A pénztárosnő egy műanyag kerti székben ült - ebben a helyzetben döfték át
hatszor a fejét. A visítás mégis akkor tört ki, amikor berohantak a púpos tevék.
Megmagyarázom!
A faluba, ahol lakunk, minden évben ellátogat egy vándorcirkusz. Családi
vállalkozás: papa, mama, gyerekek. Mivel ők tényleg a piacról élnek, jól meg
kell gondolniuk, hol tudják megfogni a pénzt. Ez az oka annak, hogy a nő, aki az
előadás előtt még mackófelsőben árusította a jegyeket az egyik lakókocsiból,
később az est műsorvezetőjeként, a zsonglőrszám közreműködőjeként, valamint
bűvészasszisztensként is feltűnik. Utóbbi minőségében döfik át a fejét hatszor.
A trükk színvonala persze a belépők árával áll arányban, így aztán még a
gyerekeket sem hozza lázba. A púpos tevék már jobban teljesítenek: annak
ellenére, hogy gyakorlatilag semmit nem tesznek azon kívül, hogy tíz-tizenötször
körberohanják a porondot, hangos tetszésnyilvánításra késztetik a közönséget.
A pénztáros-konferanszié-bűvészasszisztens hölgy férje egyben a
cirkuszigazgató-bűvész, ám amikor sem nem igazgat, sem nem döfi át éppen a
felesége fejét, a zenepult mögül ismerteti a szünetben adódó lehetőségeket:
tombola, pónilovaglás és polaroid fényképezkedés a csimpánzzal.
A házaspár két felnőtt fia az egyik műsorszámban zsonglőrködik, aztán egykerekű
biciklikkel egyensúlyoznak. Az idősebb a már említett tevéket is idomítja, öccse
pedig időnként bohócként tűnik fel, sőt, az egyik műsorszámban terhes feleségét
dobálja körül késekkel. Ja, és ők a jegyszedők is egyben. Az asszonyka -
emlékszem - tavaly még kígyóbűvölőként és egyensúlyozó művészként is fellépett,
de már jön a baba, így a késdobálós számon kívül most csak az eladói feladatokat
tudja ellátni a büfében.
A kopott sátorban amúgy is családias a hangulat, legfeljebb százötvenen
lehetünk. A mikrofon zsinórja kontakthibás, ezért időnként szaggatott a
konferansz, olyan, mint amikor kicsi a térerő. Az egyik CD időnként ugrik, így
aztán a ritmus is, a padok viszont keskenyek és szálkásak, ráadásul az áprilisi
este eléggé hűvös.
Ha mindezek után azt gondolná a kedves olvasó, hogy gúnyolódom a látottakon -
téved. Éppen azt szeretném hangsúlyozni, mennyire megható, hogy ebben a
felügyelő bizottságos, cégeltüntetős, pártholdudvaros, szexualizált, műanyag
világban vannak emberek, akik egyben tartják a családjukat, és kevés pénzért
akár életüket kockáztatva dolgoznak becsülettel és csillogó örömmel a szemükben.
Mert ez utóbbi is látszott, amikor a művészek meghajoltak egy-egy produkció
után.