Vissza a tartalomjegyzékhez

Széchey Noémi
Ki ül a nyeregbe?
Izgalmas verseny Franciaországban

Nicolas Sarkozy (képünkön) nyerésre áll a francia elnökválasztás első fordulója után, hiszen támogatói bázisa jóval szélesebb, mint a baloldali Ségoléne Royal tábora, ám győzelme még korántsem biztos. A rekordrészvétel alapján
a szavazókat a progra-moknál jobban izgatja a jelöltek személyisége, ami döntő lehet majd május 6-án. A gyakran hataloméhes politikusként beállított Sarkozy dinamikus programjával többen rokonszenveznek, mint karakterével, ami esélyt adhat a kiábrándító kampánykezdés után magára találó Royalnak.


Fotó: AP

A francia ötödik köztársaság történetében talán a legizgalmasabb elnökválasztásnak lehetünk a tanúi idén. A választások vasárnap lezajlott első fordulóján a részvételi arány szinte rekordot döntött: legutóbb 1965-ben mentek el annyian szavazni, mint múlt vasárnap. Ennek eredményeképpen a Nicolas Sarkozy - Ségoléne Royal páros jutott tovább a második fordulóba. Bármelyikük is kerül hatalomra, mindenképpen generációváltást hoz a francia politikában.
A dinamikus kampánynak sikerült az embereket kiráznia a politikai apátiából: a 44,5 millió francia választópolgár 84,6 százaléka érezte ez alkalommal úgy, hogy számít a véleménye. Sok helyütt meg kellett hosszabbítani a szavazóhelyiségek nyitva tartását, hogy a hosszú sorokban kígyózó választók mind sorra kerülhessenek. A választók ráadásul szakítottak régi szokásukkal, mi-szerint az első fordulóban a szívükre, másodikban az eszükre hallgatnak, így nem szórták szét szavazataikat a tizenkét jelölt között, hanem arra voksoltak, akit a második fordulóban látni szeretnének. Így az első két helyezett a szavazatok összesen 56 százalékát szerezte meg, míg 2002-ben ez a szám mindössze 37 százalék volt.
A május 6-án esedékes második forduló így egy klasszikus jobb-baloldali viadal lesz, az előzetes közvélemény-kutatások szerint Sarkozy áll nyerésre 54 százalékkal, szemben Royal 46 százalékos támogatottságával. Azonban a játszma még messze nem dőlt el, nagy kérdés ugyanis, hogy a politikai közepet megtestesítő Bayrou tábora kire fog szavazni. Bár pártja, az unió a francia demokráciáért (UDF) hagyományosan inkább jobboldalra sorolható, Bayrou nem akarja magát egyik oldalra sem elkötelezni, mivel már a nyáron esedékes parlamenti választásokra készül, amikor a mostani támogatottságára építve önálló és meghatározó erővé szeretne válni. Ennek érdekében bejelentette, hogy Demokrata Párt néven új pártot alakít. Támogatóinak sem ad határozott útmutatást. Előretörése azért is figyelemreméltó, mert a francia forradalom óta élesen kétpólusú politikai térbe sikerült harmadik erőként beilleszkednie. Ha sikerül tartósítania mostani eredményét, az jelentős változást hozhat a pártok közötti jelenlegi erőviszonyokban.
Vasárnap óta mindkét második fordulós jelölt nagy hajrával igyekszik meghódítani a politikai közepet. Kérdés persze, hogy ez az irányváltás mennyire fog hitelesre sikerülni, miután az első forduló előtt mindketten igen határozottan nyitottak a saját oldaluk szélsőséges erői felé. Bármelyikük is kerül hatalomra, személyük mindenképpen generációváltást jelent a francia politikai életben. Nemcsak azért, mert mindketten a második világháború után születtek, hanem azért is, mert feltett szándékuk, hogy szakítsanak a múlttal, új politizálási stílust vezessenek be, és talpra állítsák a gazdaságilag és politikailag is meggyengült Franciaországot. Mindketten markáns, mondhatnánk megosztó személyiségek - ezért is sikerülhetett a mérsékelt Bayrounak utat találnia kettejük között - így a verseny is sokkal inkább két személy(iség), mint két politikai program között folyik. A francia - már-már monarchikus jelleget öltő - elnöki pozíció birtokosának valamennyi franciát tudnia kell képviselnie, képesnek kell lennie a pártérdekek fölé helyezkedve az országot egyesíteni. Ebből a szempontból a kampány kimenetelére nézve meghatározó lesz a május 2-ai televíziós vita a két jelölt között.