Vissza a tartalomjegyzékhez

Göndör Ottó
A melegek apostola betiltaná a vallásokat

Elton John, a „Rock Királynője”, ahogy David Bowie egykor elnevezte, a közelmúltban ünnepelte hatvanadik születésnapját. Partiján a ’40-es évek hangulatát kívánta megidézni, így hát tábornoki egyenruhát öltött, melyet teleaggatott náci kitüntetésekkel, és egy orosz tiszti tányérsapkával koronázott meg. Másnap húszezer rajongó előtt ünnepelte negyvenéves zenei pályafutását a Madison Square Gardenben. A homoszexualitás egyik zászlóvivőjének tartott énekes betiltaná a vallásokat, ugyanakkor kész csodának tartja, hogy határtalan promiszkuitása ellenére mindeddig elkerülte az AIDS.

Sir Elton „Sáron” John, aki Reginald Kenneth Dwight néven látta meg a napvilágot 1947. március 25-én, hároméves korában kezdett el zongorázni, négyévesen pedig már családi partikon játszhatott. Édesanyja, mikor már híres zenész vált fiacskájából, megemlékezett róla, hogy a kisfiú rendkívül ideges környezetben nőtt fel, egyetlen menedéke a zene volt. Tizenegy évesen kezdte meg tanulmányait a Királyi Zeneakadémián. Tanítója, Helen Piena professzor elmondása szerint amikor egy ízben eljátszott előtte egy négyoldalas Händel-darabot, az ifjú Reginald azonnal visszajátszotta, „akár egy gramofon”. Ugyanakkor nem volt igazán szorgalmas mintatanuló, az intézményt még záróvizsgái előtt otthagyta. Ezekben az években kezdett rock ’n’ roll-lemezeket gyűjteni, nagy hatással volt rá az akkortájt még erősen szexualizáló, „hímnős” arculattal operáló Little Richard. Tizenöt éves korában szülei elváltak, s ezt követően a Northwood Hills pub bárzongoristájaként kereste kenyerét.
1964-ben megalakította a Bluesology zenekart Elton Dean és Long John Baldry nevezetű barátaival. Három évvel később barátai tiszteletére vette fel keresztnevük beiktatásával az Elton John művésznevet. A ’70-es években a gospelből és boogie-woogiból nőtt ki önálló stílusa, a piano-rock, mely élesen elkülönült a korszak egyéb gitárcentrikus stílusirányzataitól. Hogy még inkább felhívja a figyelmet magára a színpadon, hol Donald kacsának, hol Mozartnak öltözött. 1975-ben hajszál híján túladagolta magát kábítószerrel. Később azt nyilatkozta: „amikor az Alpok felett repülök, arra gondolok: ennyi kokaint szippantottam fel.” 1976- ban a Rolling Stone magazin egy interjújában, melynek címe Elton őszinte vallomása, előhozakodott az azóta már közismert féligazsággal: biszexuális. A bejelentést követően néhány évre visszavonult, és idejét kedvenc angol focicsapatának, a Watfordnak szentelte, melyet később meg is vásárolt.
1984. Valentin-napján feleségül vette német hangmérnökét, Renate Blauelt. Ám négy év múlva rájött, hogy mégis inkább homoszexuális, így elvált feleségétől. 1986-ban az ausztrál turné kellős közepén elment a hangja, melyet követően egy polipot kellett eltávolítani a torkából masszív marihuánafogyasztásának eredményeképpen.
A nyolcvanas évek közepén pártfogásába vette az akkor még csak szárnyait bontogató George Michaelt a Don’t Let The Sun Go Down On Me című dal erejéig a Live Aid-koncerten.
1990-ben bevonult a chicagói kórházba kezeltetni drogfüggőségét, alkoholizmusát és bulimiáját. A kezelés során hajátültetésre is sor került. 1992-ben sikeresen eloszlatta Axl Rose homoszexuálisokkal szembeni ellenérzését, és közösen elénekelték a Bohemian Rapsodyt az AIDS-ben elhunyt szintén meleg Freddy Mercury emlékkoncertjén, majd később a Guns N’ Roses November Rainjét az MTV Video Music Awards díjkiosztó gálán. Még ez évben megalapította az Elton John AIDS Alapítványt, mely több mint százmillió dollárt gyűjtött össze az évek során prevenciós célzattal. Egy akkoriban készült interjúban azt állította, kész csodának tartja, hogy elkerülte az AIDS, hiszen „fél Amerikával lefeküdt”.
1993-ban ismerkedett meg David Furnish filmessel, akivel, miután a jogszabályok engedélyezték a homoszexuálisok házasságát, 2005. december 21-én össze is házasodott. Bár a lehetőség felmerült, elzárkózott attól, hogy gyermeket adoptáljanak, a korkülönbség miatt. „őszintén szólva nem vagyok hajlandó szoptatni” - jegyezte meg közönségesen. Az évek során így pusztán tíz keresztgyermekre tett szert, köztük van Sean Ono Lennon és Brooklyn Beckham is. ’94-ben megírta és felénekelte az Oroszlánkirály néhány betétdalát, alig néhány évvel később a Disney rajzfilmgyár a legmagasabb kitüntetéssel, a Disney Legenddel ismerte el rajzfilmjei népszerűsítéséért végzett munkáját. 1999-ben pacemakerrel látták el gyengélkedő szívét.
2002-ben sikerült Eminem homoszexualitás- ellenességét is eloszlatnia, és duettet énekeltek a Stanben a Grammy-díj-átadón.
Azonban stratégiája, mely sikerre vitte homoszexuális lobbitevékenységét a popzenei ipar által kitermelt sztárok körében, kudarcot vallott a szentírásuk elveihez hűen ragaszkodó vallásokkal szemben. Az őt pályáján elindító Little Richarddal ellentétben, aki szexuális devianciájának hátat fordítva egy keresztény közösséghez csatlakozott, Elton John frusztrációját inkább minősíthetetlen hangnemben öntötte rá a Music Monthly olvasóira az elmúlt év őszén. „Úgy gondolom, a vallások mindig is gyűlölettel viseltettek a homoszexuálisok felé. A vallások csak a gyűlöletet és rosszindulatot segítették elő a homoszexuálisok irányába… A Pet Shop Boys és én több homoszexualitást felvállaló koncertet adtunk már Oroszországban, melyet nagyon jó ötletnek tartok, hiszen a volt szocialista országokban számtalan egyház által indított homoszexuális- ellenes mozgalom létezik. Ha rajtam múlna, betiltanám a vallásokat.”