Vissza a tartalomjegyzékhez

Grüll Tibor
Városok és szellemek
A kereszténység és a helyi kultúra konfliktusa az ókori metropoliszokban

A kereszténység a Názáreti Jézus halála és feltámadása, valamint Pál apostol Rómában bekövetkezett halála között eltelt harminc-egynéhány évben fenekestül felforgatta a Római Birodalmat, s máig ható érvénnyel változtatta meg annak szellemi, politikai, vallási és kulturális arculatát. Az evangélium hirdetése azonban nem kis ellenállásba ütközött: hol a kulturális elit, hol a vallási vezetők, hol az üzletemberek, hol a hatalom részéről.


Róma: a Forum Romanum romjai ma

Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az imperium Romanum első számú „felforgató eleme” az a Benjámin törzséből származó Saul volt, aki Paulus (Pál) néven vált birodalomszerte ismert igehirdetővé. Saulus-Paulus, aki a mai Törökország délkeleti részén fekvő Tarszoszban (Kilikia tartomány fővárosában) látta meg a napvilágot, már születésekor római polgárjoggal rendelkezett. Jeruzsálemben, a nagyhírű Gamaliél iskolájában vált „atyai hagyományaiért” buzgó farizeussá, aki mindamellett alapos görög nyelvtudással és műveltséggel is rendelkezett. Saul kezdetben esküdt ellensége volt a Názáretit követő „galileaiak” felekezetének. Egy ízben épp’ a Főtanácstól (Szanhedrin) kapott elfogatóparancsokkal loholt Damaszkusz felé, hogy az ottani zsinagógákban letartóztassa a keresztényeket, amikor megjelent neki a Feltámadott. Megtérése után Pál ugyanolyan vehemenciával kezdte hirdetni Jézus Krisztus evangéliumát, mint amilyennel korábban üldözte annak követőit. Szíriától Hispániáig a Római Birodalom számos tartományában hirdette sikeresen az evangéliumot, többet munkálkodva Isten Királyságának terjesztésén, mint más apostolok együttvéve. Pál igehirdetésének középpontjában a városok álltak, minthogy a Római Birodalom városok sűrű hálózatából épült fel, amelyek nemcsak lélekszámuk, jogállásuk, jelentőségük, hanem szellemiségük szempontjából is különböztek egymástól. Lássuk ezek közül a négy legjelentősebbet.

Athén: a tudomány és kultúra fővárosa

A korszak egyik legjelentősebb kulturális központja, egyetemi székvárosa Athén volt. Igaz, a műemlékekkel zsúfolt település halovány visszfénye volt csak hajdani önmagának, az omladozó épületek között többnyire ágrólszakadt „görögöcskék” kalauzolták a dúsgazdag római turistákat. Athén ugyanakkor nemcsak a hellén dicsőség múzeuma, hanem a jelen filozófiaoktatásának centruma is volt: a központi piactér (agora) melletti Tarka csarnokban ütötték fel tanyájukat a sztoikusok; Epikurosz híres Kertjében hűsöltek az epikureisták; Apollón Lükeiosz szentélye mellett laktak az Arisztotelész-követő peripatetikusok; Akadémosz hérósz ligetében üldögéltek a platonikusok; de a helyhez nem kötött cinikusok és az utcákon-tereken lófráló számos szofista valósággal betöltötte a várost.