Hechs László
A függetlenség ára
Az elit botrányai beárnyékolják az izraeli ünnepet

Izrael szokás szerint előbb gyászol, csak aztán ünnepel. Az emlékezés napján idézik fel annak a 22305 férfinak és nőnek az emlékét, akik az ős-új állam megalakításában és védelmében hősként vesztették életüket. Tavaly óta újabb 233 család csatlakozott a gyászolók köréhez, ebből 119 család a második libanoni háborúban vesztette el hozzátartozóját, polgárokat és katonákat egyaránt. Megdöbbentő számadatok ezek. Aligha gyógyír erre, hogy a holokausztban alig néhány nap alatt több zsidót öltek meg, mint Izrael háborúiban összesen, vagy több izraeli halt meg az utakon közlekedési balesetben, mint a háborúkban vagy a palesztin terror következtében.

Gabi Askenázi vezérkai főnök és Ehud Olmert miniszterelnök. Merre tovább?
Fotó: AP

Minden elvesztett élet egy világ lerombolását idézi fel. Ám az élet megy tovább. Az emlékezés a túlélőkre marad, hogy aztán az ünneplés is kezdetét vehesse. Ám tudni kell, hogy milyen árat fizetett Izrael azért, hogy ma függetlenségét ünnepelhesse. A mostani ünneplés azonban a szokásosnál nehezebb. Izrael különleges helyzetben van. Bár a kormány biztos parlamenti többséget élvez, a támogatottsága jelentősen megfogyatkozott. Egyik oka ennek, hogy az utóbbi időben igen csak rájárt a rúd a politikusokra. Korrupciós ügyek tizedelték a kormányt, és akkor még nem esett szó a pihenőre vonult Móse Kacav köztársasági elnökről, akivel szemben a másik nem ellen elkövetett cselekményei miatt büntetőeljárás folyik. Le kellett mondania Haim Ramón igazságügy-miniszternek is, mert annak akarata ellenére megcsókolt egy katonalányt. (Ezért 120 óra közmunkára ítélték.) A gyásznap megkezdése előtt sikkasztás gyanúja miatt pedig lemondott Hirschon pénzügyminiszter is. Őt azzal gyanúsítják, hogy az Országos Munkásszövetség és a Nili nonprofit szervezet volt elnökeként tulajdonított el egy nagyobb összeget.
Maga Ehud Olmert kormányfő is vizsgálat alatt áll. Őt egykori pénzügyminiszterként azzal gyanúsítják, hogy befolyásolta a Bank Leumi többségi részvénycsomagjára kiírt tendert. Egy izraeli civil szervezet most nem véletlenül tiltakozott az ellen, hogy a pénzügyminiszter pozícióját ideiglenesen a kormányfő vegye át, hiszen így a saját korrupciós ügyében tanúskodó tisztségviselőket befolyásolhatná. Olmert egyelőre nem akar kinevezni senkit.
A Winograd-bizottság jelentését rövidesen nyilvánosságra hozzák, amely nemcsak Amir Perec honvédelmi minisztert marasztalja el, de várhatóan Olmert kormányfőt is, a háború nem megfelelő kezelése miatt. Olmert ugyanakkor szorosabbra akarja fűzni a Kadima egységét, amelyet egy esetleges kinevezéssel most nem akar megbontani. Ezek az ügyek érthetően megingatták a politikai rendszerbe és az ország vezetésébe vetett bizalmat.
A vezetői válságot súlyosabbá teszi a tény, hogy a Közel-Kelet meglehetősen instabil, és Izraelre komoly fenyegetés árnyéka vetül. A Hamasz, a Hezbollah és Szíria már a következő háborúra készül, míg Irán nukleáris fegyverzet kifejlesztésén dolgozik. A libanoni háború bizonyos vonatkozásokban javított e helyzeten. A Hezbollah kénytelen volt viszszavonulni a határról, és jól kiképzett fegyvereseinek harmadát-felét is elveszítette. A határt ma a libanoni hadsereg és az ENSZ békefenntartói ellenőrzik. A Hezbollah közepes hatótávolságú rakétái jelentős részét Izrael megsemmisítette, és ezt a szervezet nem volt képes teljes egészében pótolni. Úgy tűnik, aligha kezdeményezhet újabb háborút, még akkor sem, ha hatalma a cédrusok országában növekedőben van. Az iráni fenyegetés továbbra is fennáll, ám ellene - Iraktól eltérően - most Európa és az Egyesült Államok közösen lép fel. Ez azt jelentheti, hogy a zsidó államnak nem egyedül kell szembenéznie ezzel a veszéllyel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa - úgy tűnik - lassan, de lényegesen szigorúbb szankciókat léptet életbe Iránnal szemben. A szunnita arab államok sem ellenzik ezt a lépést, és a háttérből csendes támogatást nyújtanak. Egy síita atomhatalom különlegesen veszélyes lehet ezekre az államokra.
Izrael büszke lehet népének bátorságára és katonái elszántságára, akik ez alatt az ötvenkilenc év alatt nagy dolgokat vittek véghez. Nemcsak felépítettek egy minden szempontból úttörő modern országot, de ellenséges tenger közepette is meg tudták védeni a függetlenségnek ezt a szigetét. Bízzunk benne, hogy ez a jövőben is így lesz.