Hetek XI. évfolyam, 17. szám, 2007. április 27.

A szexipar szereplői és mondanivalói egyre inkább a mindennapok részévé válnak a médiaelit jóvoltából. A rádióműsorokat figyelők pornósztároktól hallhatnak szexuális tanácsokat; a női és bulvárlapok olvasói az ő „kalandos” életüket izgulhatják végig; és a kereskedelmi csatornák főműsoridőben faggatják őket szokásaikról a közélet szereplői között. Ennek a dömpingnek köszönhetően kerülhetett „Dundika”, a playmate lány a labdarúgó Eb-t támogatók tablójára Dávid Ibolya mellé, vagy születhetett interjú Kósa Lajos fideszes debreceni polgármesterrel az aktuális Playboyban.

A Playboy mindig is tudatosan törekedett azt a képet sugallni magáról, hogy a sikeres férfiak lapja. Egy marketinggel foglalkozó könyv megfogalmazása szerint a cél az, hogy „akár egy egyetemista, akár egy keresztény prédikátor” veszi kézbe a lapot, úgy érezze, hogy ezzel az érvényesülés útjára lépett. Legtipikusabb, nemzetközileg sulykolt kép a Playboyt forgató férfiről az, ahogyan Kóka János gazdasági minisztert lefotózták tűzpiros helikopterével. Az áprilisi nyuszis magazinban a debreceni polgármestert a helybeliek legnagyobb megrökönyödésére egy helyi múzeumban fotózták le motorján ülve Kósa Lajos, a Rettenthetetlen című cikkhez. Havas Henrik - az interjú készítője - semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy Kósa konzervatív politikusként jelent meg a lapban. „Az már más kérdés - mondta lapunknak a Tanár úr -, hogy a politikus bizonyos dolgokról szerencsétlenül nyilatkozott.” Kósa szerint csak próbált alkalmazkodni a lap szókimondó stílusához, így kerülhettek bele az interjúba például a Dávid Ibolya testi hibáján élcelődő részek. Érdekes viszont, hogy míg utóbbi elszólás óriási médiavisszhangra talált, a keresztény erkölcsiséget és a nők megbecsülését alapszabályzatában megfogalmazó Fidesz semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy mindez milyen hasábokon került a nyilvánosság elé. Pedig pár éve Orbán Viktor még nyilatkozatban tiltakozott, amikor egy férfimagazin cikket jelentetett meg róla.
A főáramú médiaszereplők egy része rendre késztetést érez, hogy e sikamlós területen ne csak átmenetileg, hanem „örökre” letegye névjegyét többnyire könyvek megírása révén. Bolgár György politikai újságíró - az Index által „sután undorítónak” jellemzett - könyvet írt a Vágy címmel. Bolgár persze nem ért egyet a kritikákkal. Szerinte az erotika mindig is a szépirodalom része volt, ezért is nyilatkozta lapunknak: aki elolvassa könyvét, azonnal látja, hogy a pikáns részeket a művészi kifejezés eszközeként használja. Albert Györgyi újságíró is állítólag csak magát leplezte le szeretőiről szóló könyve, a Miért pont Ők megírása kapcsán. A hónapok óta a sikerlisták élén álló mű nem tartalmaz neveket, de csak „az nem ismeri fel a szereplőket, aki nem akarja”. A könyv például Deutsch - most már Für - Tamással való kapcsolatának olyan részleteit teregeti ki, amit a legtöbb nő soha nem tárna a külvilág elé. Lévai Katalin volt igazságügy-miniszter, most EP-képviselő erotikus könyve, Párnakönyv és más mesék kapcsán felvetődik, hogy hogyan tudott egy ideig egyszerre - saját megfogalmazásában - a „kormány lelkiismerete” is lenni és szexirodalommal is foglalkozni.
A kereskedelmi média vállalt missziója a profitszerzés. Ezért állítólag kár is azon csodálkozni, hogy a szexipar „munkásai” közül emel ki és gyárt sztárokat a nézettség növelése érdekében. És nyugodtan ide sorolhatjuk azt az egyre népszerűbb műfajt is, amikor közéleti szereplőket „vetkőztet le” akár testi, akár lelki értelemben, így téve őket érdekesebbé és eladhatóbbá. Havas Henriknek a valódi közéleti szereplők mellett időnként playmate lányokat is sikerül szóra bírnia. „Időnként én is majdnem elhányom magam, de pénzért sok mindent megcsinál az ember” - válaszolta meg erre irányuló kérdésünket. A műsorvezető szerint „tudomásul kell venni, hogy ilyen a világ”. És nem mond mást Bolgár György sem, amikor azt állítja, hogy ha nem mutatná be a média a szexipar szereplőit, a valóság egy nagyon fontos szeletéről nem venne tudomást.

