Charles Simonyi, a világ ötödik űrturistája a Földre érkezését követő rövid
pihenése után rögtön szülőföldjére látogatott. Magyarországon mindenütt
kitüntetésekkel és ajándékokkal fogadták a Forbes magazin szerint 374.
leggazdagabb „amerikait”. Sólyom László köztársasági elnökkel kezdődő, és
Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel végződő hétfői programja során Simonyi Károly
meglátogatta a Vöröskeresztet és a Puskás Tivadar Távközlési Technikumot is.
Simonyi a Pille mérőműszer egyik alkatrészével. A háttérben Farkas Bertalan
Fotó: Somorjai László
Simonyi Károlynak 4,5 milliárd forintba kerülő űrutazása vélhetően jóval
nagyobb mértékben javított Magyarország imázsán a világban, mint a millennium
idején működő Országimázs Központ akkori áron 4 milliárd forintos, külföldet
megcélzó reklámhadjárata. Simonyi útját ráadásul nem a magyar adófizetők
finanszírozták. A magyar űrturistát, akit hirtelen mindenki a szívébe fogadott,
a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntette
ki, a miniszterelnök pedig Radnóti Miklós egy 1938-ban kiadott verseskötetével
ajándékozta meg.
Mint ismeretes, a magyarságát hangoztató, az Egyesült Államokban karriert befutó
Simonyi április 7-től 21-ig, közel két hetet töltött a világűrben, ahová magyar
gyermekek rajzait is felvitte, s ahonnan hazai rádióamatőrökkel is felvette a
kapcsolatot. „Ritkán adatik meg, hogy valaki egy ilyen utazáson részt vehessen,
ezért kötelességemnek érzem, hogy élményeimet mindenkivel - elsőnek magyar
honfitársaimmal - megosszam” - mondta az űrhajós a Magyar Vöröskereszt
székházában tartott sajtótájékoztatóján. A Nemzetközi Űrállomás (ISS) keringése
miatt Simonyinak „naponta” 16 napfelkeltében és napnyugtában volt része.
Idejüket ugyan a greenwichihez igazították, de nyolcórás eltolódással. Ez elég
zavarónak bizonyult: hamarabb keltek, mint amilyen későn aludni mentek. Az
időátállás miatt a napok sokszor úgy cserélődtek, hogy például „délelőtt” még
kedd, a „délután” már szerda volt.
Fotó: AP
Simonyi a Földet fenségesnek és gyönyörűnek látta a kozmosz sötétségéhez
képest, s ez - bevallása szerint- optimistább világnézethez segítette. Lapunk
kérdésére, hogy látott-e ufót, Simonyi azt felelte, hogy az űrben „nagyon sok a
vizuális illúzió”, azaz a jelenségek magyarázatát nem mindig találják. „Láttam
néhány dolgot, amit nem tudtam rögtön értelmezni. Láttam például »tűzbogarakat«,
amelyek az űrhajót követték. Sokáig találgattam, hogy mik ezek a kis pislogó
csillagok. Végül kiderült, hogy az űrhajóról lepattanó festékdarabok, amelyek
forognak a semmiben” - felelte. Sok újságírói kérdés érintette azokat a
területeket, amelyeket magyar diákok korábban már feltettek az űrben keringő
Simonyinak (lásd keretes írásunkat).
A hazai Vöröskereszt elnöke, Habsburg György által szervezett találkozón Farkas
Bertalan, az első magyar űrhajós is megjelent, és kitűzte Simonyira a második
magyar űrhajósnak járó, Nemzetközi Űrhajós Szövetség által kibocsátott jelvényt.
Az események később a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban folytatódtak.
Simonyi itt azokkal a rádióamatőr felnőttekkel és diákokkal találkozott, akikkel
az éteren keresztül is kapcsolatba lépett április 12-én. A jelenlévők
ajándékokkal, kitüntetésekkel, könyvekkel, fotókkal, emlékplakettekkel és
szobrokkal halmozták el. A korábbi informatikai miniszter Kovács Kálmán ajándéka
az 1960-as évek „csúcsszámítógépének” számító Ural 2-es egyik alkatrésze, egy
elektroncső volt. Simonyi az ajándékot szemlélve elkérte testvére
fényképezőgépének 1 gigabájtos memóriakártyáját, majd mindkettőt a magasba
emelve így szólt: „a jobb kezemben lévő egy bittel szemben a bal kezemben lévő
kis kártya 8 x 109 bitet tartalmaz. Ennyi - azaz 10 nagyságrend - a különbség az
akkori és a mostani áramkörök között. Míg a technológia ilyen hatalmasat
változott, az elvek változatlanok maradtak: az akkor tanult matematika most is
alkalmazható”.