Szlazsánszky Ferenc
Egyelőre nincsenek politikai ambícióim
Interjú Schmidt Máriával

Lesújtó véleménnyel van a kormányzatról, a reformokat csak pénzbehajtásként tudja értelmezni, és úgy véli, a magyarok rosszkedvű polgárai egy mindinkább leszakadó hazának. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy mindezek ellenére csak 2010-ben lesz kormányváltás.
A személye ellen a Magyar Nemzetben íratott lejárató cikkel kapcsolatban két magyarázatot tart elképzelhetőnek: vagy Orbán Viktor akarta eltávolítani a környezetéből, vagy valaki más, ám Orbánnak már nincsen elegendő ereje egy ilyen támadást megakadályozni.

Van még esély a kormány megbuktatására? Ha nincs, akkor miről szólnak a Fidesz idestova hét hónapja tartó akciói: arról, hogy bizonyítsák Orbán Viktor kizárólagosságát a saját táborában?
- Nem Orbán Viktor személye a lényeg. A magyar politikai élet egyik abszurditása, hogy az ellenzéknek nagyobb szerepet próbálnak tulajdonítani, és a felelősségét nagyobbnak akarják láttatni, mint amekkora valójában. 2002 óta szocialista-szabad demokrata koalíció vezeti az országot, minősíthetetlen eredménnyel: padlóra küldték a gazdaságot, az ország éllovasból a legutolsók közé csúszott az Európai Unióban. Elfogyott a bizalom, az emberek rosszkedvűek. Ezért fölösleges úgy beszélni, mintha az elmúlt hónapokban az ellenzék játszotta volna itt a vezető szerepet. Gyurcsány Ferenc kiemelt felelőssége nem kerülhető meg.

Az egyik legújabb szlogen, hogy a kormány hadat visel az ország ellen. Ön szerint csak tehetségtelen ez a kormányzat, vagy tehetségtelen és gonosz is?
- Nem szokásom eleve rossz szándékot feltételezni senkiről sem. De az a tény, hogy egy kormányzat tehetségtelen, az én szememben semmiképpen sem „csak”, semmiképpen sem valamiféle elhanyagolható csekélység. A történelem ismer néhány példát arra, hogy a vezetők tehetségtelensége egy országra nézve nagyon nagy baj, adott esetben katasztrófa lehet. A jelenlegi garnitúráról nem csak én gondolom, hogy alkalmatlanok és tehetségtelenek. Nem gonoszságnak, inkább cinizmusnak tartom azt, hogy a jelek szerint úgy gondolják: az ő hatalomban maradásuk van annyira fontos, hogy annak alárendeljék a magyar társadalom érdekeit.
Ha így áll a helyzet, vajon mivel magyarázható, hogy a külföld még mindig Gyurcsányt támogatja Orbánnal szemben?
- Nem tudom, hogy érdemes-e így általánosítani, hogy „a külföld”. A vélemények még egy adott országon belül is eltérőek lehetnek.
Amerikában, ahogy szerte a nagyvilágban, az őszödi beszéd után tájékoztatták az olvasókat a magyar miniszterelnök hazugságbeszédéről, beismeréséről: hogy reggel, délben, este hazudott, és arról is, hogy nem kormányzott, és a mai napig, ha leírják a nevét, hozzáteszik a hazudós jelzőt. Mostanában pedig azt is, hogy „volt kommunista”.
Lát olyan személyt a magyar politikai palettán, aki megfelelne azoknak az elvárásoknak, amelyekről beszél? Felelősségteljes és tehetséges?
- Bárkivel kicserélném, de nem az a lényeg, hogy én mit szeretnék. A Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége - hiszen ma övék a többség - sok olyan személyt tudna kiállítani saját soraiból, aki sokkal inkább a kibontakozást tudná szolgálni.
Mint a jobboldal egyik emblematikus alakja, milyen stratégiát javasolna az ellenzék számára?
