Németh Csillag
A damaszkuszi úton
Bush ellenfelei Amerika ellenségeivel barátkoznak

Egymásnak adják a kilincset Damaszkuszban amerikai demokrata párti vezetők, akik a Bush elnök által a „gonosz tengelyének” minősített Szíria látványos felkarolásával tiltakoznak a washingtoni külpolitika ellen. Nancy Pelosi nem érte be azzal, hogy ő az amerikai képviselőház első női házelnöke, hanem újabb ambiciózus célt tűzött ki magának: békét csinál a Közel-Keleten. Az önjelölt „békenagykövetként” fellépő házelnök ráadásul Izrael nevében olyan üzenetet adott át a szír elnöknek, mely nem hangzott el az izraeli miniszterelnök szájából.

Fotó: AP

Colin Powell volt külügyminiszter 2003-as látogatása óta Pelosi az első magas rangú amerikai tisztségviselő, aki látogatást tett Szíriába. Mint ismeretes, az Egyesült Államok mindenfajta magas szintű kontaktust befagyasztott a terrorizmus támogatásával vádolt országgal. Az amerikai politikus azonban ezt semmibe véve elmondta: „barátságban, reményben és eltökéltségben jöttek arra nézve, hogy a damaszkuszi út a béke útja”, majd a háromórás találkozó után bejelentette, hogy a szír elnök kész béketárgyalásokat folytatni Izraellel. Ez azonban a közel-keleti diplomáciában egyáltalán nem számított újdonságnak, hiszen Aszszad az elmúlt években több ízben is hangot adott „békülékenységének”, melyért cserébe a Golán-fennsíkot követeli. Izraeli tisztségviselők nagy megrökönyödésére Pelosi „békeközvetítő útját” azzal koronázta, hogy a szír elnöknek közvetítette az izraeli miniszterelnök üzenetét, melyben az állt, hogy Izrael szintén készen áll arra, hogy asztalhoz üljön Szíriával. A szépséghiba csupán az volt, hogy az üzenetről még maga Olmert sem tudott. A miniszterelnök hivatala tagadta, hogy ilyen jellegű párbeszédről szó lett volna, és kijelentette, hogy az amerikai képviselőház elnökével folytatott megbeszélések semmilyen változást nem tartalmaztak az izraeli politika irányelveire vonatkozóan. Ezenkívül leszögezte, hogy Izrael Szíriát továbbra is az úgynevezett „gonosz tengely” részének tekinti, mivel egész Közel-Keleten a terrorizmus támogatója.
Pelosi döntése, hogy szembeszáll a Fehér Ház véleményével, és találkozik Asszad elnökkel még inkább mélyítette a demokrata vezette kongresszus és a Bush-kormány közötti csatározásokat, melyek most már nem csak a kongresszusban zajlanak.
A Bush-kormány szerint Pelosi lépésének értékelése ellentmondásos lehet a térségben. A látogatással kapcsolatos szír vélemények is azt támasztják alá, hogy a házelnök igenis sokat rontott az amerikai kormány közel-keleti helyzetén. Walid al-Moallem szír külügyminiszter egy kuvaiti újságnak úgy értékelte a találkozót, mint ami bizonyítja, hogy Szíria elszigeteltsége - mely a volt libanoni miniszterelnök, Rafik Hariri meggyilkolásával kezdődött 2005-ben - hivatalosan véget ért. Más szír tisztviselők és elemzők pedig azt hangsúlyozták, hogy akárcsak a többi európai vezető, Pelosi is csak megerősítette Szíria pozícióját.
Emellett szakértők kiemelik azt is, hogy nem csupán Izrael álláspontját közvetítette rosszul a házelnök, hanem azt sem sikerült felismernie, hogy Asszad szavai csupán propagandát jelentettek.
Washingtonban Dick Cheney alelnök élesen bírálta Pelosit a szíriai tárgyalásokért, mondván, hogy az amerikai külpolitikát az elnök irányítja, nem pedig a képviselőház elnöke. Cheney szerint egyértelmű volt, hogy Ehud Olmert nem ruházta fel a házelnököt üzenet közvetítésével.
A Washington Post pedig úgy értékeli a házelnök lépését, mint ami igazolja, hogy a kongresszus képviselőinek miért nem szabad a külügyminiszter helyébe lépniük. Az újság Pelosi azon törekvését, hogy árnyékkormányt hozzon létre, nemcsak olyannak tartja, ami „nem kívánatos eredményre vezet”, hanem „ostobaságnak” is. Izraeli vélemények szerint pedig Pelosi szíriai útja azt az üzenetet közvetítette Asszad elnöknek, hogy a szabad világ semmilyen kivetnivalót nem lát viselkedésében.
A képviselőház női elnökének látogatása egyébként Szíriában sem aratott osztatlan sikert. Egy szír kommentátor véleménye szerint az egész az amerikai belpolitikáról, a demokraták és a republikánusok között zajló küzdelemről szólt, mintsem róluk.
Pelosi közel-keleti útja több kongresszusi képviselőt is aktivizált a külpolitikában. A képviselőház demokrata frakciójának vezetője, Steny Hoyer Egyiptomban Mubarak elnök legnagyobb riválisával, az iszlám fundamentalista Muzulmán Testvériség parlamenti csoportjának a vezetőjével találkozott. Annak ellenére, hogy Condoleezza Rice a múltban nem volt hajlandó találkozni a Muzulmán Testvériség tagjaival, John Berry, az amerikai nagykövetség szóvivője elmondta, hogy az amerikai kormány politikája nem tiltja a szervezet parlamenti képviselőivel való kontaktust, és leszögezte, hogy Hoyer találkozója nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok politikája megváltozott volna a csoport felé.
Jon Alterman washingtoni közel-keleti-szakértő szerint azonban a Bush-kormány azért is tartotta távol magát a Muzulmán Testvériség tagjaitól, mivel nem akarja, hogy az arab világbeli legnagyobb szövetségesével, az egyiptomi kormánnyal megromoljon a kapcsolata. Alterman kiemelte, hogy a csoport nem legális Egyiptomban, az amerikai kormánynak pedig körültekintőnek kell lennie abban, hogy ne sértse meg az ottani törvényeket.
A Muzulmán Testvériség parlamenti tömörülésének weboldalán pedig a találkozóval kapcsolatosan leszögezik, hogy a csoportnak nemcsak fenntartásai vannak az amerikaiakkal történő párbeszéddel kapcsolatban, hanem el is ítélik a térségben folytatott „igazságtalan” amerikai politikát.
Ezenkívül a múlt hét folyamán egy republikánus politikus is tárgyalásokat folytatott Damaszkuszban.
A képviselőház hírszerzési bizottságának tagja, Darrell Issa, aki egyébként libanoni származású, szintén Asszaddal találkozott, melyek során az elnök azt javasolta, hogy Damaszkusz és Washington kezdjen párbeszédet egymással. Az amerikai politikus egyetértésének hangot adva bejelentette, hogy az Egyesült Államok új nagykövet kinevezését tervezi a szír fővárosba.