A kereszténység a Názáreti Jézus halála és feltámadása, valamint Pál apostol
Rómában bekövetkezett halála között eltelt harminc-egynéhány évben fenekestül
felforgatta a Római Birodalmat, s máig ható érvénnyel változtatta meg annak
szellemi, politikai, vallási és kulturális arculatát. Az evangélium hirdetése
azonban nem kis ellenállásba ütközött: hol a kulturális elit, hol a vallási
vezetők, hol az üzletemberek, hol a hatalom részéről.
Róma: a Forum Romanum romjai ma
Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az imperium Romanum első számú
„felforgató eleme” az a Benjámin törzséből származó Saul volt, aki Paulus (Pál)
néven vált birodalomszerte ismert igehirdetővé. Saulus-Paulus, aki a mai
Törökország délkeleti részén fekvő Tarszoszban (Kilikia tartomány fővárosában)
látta meg a napvilágot, már születésekor római polgárjoggal rendelkezett.
Jeruzsálemben, a nagyhírű Gamaliél iskolájában vált „atyai hagyományaiért” buzgó
farizeussá, aki mindamellett alapos görög nyelvtudással és műveltséggel is
rendelkezett. Saul kezdetben esküdt ellensége volt a Názáretit követő
„galileaiak” felekezetének. Egy ízben épp’ a Főtanácstól (Szanhedrin) kapott
elfogatóparancsokkal loholt Damaszkusz felé, hogy az ottani zsinagógákban
letartóztassa a keresztényeket, amikor megjelent neki a Feltámadott. Megtérése
után Pál ugyanolyan vehemenciával kezdte hirdetni Jézus Krisztus evangéliumát,
mint amilyennel korábban üldözte annak követőit. Szíriától Hispániáig a Római
Birodalom számos tartományában hirdette sikeresen az evangéliumot, többet
munkálkodva Isten Királyságának terjesztésén, mint más apostolok együttvéve. Pál
igehirdetésének középpontjában a városok álltak, minthogy a Római Birodalom
városok sűrű hálózatából épült fel, amelyek nemcsak lélekszámuk, jogállásuk,
jelentőségük, hanem szellemiségük szempontjából is különböztek egymástól. Lássuk
ezek közül a négy legjelentősebbet.
Athén: a tudomány és kultúra fővárosa
A korszak egyik legjelentősebb kulturális központja, egyetemi székvárosa
Athén volt. Igaz, a műemlékekkel zsúfolt település halovány visszfénye volt csak
hajdani önmagának, az omladozó épületek között többnyire ágrólszakadt
„görögöcskék” kalauzolták a dúsgazdag római turistákat. Athén ugyanakkor nemcsak
a hellén dicsőség múzeuma, hanem a jelen filozófiaoktatásának centruma is volt:
a központi piactér (agora) melletti Tarka csarnokban ütötték fel tanyájukat a
sztoikusok; Epikurosz híres Kertjében hűsöltek az epikureisták; Apollón Lükeiosz
szentélye mellett laktak az Arisztotelész-követő peripatetikusok; Akadémosz
hérósz ligetében üldögéltek a platonikusok; de a helyhez nem kötött cinikusok és
az utcákon-tereken lófráló számos szofista valósággal betöltötte a várost.