- Ha abból indulunk ki, hogy 2010-ben lesznek a választások - ami nem biztos, hiszen bármikor megbukhat egy kormány -, akkor is fontos lenne, hogy a jobboldal már most készen álljon a kormányzás átvételére. Ehhez egy kimunkált programra és sokkal erőteljesebb szakmai alternatívák felmutatására lenne szükség, ezért én ezt a fajta munkát várnám az ellenzéktől. Mert az a reformdiktatúra, ami itt folyik, felforgatja az emberek mindennapjait. Sok új intézkedéshez kell alkalmazkodni, és kár, hogy a kormány intézkedéseinek bevezetése előtt ismertette - ha ismertette - saját érveit, de számos esetben elmulasztotta meghallgatni az ellenérveket. Nem történt meg az a konszenzuskeresés, amely egy demokráciában elengedhetetlen. Most lenne igazán fontos, hogy a Fidesz bemutassa, hogy sokkal inkább képes az ország vezetésére és a dolgok jó irányba fordítására.
Azzal egyetért, hogy szükség van reformra?
- Nem, ezekkel az átgondolatlan és felülről a lakosságra erőszakolt, reformoknak nevezett kényszerintézkedésekkel egyáltalán nem értek egyet. Azt gondolom, hogy mielőtt egy országban, mondjuk, az egészségügyi rendszert átalakítják, közmegegyezésre kell jutni, mert ez nem a kormányról szól, hanem mindannyiunk életéről. Legalább a célokat közösen kellene megállapítanunk, de jelen helyzetben én azt sem tudom, mi az úgynevezett reform célja.
Többek között az, hogy pótolják az irdatlan pénzügyi hiányt.
- Ön azt gondolja, hogy az egészség csak a pénzről szól?
Nem csak arról, de azt gondolom, hogy üzlet is, hiszen például a magánfogorvosok sem a két szép szememért gyógyítanak meg, hanem a pénzemért, vagy - mondjuk - a háziorvosok, a patikusok is magánvállalkozók.
- Mégis, ha egy ország egészségügyi rendszerét át kell alakítani, akkor valahol egyet kell értenünk abban, mi a cél, és mikor tudjuk azt mondani, hogy megcsináltuk, elértük, amit akartunk. Sem az egészségügy, sem az oktatás esetén nem világos, mi a cél. Akkor pedig milyen reformokról beszélünk? Ez csak pénzbehajtás.
Magyarország a közös hazánk, nem egyedül Gyurcsány Ferencé. Ha jól emlékszem, valamikor a hetvenes évek első felében vált alanyi joggá, hogy mindenkinek jár egészségügyi biztosítás. Nem lehet most, egyik pillanatról a másikra közölni, hogy ez nem így van. Meg kell beszélni azokkal az emberekkel, akiktől ezt a szerzett jogot el akarják venni, hogy helyette ezt és ezt kapod cserébe, mert tudjuk, hogy ez a jogotok eddig megvolt, ezért évtizedekig dolgoztatok, kevesebb pénzt kaptatok, mint ami járt. Nem tehet úgy a kormány, mintha a Marsról érkezett volna: körülnéz, és azt mondja, vannak, akik nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot. És arról is közmegegyezés kéne, akarjuk-e, hogy fizetős alapra helyeződjön az ellátás.
Az pedig, hogy az egészségügy olcsóbb lesz, hazugság. Nem lesz olcsóbb, ezt mindenki tudja: öregszik a társadalom, ráadásul a technikai fejlődés egyre újabb és drágább módszereket és lehetőségeket kínál fel egészségünk meghosszabbítására. És azt is mindenki tudja, hogy minél idősebb egy társadalom, annál többe kerül az egészségügy, hiszen a legtöbb pénzt a hetven éven felüli emberekre költjük. Legfeljebb a szinten tartást lehetne megcélozni, de még ez is kérdéses. Az is hazugság, hogy javítanak a színvonalon. Mert ahhoz sok pénzt kellene benyomni a rendszerbe, hogy a megtartott kórházi ágyak felszereltsége 21. századi színvonalúvá váljék. Tehát még azt sem tudjuk, mit akarunk az úgynevezett reformmal elérni.
