H. Balogh Zsolt
Beszáll vagy kiszáll?
Titokzatos konfliktus a koalícióban

„Legalább elvi kérdésről szól a vita, nem úgy, mint Medgyessy idején Csillag István gazdasági miniszter kapcsán” - értékelte fejlődésként egy szocialista tanácsadó a legújabb keletű koalíciós konfliktust az MSZP és az SZDSZ között.

Kóka János
Fotó: Vörös Szilárd

Bár egyik fél sem meri a Molnár Lajos egészségügyi miniszter váratlan távozásával kialakult helyzetet koalíciós konfliktusnak nevezni, mégis szinte áthidalhatatlannak tűnik a liberálisok által szorgalmazott több-biztosítós egészségügyi finanszírozási rendszer összeegyeztetése a szocialista elképzelésekkel. Ráadásul a vitát nehezíti, hogy több szocialista politikus véleménye szerint Molnár Lajos a rosszul kommunikált és szakmai hibákat is vétő reformjaival olyan politikai környezetet teremtett, amelyben - mint fogalmazott egy országgyűlési képviselő - „a népharag miatt nem lehet továbblépni, nem szabad tovább feszíteni a húrt”. Emiatt a baloldali politikusok inkább „megpihennének”, az energiákat a helyzet konszolidációjára, az eddigi reformok letisztázására, hibáinak kijavítására és az uniós forrásokból létrejövő látványos fejlesztésekre fordítanák.
Molnár Lajos kormányon belüli konfliktusának egyik oka az volt, hogy a leköszönő tárcavezető szerint - óvatos szakmai szakzsargonnal élve - eddig a költségvetési egyensúlyteremtés és a konvergenciaterv megvalósítása érdekében valójában „csak” megszorítások történtek az egészségügyben. Márpedig az emberek „közérzete” akkor változna meg, tehát akkor javulna a kormány megítélése, ha lényegében alakítanák át a magyar egészségügy finanszírozási szisztémáját, azáltal, hogy a profitorientált üzleti biztosítók vennék át - részben vagy egészben - az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szerepét. A miniszter (és a liberális tanácsadói) szerint ezáltal megjelenne egy hatékonyságnövelő érdek is a rendszerben.
Bár a szocialisták a nyílt konfliktus elkerülése érdekében óvatosan fogalmaznak meg bírálatot a több-biztosítós rendszerrel szemben, de általában nem támogatják a Molnár-féle koncepciót. „Európában is eltérő rendszerek vannak, a miniszter javaslata szerinti szisztémában végleges lenne az ország lakosságának kettészakítása szegényekre és gazdagokra. Az előbbieket kezelné az állami biztosító, az utóbbiakat pedig a külföldi biztosítótársaságok által létrehozott intézmények, ami egy idő után nyilván a szolgáltatások színvonalában is jelentkezne. Az átlagembereknek nem lenne jobb” - állította az MSZP-frakció egyik prominense. Információnk szerint az átalakítás társadalmi kockázatai miatt az MSZP vezetői közül többen inkább kitolnák a kérdés eldöntését a következő parlamenti ciklusra, és ilyen értelemben „visszavennének” a reformkormányzás tempójából. Az SZDSZ új ügyvivő testülete és Kóka János pártelnök azonban Molnár távozása után azonnal olyan értelmű nyilatkozatot tettek közé, mely a koalíciós együttműködés feltételeként szabja a több-biztosítós rendszer bevezetését. Igaz, ezt követően a szabaddemokrata politikusok a nyilvánosság előtt abbahagyták az erről szóló vitát.
Gyurcsány Ferenc - mint arról blogjában beszámolt - a húsvéti ünnepeket erről a szakmai vitáról szóló háttéranyagok tanulmányozásával töltötte, majd egy keddi gazdasági fórumon nyárra tolta a kérdésről szóló döntést. Forrásaink szerint a miniszterelnök igyekszik időt nyerni és a mozgásterét megőrizni, mivel tisztában van azzal, hogy a konszolidációt szorgalmazó MSZP-frakcióban milyen ellenérzésekkel viseltetnek a távozó miniszter által hátrahagyott koncepcióval szemben.
Addig is új egészségügyi minisztert kell találni, és a jelölés joga a koalíciós szerződés értelmében a szabaddemokratáké. Ez esetben „nehéz helyzetet” teremt, ha olyan szakembert találnak a liberálisok, aki a több-biztosítós modell elkötelezett híve, és akár mindenáron ennek bevezetésére teszi fel az életét. A szocialistákat nemcsak a kormányon belüli elvi-szakmai szembenállás kialakulásának lehetősége aggasztja, hanem az is, hogy nem látnak olyan szakembert az SZDSZ tájékán, aki rendelkezik tárcavezetői képességekkel. Emellett az sem világos még, hogy a liberálisok új vezetése a Kuncze-érát követően mennyire gondolja úgy, hogy nem kíván belesimulni a koalícióba. Ha mind Kóka, mind Fodor csak a saját liberális arculatának „kidolgozására” teszi a hangsúlyt, akkor - legalábbis szocialista politikusok szerint - kemény időszak elé néz a kormány.