Busa Viola
Exodus Bagdadból
A véres káosz miatt elmenekült az iraki középosztály

Irakban egyre kritikusabb a helyzet. A mindennapos merényletek már a hatalmi központokat is elérték. Múlt héten a lázadók a szigorúan őrzött Zöld Zónában, egyenesen a parlament ebédlőjében robbantottak. Miközben az országban növekszik a káosz, az iraki középosztály nagy része búcsút int hazájának és Jordánia, valamint Szíria felé veszi útját.
A környéken virágzik a fegyverkereskedelem, Amerikában pedig a háborúba belefásult polgárok feje felett folyik a belpolitikai csatározás a háború miatt.

Az iraki lázadók az utóbbi napokban súlyos merényletekkel félemlítették meg az iraki lakosságot: bombák robbantak a síiták által lakott Karbalában egy forgalmas buszpályaudvaron, Bagdadban felrobbantottak két fontos hidat, jelentős pusztítást okozva a helyi infra-struktúrában. A parlament ebédlőjében is robbantás történt, amelyben az egyik szunnita képviselő is életét vesztette. A feltevések szerint a szigorúan ellenőrzött zónába az egyik testőr a derekára csatolva vitte be a robbanószereket, de a merényletért az al-Kaida iraki szárnya vállalta magára a felelősséget.
Az Iraki Iszlám Állam nevű csoportosulás, amely az iraki al-Kaidát is magában foglalja, a napokban tette közzé egy iszlám weboldalon, hogy a csoport megkezdte saját rakétái gyártását. Az iraki lázadók eddig régi szovjet katyusákat és vállról kilőhető Sam-7-es rakétákat használtak, amelyeket még a Szaddám bukása utáni kaotikus napokban raboltak el a diktátor egykori raktáraiból. Az elmúlt napokban azonban az amerikai hadsereg bejelentette: még több bizonyítékot találtak arra, hogy Irán is fegyvereket szállít Iraknak. A katonai vezetők szerint Irán „képzést” is biztosít a terroristáknak arról, hogy hogyan kell olyan bombákat gyártani, amelyek képesek áthatolni a páncélozott járművek falain is.
Az iraki lázadók azonban nemcsak Irántól vagy Szíriától kapnak támogatást. Ariel Cohen, a Heritage Foundation munkatársa szerint a Közel-Keleten landoló fegyverszállítmányok forrása sok esetben a volt Szovjetunió területén keresendő. Az egyik ilyen gócpont az oroszpárti Transznyisztria nevű terület, amely az Amerika szövetségesének számító Moldova területéből szakadt ki önkényesen. A beszámolók szerint az illegális rezsim fenntartásához az árnyékgazdaság szolgáltatja a muníciót, amelynek egyik fő szegmense a fegyverkereskedelem. Oleg Serebreneau, a moldovai parlament szóvivője szerint „itt egy másfajta terrorizmus dúl, ami az orosz maffiához kapcsolódik. Az orosz maffia pedig gyakorlatilag nem más, mint az egykori KGB”.
Egyes információk szerint számos korábbi KGB-ügynök vesz ma részt a szervezett bűnözésben. Cohen szerint „a szovjet időkben a KGB-nek mindenféle terrorcsoporttal volt kapcsolata a Közel-Keleten, és ezek a kapcsolatok ma is megvannak”. A fegyverszállítmányok Irakba és az iszlám világ más pontjaira Transznyisztrián keresztül érkeznek meg. Serebreneau szerint itt „a volt NDK, Csehszlovákia és a Szovjetunió fegyvereiből nagy készleteket halmoztak fel”. A vízi szállítmányok ukrajnai kikötőkön keresztül érkeznek Szíriába és Irakba, a szárazföldi szállítmányokat pedig először Törökországba viszik be, majd onnan tovább Irakba és Szíriába.
