Márványi Péter
Döntsön a nép
Megy vagy marad a megvádolt román elnök?

Lapzártánkkor a bukaresti parlament úgy határozott, hogy május 19-én tartják meg a tisztségéből felfüggesztet TRAIAN BASESCU elnök elmozdításáról döntő népszavazást Romániában. A törvényhozás a múlt héten függesztette fel hivatalából Basescut, az ország legnépszerűbb politikusát, hatalommal való visszaélés vádjával.

Basescu elnök támogatói körében

A Romániában zajló drámai események részesei nem túl meggyőzően próbálják a jó és a gonosz harcává redukálni a történéseket. Adott egy államfő, a kelet-európai populizmus jellegzetes képviselője, Traian Basescu, akinek mandátumát a parlament felfüggesztette, és aki azt állítja: az oligarchák akarják megakadályozni, hogy felszámolja hatalmukat, és a kormány körüli gyanús érdekcsoportok igyekeznek meggátolni korrupcióellenes hadjáratát. Közben ugyanez az elnök beiktatása óta próbálta csökkenteni azoknak a demokratikus intézményeknek a hatalmát, amelyek őt ellenőrizhetik; a maga céljaira használta a titkosszolgálatokat, állandósította a háborút a kormányfő ellen, előrehozott választásokat akart kikényszeríteni, és volt pártja, a Demokrata Párt révén úgy szétverte a koalíciót, hogy már hetek óta kisebbségi kormány kell hogy intézze Románia ügyeit.
Adott egy miniszterelnök, Calin Popescu Tariceanu, akinek kapcsolatai európai normákhoz képest valóban túl szorosak egy meghatározó érdekcsoporttal, és aki az elnök pofozógépének szerepéből kitörve most már legalább annyira durván politizál, mint maga az államfő. És adott Románia ideiglenes elnöke, Nicolae Vacaroiu, egykori miniszterelnök, a hírhedt vodkafogyasztó, akit méltán tartanak számon a kilencvenes évekbeli posztkommunista, reformellenes román vezetés kulcsfigurájaként.
Egy egész hetilap teljes terjedelme kevés lenne a két és fél éves küzdelem minden fontos eseményének a felidézéséhez. Idén a pártok ütésváltása vett először döntő fordulatot, Basescu demokratái azzal zsarolták a liberális és az RMDSZ-es partnereket, hogy kilépnek a kormányszövetségből, ezzel kényszerítik ki az előrehozott választásokat. A liberális kormányfő erre kitette a zsarolókat a kabinetből, és a legnagyobb ellenzéki erő támogatásával kisebbségi kormányzásba kezdett. Közben elindult a parlamentben az eljárás az elnök felfüggesztésére. Az alkotmánybíróság meglepő ítélete szerint Basescu ugyan többször megsértette az alkotmányt, de nem annyira, hogy ezért el kellene távolítani. A furcsa döntés magyarázataként a legnagyobb ellenzéki párt bejelentette: az elnök kezdeményezésére a titkosszolgálat több alkotmánybíró után kezdett nyomozásba, magyarán Basescu megzsarolta a testületet.
Korábban az ellenzéki politikusok még hezitáltak, van-e értelme Basescu felfüggesztésének, hiszen ez esetben egy hónapon belül népszavazást kell kiírni az államfő sorsáról. Márpedig ő továbbra is Románia legnépszerűbb politikusa, így nehezen elképzelhető, hogy több mint kilencmillióan szavaznának a menesztésére, vagyis néhány hét múlva megerősödve térhetne vissza az államfői rezidenciába, a Cotroceni Palotába. Mégis a vártnál nagyobb többséggel szavazta meg a parlament az elnök mandátumának felfüggesztését. Basescu ellenfelei nyilván abban bíznak, hogy van mód megakadályozni a nagy visszatérést. A korrupció elleni harc lovagjáról is bőven vannak akták, soha nem fejeződött be például a vizsgálat az ügyben, hogyan privatizálta gyanús körülmények között az egykori hajóskapitány, majd közlekedési miniszter a román kereskedelmi flottát. De most már nem az elnök embere az igazságügy-miniszter, és egy felfüggesztett államfő nem tudja befolyásolni a főügyészség és a korrupcióellenes különleges testület munkáját sem.