Ami pedig a pénzügyi hiányt illeti: maga szerint arról miért nem beszélünk, hogy mit csinált ez a kormány 2002 és 2006 között, illetve mit nem csinált Gyurcsány 2004 és 2006 között?
Én úgy próbálom ezt értelmezni, hogy amikor Gyurcsány 2004-ben miniszterelnök lett, onnantól kezdve tényleg arra játszott, hogy túlélje, és újraválasszák 2006-ban. Mert ha 2004-ben belekezd a megszorításokba, akkor biztos, hogy nem nyer.
- Ez az ő logikája, és elég szomorú, hogy ezt szajkózza számos média, ahelyett, hogy célratörő kérdéseket tenne föl. Én azt várom el a politikai vezetőktől, hogy az ország érdekeit képviseljék, ne a sajátjaikat. Miért nem a Mari néni meg a Józsi bácsi személyes problémája fontos ebben az országban? Miért az a fontos, hogy Gyurcsány Ferenc maradjon továbbra is miniszterelnök? Mi haszna volt eddig ebből ennek az országnak? Ez a kormány nem épített semmit. Ha az ember elmegy Prágába vagy Pozsonyba vagy akár Romániába, rosszul érzi magát, mert mindenhol nagyobb a fejlődés, mint nálunk. És mindezek tetejébe a miniszterelnök nem építő, hanem romboló és konfrontatív személyiség. Ez naponta kiderül. Gyurcsány nagyon megosztja a társadalmat.
Kétségtelen, hogy megosztja, Orbán Viktor viszont még inkább megosztja a nemzetet, olyannyira, hogy sokan Orbán elleni tiltakozásból szavaztak ismét Gyurcsányra. Arról egyébként mit gondol, hogy a mérsékelt jobboldal totálisan összekeveredett az árpádsávos zászlókat lengető alakokkal?
- Az árpádsávos zászlóról azt gondolom, hogy nem szabadna megengedni, hogy mindazt, ami egy politikai közösségnek, jelen esetben a jobboldalnak fontos szimbólum, sorra besározzák, tönkretegyék, nácivá nyilvánítsák.
Ez történt a Bocskai-ruhával, a turulmadárral, sőt, volt egy időszak, amikor a magyar zászlóról is azt mondták, hogy nem szabad az utcára vinni. Ez persze nem azt jelenti, hogy akkor is ragaszkodni kellene az árpádsávos zászlóhoz, ha az sérti bizonyos emberek érzékenységét.
Ön szerint az árpádsávos zászlókat lengető, kopaszra borotvált, fekete egyenruhás polgártársaink nem nyilasok?
- És ön szerint azok, akik fölállították a turulmadarat, hogy a második világháborúban elpusztult áldozatokra emlékezzenek, azok is mind nyilasok voltak?
Nem.
- Én azt gondolom, hogy azoknak az embereknek a nagy része, akik árpádsávos zászlókat lengetnek, azt se tudja, hogy ki volt Szálasi meg kik a nyilasok, és ha tudnák, biztos, hogy a nagy részük átgondolná. Ennyi jóhiszeműséget feltételezek róluk. Biztos van köztük egy csomó felelőtlen alak, de hát ilyenek mindenhol vannak.

Fotó: S. L,

Célravezetőnek tartja egyben tartani a sokszínű tábort, amire az árpádsáv csak egy példa volt?
- De az árpádsáv nincs benne a táborban.
Itt van például a Jobbik.
- A Jobbiknak mi köze a Fideszhez?
A Jobbik március 15-ei gyűlésén a főszónok Wittner Mária, a Fidesz képviselője volt. Az összejövetel végén pedig átirányították a híveiket Orbán beszédére.
