Hajdú Sándor
Bárányok ünnepe
Csángó mese húsvétra

Alkonyodik, mikor meglátjuk a Gyimes-völgyet, és sötét este lesz mire a Gyimesbükkre érünk. A hegyek árnyéka sötéten zárja le a látóhatárt, vakon botorkálunk a tehenekkel az utcákon. Fekete Zolit keressük, vagy ahogy erre hívják, a „Füttyöst”. A faluban mindenki ismeri, de senki nem tudja, hol van épp’. Itt is, ott is előfordul - mondják -, olyan, mint a népmese. Pedig „Lekvár”, azaz Tóró Laci azt mondta: otthon lesz, mert húsvétra mindenki előkerül a hegyek közül.

Nem aggódunk, csak egy kicsit, majd kapunk szállást itt is, mint oly sokszor már Erdély megannyi hegyében és völgyében. Egy szerény szoba, meg egy kis kenyér szalonnával mindig kerül vacsorára, na meg egy vendégszerető család, akivel elálmosodásig nézzük a tüzet és hallgatjuk egymást. Korán kelünk másnap, még csak pitymallik, gyengén deres a mező, majd úttalan utakon indulunk Bükkhavaspatakára, a Füttyös után. A Füttyös ugyanis állattartó, vagyis pásztor, és igen sok szép mesét tud mondani, aminek legalább a fele hazugság, de Lekvár azt mondta, így is utánozhatatlan, eredeti gyerek. A hegyek nevelték, meg a kocsma, úgyhogy kitűnő a pedigréje, higgyük el neki. Hittük, de egyre kevésbé, mert az út nagyon rossz, hol egy patak, hol egy ér, hol pedig valóságos szakadék van előttünk. Lekvár is rászokik néha a pásztorságra a Nyikó völgyében, de van, amikor szénégető, na meg turistakalauz, abból is a legkiválóbb. Egy kései vacsora közben elegyedtünk vele szóba régebben, még Farkaslakán, éppen az Ursust szelídítette, vagyis sörözött. Szó szót követett, majd egy óra múlva már az esztenánál voltunk Firtosváralján. Ha nem akartunk is, enni kellett egy kis ordát, juhsajtot, és persze vég nélküli elbeszéléseket hallgatni a birkákról, az életről, na meg a székely asszonyokról. Erősködött, hogy egyszer húsvét táján menjünk el vele a Füttyöshöz, akkor él igazán, üzletel a bárányokkal, elemében van olyankor, de nagyon. Így kerültünk hát erre a lehetetlen útra, ennek a kárát szenvedi az autó is. A falu előtt egy „román taxit” látunk szembe jönni, kérdjük az irányt, na meg a Füttyöst, hogy merre lehet. A gazda megállítja a gumis kocsi elé fogott lovat, majd archaikus nyelven válaszol: „eeegyeníst, maj’ felfelé megkapják a hegy alatt” - mondja, majd a ló felé legyintve megemeli a kalapját és továbbdöcög.
A megoldás több tonna acél formájában robog el mellettünk, egy román dízel bűzét követve jutunk a széles rétre, ahol a Füttyös éppen bárányokat pakol egy olasz kamionba. Csupán egy-két órát kell várni, míg a bárányokat elnyeli a teherautó. Aztán csend telepedik ránk, de csak pár percig, mert a Füttyös elkezd dalolni, táncolni, na meg fütyülni. Örül, mert jó boltot csinált, azon túl mi is megjöttünk, mert várt ám minket tavaly óta szinte mindig, ugyanis a Lekvár említette neki, hogy egyszer csak érkezünk. De hát mi mást is tehetett volna a birkák mellett, várt és fütyült mindenre: a világra, a politikára, a szegénységre és a gazdagságra is. Persze ez nem így van, de jól hangzik, mondja vigyorogva, de nagyon szereti a jó mondásokat, ezért is olvas annyi mindent. Elsősorban az eurót szereti olvasni, utána a lejt, de a forint is a kedvenc olvasmányai közzé tartozik - sorolja komolyan a legutóbbi élményeit. Aztán ordát eszünk száraz kenyérrel meg szalonnával és kibédi hagymával. Desszertnek pálinkát kínál, de abból is a jobbikat, amit csak errefelé főznek, igazi somból meg kökényből. A tisztességre nincs gondja, mindenki előre köszön neki a környéken, ismeri a csángó falvakat, tanyákat mind a Gyimesben. Bárányokat vesz és ad el, már ha van, mert nem mindig van elég, ha kicsi a szaporulat, akkor nem eladó semmi. A telet a faluban töltik, csendességben, csak ő meg az öccse alszanak a jószág mellett.