Az iraki lázadóknak, úgy tűnik, nemcsak a fizikai infrastruktúrát sikerül rombolniuk, hanem a humán infrastruktúrát is. A jelenlegi adatok szerint már több mint kétmillió értelmiségi és középosztálybeli hagyta el Irakot, ami a teljes lakosság közel tíz százalékát jelenti. A szakértők szerint a palesztin menekültválság óta ez a legnagyobb arab népvándorlás. Bár Jordánia és Szíria kezdetben szívesen fogadta a beáramló irakiakat - többségében orvosokat, mérnököket, tanárokat, tudósokat és üzletembereket, vagyis a tehetséges és tanult középosztályt -, mára már kezdik érezni a jószomszédi viszony terheit is. A helyi infrastruktúrát - az iskolától kezdve az egészségügyig - megviseli a menekültek nagy száma, ezenkívül az árak is emelkednek és az infláció is szárnyra kelt. Különösen érezhető ez Jordániában, ahol a mindössze hatmillió főt számláló lakosság közel 15 százalékos növekedést élt meg az utóbbi években. A többségében szunnita ország attól is tart, hogy a beáramló síiták egyfajta trójai falónak bizonyulnak majd, és valóban kialakul a térségben a sokat emlegetett síita félhold.
Mindeközben pedig Amerikában folynak a belpolitikai csatározások az iraki misszió sorsa felett. Míg Bush elnök további finanszírozást akar szerezni a háborúhoz, a demokraták ezt csak azzal a kitétellel akarják megszavazni, ha megkezdődnek és jövőre be is fejeződnek az iraki csapatkivonások. Bush elnök ugyanakkor leszögezte: minden ilyen feltételhez kötött törvényjavaslatot meg fog vétózni. Ugyanakkor a napokban tartott egyik beszédében elismerte: az amerikai nép már belefáradt a háborúba, ami eddig több mint háromezer-kétszáz katona életét követelte.
A belpolitikai csaták Irakban is feléledtek: a befolyásos síita milíciavezér, Muktada al-Szadr hat miniszterét kivonta Nuri al-Maliki kormányából, miután a miniszterelnök nem támogatta az amerikai kivonulás ütemtervének sürgetését. A politikai dráma valószínűleg nem rendíti meg al-Maliki kormányát, de jól rávilágít arra, hogy egyre több iraki kezdi követelni az amerikai csapatok kivonulását. Ezek a hangok Amerikában is egyre erősödnek, de amint John McCain republikánus szenátor is kiemelte: ez egy olyan történelmi döntés, amelynek a még meg sem született amerikai generációkra nézve is lesz következménye. A szenátor szerint az idő előtti kivonulás „terrorista vadnyugatot” hozna létre Irakban.
A gyors kivonulás a szakértők szerint is katasztrofális állapotokat idézne elő. „Ez maraton, nem sprint” - szögezte le David Kilcullen, a lázadókat vizsgáló szakértő. Ugyanakkor a katonai vezetők már arra figyelmeztetnek: a hadsereg kapacitása egy évnél tovább nem tudja tartani a jelenlegi lekötöttségi szintet. Számos szakértő ugyanakkor azt hangoztatja: azokra a katonai beavatkozásokra kell intő példaként tekinteni, ahol nem dolgoztak ki időben megfelelő stratégiákat és a sietősen távozó hadseregek nyomában vérontás és káosz maradt hátra. Ez történt Vietnamban, Indiában, Algériában vagy Libanonban és Szomáliában is.
Irak szomszédai szintén tartanak a hirtelen kivonulástól. Sami Tarik a damaszkuszi Stratégiai Tanulmányok Központjától azt állítja, hogy a környező országok attól félnek, hogy Irak olyan lesz, mint egy fekete lyuk, amely beszippantja a konfliktusba az egész régiót. Ezért már meg is kezdték a határaik megerősítését. Az egyik - magát megnevezni nem kívánó - izraeli biztonsági szakember szerint pedig fennáll a veszélye, hogy a terrorizmus átterjed Jordániára, onnan pedig Izraelre. A végkövetkeztetés így minden oldalról ugyanaz marad: Amerikának egyelőre maradnia kell.