Kovács Klára
A magánbiztosítók korlátozzák az ellátást

A vizitdíjat elhibázottnak tartja, a reformok irányával alapvetően egyetért, ám a sebességből jócskán visszavenne. Az alap egészségügyi ellátást az állami biztosítón keresztül mindenki számára elérhetővé kell tenni, és csak e szint felett szabadna beengedni a rendszerbe a magánbiztosítókat. Interjú Dr. Kovács József egyetemi docenssel, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézet Bioetikai Részlegének vezetőjével.

2008 januárjától új alapokra kerül a hazai egészségbiztosítási rendszer. Kóka János SZDSZ-pártelnökként hat hetet adott a miniszterelnöknek arra, hogy döntés szülessen arról, hogy az egy- vagy a több-biztosítós modell kapjon teret. Sokan tartanak attól, hogy több biztosító esetén a hátrányosabb helyzetűek kiszorulhatnak az egészségügyi ellátásból, tovább mélyülne a gazdagok és a szegények közötti távolság. Ön egyetért az aggodalmakkal?
- Nehéz okosnak lenni, mert nem ismerjük a részleteket. De annyi bizonyos, hogy hat hét nem elegendő egy ilyen fajsúlyú kérdés eldöntéséhez.
Milyen alapvető különbség áll elő az egy, illetve a több biztosító esetén? Valóban hátrányosan érhet bárkit a piacnyitás?
- Véleményem szerint az lenne az optimális, ha működne egy állami költségvetésű egészségügyi ellátás, ami mindenki számára biztosítja a tisztességes minimumot. Emellett működhetne egy második szint, a magánbiztosítóké, ahova a jövedelem függvényében fizetnének a tagok. Azzal a szigorú feltétellel támogatnám ezt a megoldást, ha ezeket a befizetéseket úgy adóztatnák, hogy az adó egy része visszacsorogna az állami ellátásba.
A bizonytalanságot az jelenti, hogy milyen szolgáltatások járnának alanyi jogon, és miért kellene külön fizetni.
- Ugyanannyi ellátást kellene elérhetővé tenni az állami biztosítón keresztül, mint amennyi most is rendelkezésre áll. A törvénynek világosan ki kell mondania, hogy mi minden tartozik ebbe a körbe. Ezenfelül lehetőség lenne magánbiztosítóval szerződve pluszszolgáltatásokat is igényelni. Számukra az állam adja oda a „fejkvótánkat”, ebből kell gazdálkodniuk. A magánbiztosítók kötelesek lesznek szerződni minden ügyféllel, nem válogathatnak. Az igazi kérdés viszont ezután következik: mit nyújtanak a betegeknek a magánbiztosítók. A nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy nem elégítenek ki minden igényt. Az a félelmem, hogy a betegnek vagy az őt képviselő orvosnak ugyanúgy kell majd vitatkoznia a biztosítóval, mint ahogy vitatkozunk, ha a szomszéd eláztatta a lakásunkat, vagy ha autóbalesetet szenvedünk, azért, hogy fizessen a biztosító. Mi van abban az esetben, ha a magánbiztosítónak nem elegendő a fejkvóta, mert több komoly beavatkozásra is sort kellene keríteni? Most, ha az OEP kasszája év közben kiürül, az állam pótolja a hiányt, de mi lesz az új rendszerben? Valószínűbbnek tartom, hogy a magánbiztosítók korlátozzák az ellátást. A beteg viszont, akinek szüksége lenne a beavatkozásra, sokkal kiszolgáltatottabb a biztosítóval szemben, mint az állammal szemben. Attól tartok, hogy egyedül kell majd „harcolnia” a biztosítóval, hogy az orvosa megkapja az engedélyt a gyógyításra. Ezt a konfliktust az állam nyilvánvalóan nem meri felvállalni, mert politikailag hátrányos lehet a számára, de a magánbiztosítási rendszerben megteheti, mert akkor a biztosítókon csattan az ostor.