Füttyös valamikor papnak akart tanulni, de aztán meggondolta magát. Az úgy volt, hogy éppen húsvét előtt a faluba jött a pap bácsi, hogy a híveket felkészítse az ünnepre. A mise lezajlott, aztán a feltámadás jegyében úgy berúgtak a pappal együtt, hogy csoda, hogy élve maradtak. Na, ekkor határoztam el, inkább maradok rendes ember, mert olyan gigám nekem nincs, amiből egyszer jön az imádság, majd egy fertályóra múlva a pálinka folyik lefelé - anekdotázik a juhászember. Így maradt a másik életre szóló szerelem: a birka. Itt váltam igazi lelkésszé az én birkáim között - mondja nevetve - ismerem mindet, tudom a nyavalyáikat, látom a bűneiket. Az anyám imádkozó volt mindig, azért vagyok én is ilyen vidám ember, mert az „ídös” mindig nevetve keltett, és csak az apám temetésén láttam sírni. Olvasni is tudott, románul és magyarul is tanított minket a Bibliából. Onnan tudom, hogy a legnagyobb ünnep a bárányok ünnepe, a húsvét. Mert ugye Mózes is egy birkákkal foglalkozó egyszerű halandó volt, még csak nem is számadó juhász. Na, anyám mindig azt mesélte, őbelőle lett aztán a zsidók nagy vezére, aki elrendezte a húsvétot. Élt a mi falunkban is egy Mózsi bácsi, ő nem evett, csak libakolbászt, meg húsvétra bárányt vett az apámtól, és azt ették húsvétkor. Azóta tudom: a bárányok a legfontosabb állatok a történelemben - ömlik a szó a pásztoremberből.
Közben besötétedik a völgyben, tüzet rakunk, és Füttyös felteszi a puliszkához való vizet. Hallgatunk egy sort, majd a holnapi reggelt tárgyaljuk ki: bárányt vágnak, nem is egyet, mondja a Fütytyös. Jönnek érte Csíkból valami táncosok, ott van tábor, magyarokkal meg románokkal. Kijő’ velük tán Szent András, meg a felesége, Irén is muzsikálni. Visszajáró kuncsaftok, mindig így húsvét előtt pár nappal kerülnek elő - meséli, miközben a puliszkát önti elénk egy falapra. Románosan esszük, cérnával vágva, meg szalonnazsírral locsolva, friss túróval dúsítva. A nehéz étel után ledőlünk a priccsekre, és hallgatjuk a kutyák ugatását. Medvékről, farkasokról beszélgetünk, aztán meg hortyogunk hajnalig. Még setét az ég alja, mikor a kopott dűlő porát egy kisbusz veri fel. A birkákat választják ki, és már kólintják is fejbe, aztán kiengedik a vérüket a fűbe. Közben rákezdik a Szent Andrásék is, dübög a gardony, zeng a vonó, még táncolni is nekilátnak néhányan. Közben jókat kurjantanak, és nyúzzák, osztják a birkahúst sebesen. A tánc még tart, mikor búcsúzunk. Füttyös egy kis cipót meg túrót rak egy zacskóba, és szinte elzavar minket: menjetek, mert nem értek haza ünnepelni. Mert a húsvéti ünnep, az nekik is arról szól, hogy otthon lenni, a családdal ünnepelni.