Ez lehet a hátterében egy másik furcsa közjátéknak. Még a parlamenti voksolás előtt Basescu bejelentette: ha megszavazzák a felfüggesztését, öt percen belül lemond. Nos, egy bukaresti lap számításai szerint 5 helyett 1685 perc után vonta vissza ígéretét. Pedig a lemondás első pillantásra sok előnnyel járt volna a számára: ha távozása miatt kiírják az előrehozott elnökválasztást, és ezt ő a papírforma szerint simán megnyeri, legyőzve a vele szemben fellépő vezető politikusokat, ez hihetetlenül megerősítené a hatalmát, és feleslegessé tenné a jövő évi esedékes rendes elnökválasztást. Csakhogy az előrehozott elnökválasztást legkorábban három hónap múlva tarthatják meg, a felfüggesztett, de le nem mondott elnök sorsáról viszont május közepén bonyolítják le a népszavazást. Ez az időkülönbség pedig döntő lehet Basescu sorsában. Nem mindegy, mennyi időt kapnak ellenfelei a további elnökségét kizáró vádak felállításához, márpedig addig van esély a bizonyítékok összegyűjtésére, amíg nem ő gyakorolja az államfői jogokat. Három hónap biztos elég lenne a távollétében mentelmi joga felfüggesztéséhez és aktái leporolásához. Ha viszont felfüggesztik, de nem mond le, és a népszavazásig nem sikerül vád alá helyezni, akkor már május 20-án visszatérhet Cotrocenibe, végleg leállíthatja az ellene indított vizsgálatokat, megint kézbe veheti a titkosszolgálatokat is.
A puszta tény tehát, hogy Basescu nem mondott le, annak jele, hogy tart, és van is miért tartania a valószínű jogi procedúráktól. Az ő logikája szerint egy valami írhatja felül az ellene szóló eljárásokat: a nép akarata. A népakarat kifejezésére már felfüggesztése estéjén tüntetés volt a bukaresti Egyetem téren, igaz, a spontán megmozdulást legalább két nappal korábban elkezdték szervezni a Basescu-hívek. Korábban is, ha bármi kudarc érte az államfőt, az emberekkel való találkozás hozta helyre lelki egyensúlyát. Ahogy egyre inkább kiszorult az intézményi politizálás színtereiből, úgy vett egyre többször népfürdőt. Egyedüli vezető politikusként húsvéti rendezvényeken is részt vett, hogy az egyházi ünnepekre egybegyűlteket politikával traktálja, majd elvegyüljön az őt éltető egyszerű emberek forgatagában. Már felfüggesztése előtt belekezdett tehát a kampányba, a szavazás óta három nap alatt máris két további nagygyűlésen vett részt Brassóban és a fővárosban. Vannak, akik egy bizonyos szomszédos ország történéseire hivatkozva attól tartanak, hogy mostantól Romániában is elsődleges lesz az utcai politizálás.
Ez viszont Románia mostani helyzetében sokkal katasztrofálisabb lenne. Az elnök és a kormány, az államfői hivatal és a parlament harca akkor vált igazán hevessé, akkor nőtt durva, de szimplán hatalmi játszmából az ország sorsát meghatározó háborúvá, amikor Románia az unió tagja lett. A belépés sikere láthatóan a legutolsó gátlásokat is feloldotta, az integrációs kényszert lerázva felszabadultan ugrottak egymás torkának a konfliktus részesei. Közben Románia a korábban belépettekhez képest töredéknyi uniós forrást volt képes eddig megpályázni és felhasználni. Az elnök felfüggesztése és a kisebbségi kormányzás világosabb terepet nyújt a kormánynak az integrációs lépésekhez, de közeledik a népszavazás. Gyűlnek az elnök hívei a terekre, a feszültség nő, a figyelem továbbra is messze elkerüli a sürgető európai programokat, és erősen zajlik az integrációhoz szükséges politikai intézmények lejáratása. Kérdés, vajon a belviszályokba belefeledkező politikusok és a mozgósított néptömegek, mindazok, akik az év elején még a túláradó nemzeti büszkeség jegyében ünnepelték Románia felvételét, most meghallják és értelmezik-e a brüsszeli vészjeleket.