Hetek XI. évfolyam, 16. szám, 2007. április 20.

Egy hónapon belül elnökválasztásra kerül sor Törökországban, mely sokak szerint kihívást jelenthet a világi török állam számára. Bár hivatalosan még senki sem jelentette be, hogy harcba száll a posztért, az egyik lehetséges elnökjelöltnek a jelenlegi miniszterelnököt, Recep Tayyip Erdogan-t tartják. A miniszterelnök jelölése ellen azonban több száz ezres tüntetést tartottak a hétvégén, mivel egyesek attól tartanak, hogy elnökségét az ország vallási jellegének megerősítésére használná fel.

Több százezer ember gyűlt össze Ankarában, hogy az iszlám háttérrel rendelkező miniszterelnök elnöki jelölése ellen tiltakozzon. A tüntetésre Atatürk képeivel vonultak ki, aki a Török Köztársaság megalapítója és egyben első elnöke volt tizenöt éven át. Az összegyűlt tömeg világosan kifejezte: azt akarják, hogy Törökország továbbra is világi törvények alapján működjön.
A török miniszterelnök a napokban dönt arról, hogy jelölteti-e magát az elnöki posztra. Az elnököt a parlament választja hét évre, így Erdogannak könnyű dolga lenne, mivel az 555 tagú parlament 363 képviselője az ő pártjához tartozik.
Egy vallási meggyőződésű párt képviselőjének elnöksége azonban történelmi kihívást jelentene Atatürk örökségének. Erdogannal szemben leginkább az ország világi intézményeiben - köztük például a hadseregben - fogalmaztak meg kritikákat radikális muzulmán háttere miatt. Többen aggasztónak tartják, hogy a miniszterelnök felszólalt a fejkendőviselés korlátozása ellen az iskolákban és kormányzati hivatalokban, és lépéseket tett arra vonatkozóan, hogy vallási intézményeket támogasson. Felhívják a figyelmet arra is, hogy felesége mindig fejkendőt visel, ami a nem hívők körében vallási szimbólumnak számít a politikában.
Ha Erdogant megválasztják elnöknek, akkor jogosult lesz például arra, hogy a Felsőoktatási Tanács tagjait megválassza, és képes lesz az egész oktatási rendszert megváltoztatni. A Tanács korábban meghiúsította Erdogan egyik vallási indíttatású tervét, mely alapján engedélyezték volna vallási vezetőképzésben részesülteknek, hogy az egyetemeken általános tanulmányokra iratkozzanak be. A miniszterelnök ezzel kívánta megnyitni előttük az utat kormányzati pozíciók felé.
Sokan attól tartanak, hogy ha Erdogan vagy hozzá hasonló beállítottságú személy kerül hatalomra, akkor ellenállás nélkül az országban vallási alapú törvényeket fognak hozni.
A jelenlegi elnöknek, Ahmet Necdet Sezernek kulcsszerepe volt abban, hogy Törökország világi államként működött az elmúlt években. Sezer elnöksége alatt több ízben is megvétózott olyan törvényjavaslatokat, melyeket a világi alkotmány megsértésének ítélt, és megakadályozott olyan erőfeszítéseket is, melyek során több száz iszlám-orientált jelöltet akartak fontos közszolgálati pozíciókba helyezni.
Kérdés azonban, hogy Erdogan feladja-e jelenlegi pozícióját, mely szélesebb körű hatalommal ruházza fel, mint az elnökség. Ezen túl elemzők szerint pártjának is szüksége van egy karizmatikus vezetőre a novemberi választásokhoz, véleményük szerint Erdogan elnöksége rontaná az Igazság és Fejlődés Pártnak az esélyét arra, hogy egypárti kormányt alakítson.

Az elnökválasztás másik nagy témája minden valószínűséggel az európai uniós tárgyalások lesz. Április közepén Erdogan miniszterelnök találkozott Angela Merkel német kancellárral, aki hangsúlyozta, hogy Törökországnak és az EU-nak mindenképpen közelebb kell kerülnie egymáshoz, valamint hogy a teljes folyamat hosszabb időt vesz igénybe, a végeredmény pedig „nyitott”, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy a törökök belépőt kapnak az unióba. A miniszterelnök a találkozót megelőzően a Der Spiegelnek adott interjújában élesen bírálta az unió német elnökségét. Azt állította, hogy Németország jobban kiállhatott volna Törökország mellett, amikor az EU úgy döntött, hogy a harmincöt fejezet közül nyolc esetében felfüggeszti a tárgyalásokat 2006 decemberében.
Erdogan „nagy hibának” nevezte azt, hogy Törökországot nem hívták meg az unió 50. születésnapja alkalmából tartott berlini ünnepségekre, és kijelentette, hogy ez árnyékot vet a német elnökségre. Emellett a török kormányfő világos tagsági perspektívát követelt országa számára, valamint felszólította az uniót, hogy döntse el: „különböző kultúrák igazi családja” akar lenni vagy „keresztény klub”. Erdogan az interjúban továbbá azt is elmondta, hogy a reális csatlakozási határidőt 2014-re, illetve 2015-re tenné.
Merkel azonban biztosította arról török kollégáját, hogy a német elnökség minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy az uniós tárgyalások előrehaladjanak. A két vezető a hannoveri kereskedelmi vásáron találkozott. Erdogan kritikus hangneme ezt követően enyhült, a közös sajtótájékoztató már a kölcsönös tisztelet jegyében zajlott, amely során a miniszterelnök kijelentette, hogy a két ország baráti viszonyban áll. Erdogan továbbá kiemelte, hogy országa óriási potenciállal rendelkezik, ami új piacot és új befektetési lehetőségeket jelenthet. Erdogan azt is leszögezte, hogy az interjú során tett megjegyzéseket nem Merkel személye ellen intézte. Mint mondta: „A fordításban lehetett hiba. Egy hölgy ellen nem lehet támadást indítani.” Angela Merkel egyébként hatalomra kerülése előtt ellenezte Törökország uniós csatlakozását, ehelyett inkább „kiemelt partnerséget” javasolt.