Vissza a tartalomjegyzékhez

Somorjai László
Egy úr az űrből
Magyarországon dokkolt a második magyar űrhajós

Charles Simonyi, a világ ötödik űrturistája a Földre érkezését követő rövid pihenése után rögtön szülőföldjére látogatott. Magyarországon mindenütt kitüntetésekkel és ajándékokkal fogadták a Forbes magazin szerint 374. leggazdagabb „amerikait”. Sólyom László köztársasági elnökkel kezdődő, és Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel végződő hétfői programja során Simonyi Károly meglátogatta a Vöröskeresztet és a Puskás Tivadar Távközlési Technikumot is.


Simonyi a Pille mérőműszer egyik alkatrészével. A háttérben Farkas Bertalan
Fotó: Somorjai László

Simonyi Károlynak 4,5 milliárd forintba kerülő űrutazása vélhetően jóval nagyobb mértékben javított Magyarország imázsán a világban, mint a millennium idején működő Országimázs Központ akkori áron 4 milliárd forintos, külföldet megcélzó reklámhadjárata. Simonyi útját ráadásul nem a magyar adófizetők finanszírozták. A magyar űrturistát, akit hirtelen mindenki a szívébe fogadott, a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntette ki, a miniszterelnök pedig Radnóti Miklós egy 1938-ban kiadott verseskötetével ajándékozta meg.


Mint ismeretes, a magyarságát hangoztató, az Egyesült Államokban karriert befutó Simonyi április 7-től 21-ig, közel két hetet töltött a világűrben, ahová magyar gyermekek rajzait is felvitte, s ahonnan hazai rádióamatőrökkel is felvette a kapcsolatot. „Ritkán adatik meg, hogy valaki egy ilyen utazáson részt vehessen, ezért kötelességemnek érzem, hogy élményeimet mindenkivel - elsőnek magyar honfitársaimmal - megosszam” - mondta az űrhajós a Magyar Vöröskereszt székházában tartott sajtótájékoztatóján. A Nemzetközi Űrállomás (ISS) keringése miatt Simonyinak „naponta” 16 napfelkeltében és napnyugtában volt része. Idejüket ugyan a greenwichihez igazították, de nyolcórás eltolódással. Ez elég zavarónak bizonyult: hamarabb keltek, mint amilyen későn aludni mentek. Az időátállás miatt a napok sokszor úgy cserélődtek, hogy például „délelőtt” még kedd, a „délután” már szerda volt.


Fotó: AP

Simonyi a Földet fenségesnek és gyönyörűnek látta a kozmosz sötétségéhez képest, s ez - bevallása szerint- optimistább világnézethez segítette. Lapunk kérdésére, hogy látott-e ufót, Simonyi azt felelte, hogy az űrben „nagyon sok a vizuális illúzió”, azaz a jelenségek magyarázatát nem mindig találják. „Láttam néhány dolgot, amit nem tudtam rögtön értelmezni. Láttam például »tűzbogarakat«, amelyek az űrhajót követték. Sokáig találgattam, hogy mik ezek a kis pislogó csillagok. Végül kiderült, hogy az űrhajóról lepattanó festékdarabok, amelyek forognak a semmiben” - felelte. Sok újságírói kérdés érintette azokat a területeket, amelyeket magyar diákok korábban már feltettek az űrben keringő Simonyinak (lásd keretes írásunkat).
A hazai Vöröskereszt elnöke, Habsburg György által szervezett találkozón Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós is megjelent, és kitűzte Simonyira a második magyar űrhajósnak járó, Nemzetközi Űrhajós Szövetség által kibocsátott jelvényt.
Az események később a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban folytatódtak. Simonyi itt azokkal a rádióamatőr felnőttekkel és diákokkal találkozott, akikkel az éteren keresztül is kapcsolatba lépett április 12-én. A jelenlévők ajándékokkal, kitüntetésekkel, könyvekkel, fotókkal, emlékplakettekkel és szobrokkal halmozták el. A korábbi informatikai miniszter Kovács Kálmán ajándéka az 1960-as évek „csúcsszámítógépének” számító Ural 2-es egyik alkatrésze, egy elektroncső volt. Simonyi az ajándékot szemlélve elkérte testvére fényképezőgépének 1 gigabájtos memóriakártyáját, majd mindkettőt a magasba emelve így szólt: „a jobb kezemben lévő egy bittel szemben a bal kezemben lévő kis kártya 8 x 109 bitet tartalmaz. Ennyi - azaz 10 nagyságrend - a különbség az akkori és a mostani áramkörök között. Míg a technológia ilyen hatalmasat változott, az elvek változatlanok maradtak: az akkor tanult matematika most is alkalmazható”.