Hetek XI. évfolyam, 18. szám, 2007. május 04.

Ki tanította meg gyűlölni Seung-Hui Chót? A virginiai egyetemi mészárlás tettese 28 videofelvételt, egy hosszú búcsúlevelet és számos internetes üzenetet is hagyott maga után, ennek ellenére a médiában a tettes többnyire mint magányos ámokfutó őrült jelent meg, akinek tette teljes mértékben kiszámíthatatlan volt. Egy internetpornográfiával foglalkozó neves amerikai pszichológus, aki elemezte a koreai diák személyiségét, úgy véli, hogy Cho „erototoxikus addikció” rabja volt, és ezt erősítette meg egy helybéli prostituált vallomása is. Más szakemberek az egyetem bölcsészkarát is felelőssé teszik, mivel a tananyagok között transzszexualitást és más deviáns szexuális magatartásformákat népszerűsítő könyvek is szerepeltek.

A pornográfia fűtötte a virginiai tömeggyilkos őrült agyát - állítja Judith Riesman, a pornográfia, valamint a személyiség és társadalom összefüggéseit vizsgáló amerikai pszichológus. Riesman szerint Cho és a korábbi iskolai lövöldözők között hasonlóság az, hogy személyiségükben pusztító módon keveredett a pornográfia, az erőszakos video-játékok és az antidepresszáns gyógyszerek hatása: „Egy olyan társadalomban, amely a szadoszexuális vágyakat a tömegszórakoztatás eszközeinek tekinti, nehezebb felismerni az olyan időzített bombaként köztünk járó, labilis fiatalokat, mint a virginiai gyilkos.”
Pedig az egyetemen négy évet végigjáró Cho környezete számos aggasztó jelet figyelhetett meg. Az emberekkel félmondatokban vagy egyáltalán nem kommunikáló fiú érdeklődését a torz szexuális fantáziák kötötték le. Az iskola annak ellenére nem indított fegyelmi eljárást ellene, hogy bebizonyosodott: titokban rendszeresen perverz fényképeket készített diáklányokról, még az egyetemi órák alatt is, mobiltelefonjával a padok alá nyúlva. Tanárai csak pszichológiai tanácsadásra küldték Chót, ahol gyógyszereket kapott depressziója kezelésére.
„Szobatársai elmondták, hogy a gyilkos éjjel-nappal a komputere előtt ült. Magányában a szexuális és erőszakos fantáziálását egyértelműen az internetről letöltött pornográf és kegyetlen anyagok határozták meg” - állítja Riesman, aki szerint a bűnüldöző hatóságok részletesen igazolni tudják azt, hogy a sorozatgyilkosok túlnyomó többsége egyben pornófüggő is. „A mai erototoxikus környezetben a nemi erőszakot elkövetők, gyermekeket zaklatók, izgalomból gyilkoló »thrill-killerek« elszabadulásában a pornográfia az első számú felelős. Ez húzódik meg az utóbbi évtized legsúlyosabb amerikai iskolai mészárlásai mögött is.” 1997-ben Kentuckyban a 14 éves Michael Carneal tüzet nyitott imádkozó keresztény diákok egy csoportjára, akik közül hármat megölt, ötöt pedig súlyosan megsebesített. A rendőrök Carneal komputerén nagy mennyiségű szexképet találtak, elsősorban „tinipornót”. A Columbine iskolában 1999-ben 13 gyereket és tanárt lemészárló gyilkosok, akik Cho számára bevallottan példaképül szolgáltak tettükkel, szintén vonzódtak a misztikával kevert pornográfiához. „Miután ma tíz éven aluli gyermekek az interneten és a televízión keresztül a legdurvább és legerőszakosabb pornográf jelenetekkel találkoznak, arra kell számítanunk, hogy az ilyen erőszak sajnos gyakorivá fog válni” - figyelmeztet Riesman, aki szerint a felnőtt társadalom is súlyosan felelős. „Ma a fiatalok azt látják, hogy tanárok és tanárnők, professzorok, orvosok, rendőrök, bírák, edzők, papok és mások buknak le és kerülnek börtönbe gyermekek elleni erőszak miatt, így alig marad követhető minta a számukra.”
