Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Mi a baj, fiúk?
Elillant a magyar fiatalok házasodási kedve

Nem divat mostanság feleségül kérni a lányokat. A férfiak ráérnek, hiszen a szabad szex, a házasságon kívüli együttélés fénykorát éljük, és ma már a gyerek miatt sem muszáj összeházasodni. Különben is: melyik fiatalember akarna ma egy család fenntartásáért éjjel-nappal gürcölni, hogy aztán „hatvanévesen jó eséllyel elpatkoljon a másvilágra”? Csakhogy a számítások szerint, ha minden így megy tovább, akkor a fiatal nők fele egyedülállóként fogja leélni az életét.

„A fiam bankár, jóképű férfi, világéletében sportolt, utazott - meséli Marton József, hatvanegy éves fodrász. - Ugyanabban a belvárosi házban él, mint mi, de külön lakásban. Mindene megvan: szép autó, szerető barátnő, jó állás, sok pénz. De házasodni sehogy sem akar, pedig már negyvenéves lesz. A barátnője végzős egyetemista, több éve együtt élnek. Fél éve a lány kijelentette: családot szeretne, és ha nem házasodnak össze, akkor elköltözik. A fiam, bár nagyon szereti a kislányt, azt mondta: menjen. A lány erre elmesélte, hogy van egy évfolyamtársa, aki hosszú ideje kerülgeti őt, és akinek bevallottan komoly, családalapító a szándéka. A maga kétségbeesett módján így akarta végleges döntésre bírni a fiamat, de az mégis a szakítás mellett döntött. Ebben talán az is közrejátszhat, hogy a fiam a munkahelyén a vele hasonló korúak között csupa elrontott házasságot lát. A lánynak most tavasszal lesz az esküvője a másikkal. A fiam pedig? Ő a napokban fogta magát, és elutazott a tánctanárával Kubába salsát ropni. Az életviteléről nem akar lemondani, de meddig lehet így élni, kérdem én? Negyvenkét éve vagyunk házasok a feleségemmel, és értetlenül állunk a dolog előtt. Tudja, mi végig nagyon megbecsültük egymást, és a hosszú házasságunk egyik titka, hogy mindig nagyon meggondoltuk, miért és hogyan szólunk egymásnak. De a fiunkkal sehogy sem tudunk szót érteni, nagyon más nyelvet beszél, mint mi.”
Manapság a lányok körül nem tolonganak a kérők, sőt egyre több fiatal nő szenved attól, hogy még soha senki sem kérte őt feleségül. Pánikba esni attól, hogy lemaradnak a családalapításról, szintén csak a nők szoktak, mivel komoly biológiai hátrányuk van a férfiakhoz képest. „Egy férfi addig húzza az időt, ameddig akarja, hiszen bármikor elvehet egy nála jóval, akár 20-30 évvel fiatalabb nőt, ha gyermek(ek)et szeretne, ellenben a nőknek legkésőbb a harmincas éveik végéig lépniük kell" - mondja Földházi Erzsébet szociológus.” - mondja Földházi Erzsébet szociológus. Jellegzetes példa az a negyvenhét éves, hazánkban élő amerikai férfi is, akitől mikor megkérdezték, nem bánja-e, hogy a kétlaki életvitele miatt nincs családja, kamaszos mosollyal rácsodálkozott a riporternőre: ő csak mostanában gondolkodott el azon, hogy ideje lenne családot alapítani! Hozzátehetjük: a magyar férfiak rossz egészségét és alacsony várható élettartamát figyelembe véve félő, hogy az össznépi halogatás a magyarok kihalását idézheti elő.
"A házasodással kapcsolatos motivációkról elsősorban a nőkre vonatkozóan vannak ismereteink, a férfiakról e tekintetben keveset tudunk " - tájékoztattak a KSH Népességtudományi Kuatóintézetében is. Ami kétségtelen: a tanulóévek meghosszabbodásával elterjedt az élettársi együttélés, a házasságkötések időpontja pedig kitolódott, miközben a számuk egyre csökken. Németországban „mamahotelként” emlegetik azt a nyugaton régóta ismert jelenséget, miszerint a húszas-harmincas fiatalemberek előszeretettel élnek a szüleikkel. Még akkor is otthon laknak, ha anyagilag megtehetnék, hogy elköltözzenek, hiszen anyjuk kiszolgálja őket, miközben ők önállóan bánnak a pénzükkel és idejükkel - tizenéves koruk óta.