Ifj. Balogh Ferenc
Szörny Rt.
Interjú Pohárnok Iván maszkmesterrel

Pohárnok Iván nem hétköznapi alakja a magyar és nemzetközi filmgyártásnak, hiszen az egyetlen - hollywoodi értelemben vett - maszkmester az egész országban. Munkái „észrevétlenül” ott figyelnek egy-egy szuperprodukció képkockáin földönkívüli lények vagy dinoszauruszok formájában, de feltűnnek hazai és külföldi reklámokban is - gondoljunk például a Fanta-reklámban életre kelő napszemüveges óriás málna vagy a Nestlé reklámjában látható hófödte svájci falu makettjére. Nemrég egy huszonnégy méteres bálnát és életnagyságú dinoszauruszokat gyártott a Természettudományi Múzeum számára, de elkészült azóta néhány távirányítású sárkánybébi, számos vízi hulla és több magyar médiasztár feje is.
A harminchat éves maszkost a honvágy hozta haza Amerikából 1990-ben, majd megalapította saját cégét, a Filmefexet, mely jelenleg nemcsak Magyarországon, de egész Kelet-Európában piacvezetőnek számít.

Még a nyolcvanas években olvastam egy cikkben, hogy egy híres hollywoodi maszkmester, Dick Smith a levelező tanítványává fogadott. Ilyet is lehetett a vasfüggöny árnyékos oldalán?
- Már gyerekként is nagyon szívesen rajzolgattam, modelleztem. Tízévesen láttam a Csillagok háborúját, nagyon megragadott a film látványvilága, elkezdtem kis űrhajókat makettezni, tudományos-fantasztikus novellákat olvasni. Egy idő után próbáltam űrlényeket is mintázgatni, elkezdtem gumimaszkokat, gumibábokat készíteni. Miután jobban beleástam magam, kiderült, hogy filmes berkekben sokkal nagyobb igény van erre, mint a makettekre. Mindez a gimnáziumi éveim alatt történt. Elkészítettem például egy három és fél méteres űrnövényt egy magyar-német nagyjátékfilmbe, majd teljesen véletlenül, egy újsághirdetés kapcsán találtam meg Dick Smith tanfolyamát, aki akkor már nagyon nagy név volt a filmiparban. Ő trenírozta az összes híres, Hollywoodban működő Oscar-díjas maszkmestert. Felvettük a kapcsolatot, és mivel a távolságot csak levélben tudtuk áthidalni, részletekben küldte el nekem a szakmai tapasztalatairól szóló, ábrákkal és képekkel teli tankönyvét. A tanfolyam résztvevőinek - így nekem is - meg kellett valósítaniuk a tanultakat, majd a végtermékek fényképét postázni Dicknek, aki a távolból instruálta tanítványait. Amint később lehetőségem nyílt, kiutaztam egy évre Amerikába, hogy személyesen sajátítsam el a szakma fogásait.
Miért jöttél haza, miután elvégezted Dick Smith iskoláját? Nem lett volna jóval nagyobb esélyed az érvényesülésre, ha kint maradsz a nagyobb szabású mozifilmek gyártóinak közelében?
- Nem bántam meg, hogy hazajöttem, többek között azért sem, mert nem kifejezetten szerettem az amerikai létformát. Nagyon jó volt kint dolgozni, sehol a világon nincsenek olyan körülmények az igényes munka elvégzéséhez és a fejlődéshez, mint a filmipar fellegvárában, de az emberi kapcsolatok és a magánéleti lehetőségek nem igazán kecsegtettek. Mondjuk úgy, hogy én egy európai típusú ember vagyok. Hollywoodban van a világ filmgyártásának központja, ott készülnek a legdrágább amerikai játékfilmek, s mivel a maszkosok leginkább ott tudnak érvényesülni, a világ összes pontjáról odagyűlnek a legjobb szakemberek. Így azonban elég erős konkurenciaharc alakul ki. Iszonyú energiákat kell beleölni abba, hogy az ember testhezálló munkához jusson.