudom - tematikus füzeteket kell osztogatniuk a kérdésről, de a hallgatók az interneten is utánanézhetnek a munkaerő-piaci prognózisoknak. A középiskolákban pedig tanulói tanácsadóknak kell segíteniük a pályaválasztás előtt álló diákokat.
A svéd kormány döntése szerint a bolognai rendszerű képzés 2007. július 1-jétől indul el. Véleménye szerint az új szakokon szerzett képzettség milyen hatással lesz az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolatára?
- Svédországban már most megfigyelhető a munkaerőpiac és a felsőoktatás közötti erős kapcsolat. Abban sajnos bizonytalan vagyok, hogy sikerül-e olyan precízen körülírni a választható kurzusokat, hogy azok végeredménye megragadható legyen a diákok számára. Jómagam azért is üdvözlöm a bolognai folyamatot, mert megteremti a különböző országok között a külhonból származó diplomák elfogadását, ami reményeim szerint stimulálni fogja a munkaerőpiac mobilitását.
Sokan tartanak attól, hogy a munkaerőpiac egy idő után nem tud mit kezdeni a felsőoktatás túltermelésével, vagyis a folyamatosan gyarapodó számú diplomással. Ön lát ebben veszélyt?
- A munkaerőpiacnak nem jelent problémát, hogy néhány területen több képzett emberből válogathat. A veszély inkább ott jelentkezik, hogy a divatszakmák friss diplomásai miként is tudnak majd más területekre átevezni. Szerencsére azonban mindig vannak hiányszakmák: nálunk például a mérnökök és a természettudományok területén. Egyébként most már mi sem engedhetjük meg magunknak, hogy annyi embert képezzünk, mint ahány diplomással eredetileg kalkuláltunk. Svédországban ugyanis még mindig ingyenes a felsőoktatás.