Vagyim Arisztov, Szentpétervár
Óvatos nyet Iránnak

Váratlanul konfliktus bontakozott ki Teherán és Moszkva között a busheri atomerőmű építése és a nukleáris üzemanyag szállítása kapcsán.
A konfliktust a felek különböző okokra vezetik vissza: a szóvivők gazdasági és politikai indokokra hivatkoznak.

A busheri atomreaktor. Békés vagy katonai célokat szolgál?
Fotó: AP

A nézeteltérések február közepén kerültek nyilvánosságra, amikor az orosz atomenergia-ügynökség (Roszatom) bejelentette, hogy az iráni atomerőműbe szánt üzemanyag szállítását a fizetések elmaradozása miatt átütemezik. Az orosz fél közlése szerint Irán január közepe óta nem utalja át az esedékes összegeket a Busherben elvégzett munkákért. Nem hivatalos források szerint Teherán már 2006 negyedik negyedévében is pontatlanul fizetett, az esedékes összegek 40 százaléka nem érkezett meg határidőre.
Az iráni fél hevesen tagadja a kifizetetlen számlák létezését, Oroszországot pedig azzal vádolja, szándékosan késlelteti a busheri atomerőmű indítását. Március elején Moszkvában tárgyalt az Iráni Atomenergia Ügynökség és az Atomsztrojekszport (a Roszatom külföldi beruházásokkal foglalkozó részlege) küldöttsége; akkor a megbeszélés eredményét nem hozták nyilvánosságra.
Később az Atomsztrojekszport szóvivője bejelentette, hogy a busheri erőművet finanszírozási problémák miatt előreláthatóan nem fejezik be 2007 szeptemberére, illetve márciusban nem kezdik el az üzemanyag szállítását. A munkálatokat folytatják ugyan az iráni erőműben, de csak csökkentett mértékben. A szóvivő nem tette világossá, milyen munkálatok ezek.
A Roszatom vezérigazgatója, Szergej Kirijenko a minap ajánlotta fel iráni partnerének, hogy nézeteltéréseiket tárgyalóasztalnál rendezzék, ne az újságok hasábjain. Véleménye szerint üzleti ügyeket nem így szokás megbeszélni, és „az orosz fél kész konstruktív megbeszéléseket folytatni az építkezés finanszírozásáról, a kérdések átpolitizálása és médiatalálgatásokba bocsátkozás nélkül.” A Roszatom első embere a kérdést kizárólag gazdasági természetűnek véli, a politika legkisebb jelenléte nélkül.
Március 19-én a news.mail.ru hírportál az orosz Biztonsági Tanács elnökét, Igor Ivanovot idézte, aki kijelentette: „Irán esetleges atomfegyvere Oroszországot is veszélyezteti.” Egy ilyen magas beosztású politikus kijelentése Moszkva és Teherán kapcsolatainak átalakulásáról tanúskodik. Hasonló véleményt fogalmazott meg az Eho Moszkvi rádiónak adott interjújában Radzsab Szafarov, a Modern Irán Kutatóközpont igazgatója is. Szerinte „Ivanov bejelentése nincs összefüggésben az iráni finanszírozási problémákkal, annak tisztán politikai okai vannak.”
A politikai okokat több irányból közelíthetjük meg. Az első, nyilvánvaló egy háború kirobbanásának lehetősége az Egyesült Államok és Irán között. Egyes elemzők szerint „a következő háború kirobbanásáig a Perzsa-öbölben alig néhány hét van hátra. Az Egyesült Államok a felkészülés utolsó stádiumába lépett, amint azt európai szövetségeseinek információs csatornáin keresztül értésünkre adta.”
Az orosz politikai elit számára nyilvánvaló, hogy egy esetleges iráni hadművelet esetén az Egyesült Államok nagy valószínűséggel csapást mér a busheri atomerőműre. Ilyen feltételek mellett igen kockázatos a munkálatok folytatása finanszírozás híján.
Március 20-án az iráni állami televízióban Oroszországot „megbízhatatlan partnernek” nevezték, aki politikai okokból hátráltatja a reaktor építését.
Moszkva változó pozícióját tükrözi, hogy anonim diplomáciai források szerint az orosz fél hazahívta szakértőit Busherből. Az Atomsztrojekszport cáfolta az értesülést, arra hivatkozva, hogy képviselőik csak a közelgő Navruz ünnep idejére függesztették fel megbeszéléseiket, az ünnep után visszatérnek a tárgyalóasztalhoz.
A kialakult helyzet meglehetősen bonyolult. Nem csupán a készülő háború teszi azzá, de az orosz fél sem akarja önként atomfegyverhez juttatni az iszlám szélsőségeseket. Korábban már bejelentették: addig nem kezdik meg a nukleáris fűtőanyag szállítását Busherbe, amíg az iráni fél fel nem függeszti az urándúsítást, amire egyébként az ENSZ BT egyik határozata is kötelezi.
Oroszország azért sem szívesen látná Iránt az atomklubban, mert már tett szert egy keserű tapasztalatra az atomtechnológiák Kínának való átadásával kapcsolatosan. Akkor a „szocialista tábor” pozícióinak erősítése végett szánta rá magát a Szovjetunió erre a lépésre - ma már nemcsak a Nyugat, de a mai Oroszország is tart Kínától.