- Én nem tudok erről, de hogy egy példával éljek: vannak olyan személyek, akik szeretik a társaságomat, annak ellenére, hogy én nem szeretek velük lenni.
Tehát nem zavarja, hogy a magyar jobboldalba beletartozik a Demokrata című lap ugyanúgy, mint mondjuk, Pokorni Zoltán?
- De hát miért probléma ez?
Én nem mondtam, hogy probléma, csak azt kérdeztem, hogy Ön szerint ez így jó?
- Szerintem sokszínűnek kell lenni: nagyon sokféle ember van ebben az országban, és meg kell próbálni a közös cél érdekében minél szélesebb rétegekkel együttműködni. Ez a szélsőjobbtól a szélsőbalig így van, hiszen amellett, hogy mondjuk, politikailag nem értek egyet bizonyos emberekkel, azért mégis magyar emberek, a közösség tagjai. A közösségből pedig nem lehet kirekeszteni senkit, még azt sem, akivel egyébként száz kérdésből kilencvenben nem értek egyet.
Ha ennyire toleráns, nyilván még nehezebb lehetett megélnie azt a bizonyos, Ön ellen íratott cikket a Magyar Nemzetben. Hogyan jellemezné ezt az eljárást?
- Nem tudom, miért íratták, lehet, hogy túlságosan sok embernek nem tetszik az, amit képviselek. Próbáltam megtudni, hogy ennek a Horváth Zsoltnak mi a problémája velem, de hát Horváth Zsolt nem létezik, úgyhogy nem tudtam megfejteni.
Olyan magyarázatot is hallottam, hogy Simicska Lajos állt a háttérben, aki állítólag megijedt volna attól, hogy Ön legalább olyan jó kapcsolatokkal rendelkezik a gazdasági szférában, mint ő.
- Nézze, én nem most építettem ki ezeket a kapcsolataimat, én nagyon régóta nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezem. Tehát lehet, hogy mondanak ilyeneket, de nem gondolom, hogy ez logikus magyarázat lenne. Új barátaim nem nagyon vannak, nem történt semmiféle minőségi váltás a kapcsolataimban.
Ha ez nem is jó magyarázat, annak a cikknek valami értelme mégiscsak volt.
- Ezzel egyetértek.
És nyilván gondolkozott, hogy vajon miért íratták.
- Nyilván gondolkodtam.
Mire jutott?
- Több variációt is el tudok képzelni: egyrészt valakik nem szeretnék, ha én továbbra is Orbán Viktor környezetében lennék. Ez zavarja őket, ezért írták meg a cikket. Ha pedig Orbán Viktor megengedi, hogy ez megjelenjen, akkor lehet, hogy már ő sem szereti, hogy a környezetében vagyok, vagy pedig nem elég erős ahhoz, hogy megvédelmezze a legfontosabb munkatársait, hiszen nemcsak ellenem irányult ez a cikk, hanem Áder János ellen is.
Tehát vagy az van, hogy Orbán Viktor már nem olyan erős, hogy Áder Jánost és Schmidt Máriát meg tudja védeni azokkal szemben, akik el akarják távolítani őket, vagy ő is egyetért ezzel. Nem tudom, hogy a kettő közül melyik igaz.
Ha Önök jó viszonyban vannak, kézenfekvő lenne megkérdezni: Viktor, te mit gondolsz erről a cikkről?
- Ő már elmondta, hogy mit gondol. Azt nyilatkozta, hogy nincs jelentősége.
Általában egy apróhirdetésnek is nagy jelentősége van egy újságban, nemhogy egy egész oldalas írásnak.
- De hát ő azt nyilatkozta, hogy nincs ilyen ügy, és nincs jelentősége. Én azt mondom, hogy van, természetesen.
Egy politikai elemző szerint Önt ellehetetlenítették.
- Vagy megnövelték a mozgásteremet. Ez a két lehetőség van.
Vannak politikai ambíciói?
- Nincsenek. Egyelőre nincsenek.