A pszichológus Chóról adott jellemzését megerősítette egy, a blacksburgi helyi televízióban megszólaltatott sztriptíztánosnő is, aki elmondta: a gyilkosság előtt egy hónappal egy közeli motelban találkozott a koreai diákkal. A rendőrség Cho hitelkártyáját ellenőrizve bukkant a prostituáltra, akinek egyórás magánprodukcióját a diák megrendelte. „Félénk és vad fantáziájú fiú volt” - állította Chastity Frye.
Cho gyakorlott számítógép-felhasználó volt, aki a dzsihádista mártírvideók stílusában elkészített videovallomását maga rögzítette kamerára és másolta ki a gyilkosság délelőttjén - miután két embert már meggyilkolt - egy DVD-re, amelyet aztán hidegvérrel elküldött az NBC televíziós társaságnak. A gyilkos gyűlöletüzenetének bemutatása nagy felháborodást váltott ki Amerikában, mivel sokan úgy érezték, hogy az áldozatokat két végzetes sérelem érte: egyszer, amikor ok nélkül lelőtték őket, másodszor pedig, amikor levetítették Cho felvételét, amelyen a diáktársait gyalázta.
A képsorok ráadásul az interneten kultikus képsorokká váltak, Cho pedig szörnyű példaképpé „dicsőült”, ami azzal fenyeget, hogy lesznek, akik szintén másokra fognak fegyvert, ahelyett, hogy szembenéznének saját felnőtté válásuk problémáival.
Az American Thinker című folyóirat az egyetemi tananyagokat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy Cho eltorzult szexualitására a bölcsészkari tananyagból is igazolást nyerhetett. Az angol tanszék - ahol a koreai diák végzős hallgató volt - például szemináriumot tartott a változó szexuális szerepekről „Transz-szexualizmus, technológia és nemi fogalom átalakulása” címmel. Paul Heikker professzor az „identitáspolitika” témakörében arról értekezett, „Hogyan legyünk lányos-férfiak (girly-men) a gladiátorok világában”, Mattew Vollmer professzor pedig leszbikus szerelmi történeteit tette közkinccsé a diákjai számára. A látens homoszexualitás, pedofília és agresszió egyértelműen kimutatható Cho két vizsgaszíndarabjából is, amelyeket az egyetem kreatív művészi alkotásként fogadott el. A politikailag korrekt, posztmodern, ultraliberális egyetemi közegben nem tűnt fel a zavart pszichéjű diák, vagy aki mégis gyanakodott, nem mert szólni, nehogy rasszistának minősítsék egy külföldi diák kipellengérezése miatt.
A philadelphiai egyetem bölcsészprofesszora, Camille Paglia úgy véli, hogy a szegény koreai bevándorló család (az apa antikváriusként tartotta el családját Szöulban) Amerikában nagy lehetőséghez jutott. A Virginiában indított mosodai vállalkozásuk jövedelméből lányukat a Princeton Egyetemre, fiukat pedig a Virginia Techre tudták beíratni. Az amerikai multikulturális egyetemek azonban Paglia szerint „gondosan nyírt pázsitos, unalmas börtönök”, ahol a diákok többletenergiáikat gyakran válogatás nélküli pro-miszkuitással élik ki. „Mindenütt ott van a szex: nem annyira erotikus, hanem inkább banális, könnyen hozzáférhető formában.” A szexuális versenyfutásban kudarcot vallott Cho egyre inkább meggyűlölte sikeresebb társait, akiket „gazdag fickóknak” nevezett, akiknek mindenük megvan: „arany nyakláncaik, terepjáróik”, konyakot vedelnek, lányokat hajkurásznak. Ez a gyűlölettel teli fantáziakép vegyült össze a gyilkos torz elméjében a pornófüggőséggel, és amikor az interneten megrendelt második fegyvere is megérkezett, Cho elindult, hogy végrehajtsa a hideg fejjel eltervezett mészárlást.