Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter, Morvay Péter
Először pénz, utána ész

Magyarország legnagyobb kincse a víz - mutat körbe a 68 éves Bereczk Imre nagyvállalkozó sárbogárdi építkezésén, ahol hónapokon belül elkészül nyolcezer négyzetméteren az ország egyik legnagyobb ásványvíz-palackozója. A sárbogárdi víz független vizsgálatok szerint Evian minőségű. Bereczk már a közel-keleti exportot tervezi, ahova évtizedek óta személyes szálak kötik.


Fotó: Vörös Szilárd

Sárbogárdon születtem, majd Csepelen kezdtem dolgozni, ott is éltem, miközben a műszaki egyetemet estin végeztem a gépészmérnöki karon. A víz és a levegő áramlása érdekelt a legjobban. Csepeli időszakomban az Ipari Minisztériumban Kovács István miniszterhelyettesnek voltam a táskahordója. Igazából a tanácsadója voltam, csak olyan fiatalon ciki ezt így mondani, de bármit, amit kért, azonnal elintéztem neki. Nem kérdeztem vissza miért, meg hogy hogyan, nem okoskodtam, mentem, és elintéztem. Kerestem is szépen, háromezer forint volt a fizetésem akkor, amikor egy jó mérnök ezerötöt kapott. Ha valamit gyorsan ki kellett kalkulálni vagy meg kellett fogalmazni, egy speciális anyagot, akár egy külföldi gyár számára össze kellett állítani - akkor szállítottunk csőgyárat Kínába -, azt én villámgyorsan megtettem neki. Ezért is jutottam hozzá a szocializmus kellős közepén Farkasréten egy lakáshoz, ráadásul még nőtlen emberként.
Gépészmérnökként került Algériába?
- Már a hetvenes években, mikor itt még Trabanttal jártak az emberek, én egy nagy, fekete, fényes Mercire vágytam. Ismertem Algériában egy hatalmas céget, ahol sok magyar volt a vezetőségben. Az én szakmám volt a gyár fő profilja. Írtam nekik, hogy kimennék dolgozni hozzájuk a családommal együtt, mert egy igazi luxusautóra gyűjtök. Segítettek. Miután kimentem, pár hónappal később én lettem a gyár igazgatója. Plusz egy mészmű beruházását is vezettem, s aztán pár év múlva építettem Algériának három vízügyi iskolát is.
Imre bácsi, hányban volt mindez?
- Hetvenhétben már kint dolgoztam náluk, akkor voltam harmincéves, akkor volt nyolc hónapos a kisebbik lányom.
A Mercit megvette?
- Meg ám. De aztán elpártoltam, mert az Audi jobb. Számolja ki, nyolc éven keresztül kétezer dollár volt a havi fizetésem, húsz százalékot kaptam a három gyermekemre, a feleségem után pedig negyvenet. Ő építészmérnök volt.
Ezt kitől kapta?
- A magyar állam adta a pénzt, de az arabok fizették. Így havi négyezer dollár jött össze. Algériában igazán jó barátságba kerültem az arabokkal, magával a miniszterelnökkel is. Egyik alkalommal meghívott a nemzeti ünnepükre is. Nem sötét ruhában, hanem farmerban mentem, majd szégyellve magam elbújtam a kamerák elől egy oszlop mögé. A miniszterelnök odaszólt arabul, testvér, gyere elő.