Petrovics László, a Pornó-Oscar-díj megalapítója szintén természetesnek tartja, hogy pornószínészek szerepelnek a kereskedelmi csatornák különböző műsoraiban, hiszen - mint mondja - ők valódi művészek, egy komoly szakma képviselői. Méltán számíthatnak hát az emberek érdeklődésére, sőt a pornófilmes szerint „a szexipar szereplői ahhoz is hozzájárulhatnak, hogy a magyarok szexuális problémái megoldódjanak. Állításával többek között Földi Ágnes is vitatkozik. A Prostituáltak Érdekvédelmi Szervezetének elnöke ugyanis a média hibájának tartja, hogy míg a pornósokat a közszereplők rangjára emeli, a prostituáltakról hallgat. „Pedig ez is a testét árulja pénzért, meg az is” - vallja az elnök asszony. Így válik érthetetlenné számára, hogy miért jár büntetés az út szélén álló védenceinek azért, amit kollégáik egy stúdióban egyre erősödő társadalmi elfogadottság közepette művelhetnek. Lehet, hogy azért, mert utóbbi után a kulturális alapba kerül a befolyó jövedelem egy része? Petrovics László szerint igen, és ezért is fűződik anyagi érdeke az államnak ahhoz, hogy egyre többen „kattanjanak rá” a felnőtteknek szóló műsorokra.

A kereskedelmi csatornák versenyének kiéleződésével párhuzamosan megfigyelhető, hogyan tették a profitmaximalizálás jegyében a tévék műsorpolitikájuk meghatározó részévé a pornóval kapcsolatos témákat. E folyamat egyik látványos mementója volt, amikor a nézők már nem győzték kivárni, mikor „gerjednek egymásra a Való Világba bezárt fiatalok”, ezért a nézettség növelése érdekében beküldtek a stúdióházba egy pornósztárt. És Győzike sem úszta meg műsorának felturbózását. Így leshette egy fél ország, hogyan indul felesége nélkül pornószínésznőkkel nyaralni, miközben kamerák vették azt is, ahogyan otthon maradt felesége és gyermekei megpróbálják feldolgozni a szituációt. Persze a valóságshow-k nem a végállomását jelentették a pornószereplők átszivárogtatásának, és a szexualitásról való nyílt beszédet, illetve annak bemutatását kísérő érdeklődés a szakma számos képviselőjére hatott a meglepetés erejével. Az ingerküszöb megemelkedése miatt ma már olyan témák szerepelnek főműsoridőben, melyek miatt korábban masszív társadalmi ellenállás bontakozott volna ki. A szélsőséges szexuális viselkedés és életmód elfogadtatásának erőltetése vezetett oda, hogy az elmúlt években látványosan csökkent hazánkban a prostitúcióval és a pornográfiával szembeni erkölcsi elutasítás. A prostituáltakra egyre inkább úgy tekint az átlagember, mint a mindennapok polgári életének szereplőire.

Havas Henrik elmondása szerint azért hallgat a felszín, mert a különböző pártok képviselői és a médiaelit tagjai között hallgatólagos megegyezés van, hogy bizonyos témákat - például a prostitúciót vagy a homoszexualitást - nem vetnek oda a nagyközönség elé. Pedig ha csak azoknak a közéleti szereplőknek a neve nyilvánosságra kerülne, akikről ő tudja, hogy különféle „masszázsszalonokba” járnak, már abból is hatalmas botrány kerekedne - véli a Tanár úr.