Slaza–Pédzsör
Alulról jött milliárdosok

Szerény József neve ma már szinte egybeforr a Szerény és Társai Generálimpex Rt.-vel. Nem is csoda, hiszen az évi többmilliárd dolláros forgalmat bonyolító konszern nem csupán névadóját, de egyben tulajdonos elnök-vezérigazgatóját is tisztelheti Szerény József személyében. A Heteknek adott interjújában Szerény József a szerény kezdetekről és a felemelkedés titkáról is beszélt.

Kevesen tudják önről, sokan pedig el sem hinnék, hogy alig húsz évvel ezelőtt még egyszerű lakatosként dolgozott itt, a Szerény és Társai Generálimpex Rt.-ben.
- Pedig tényleg így volt, bár akkor még máshogy hívták a gyárat.
Gondolom, nem lepődik meg, ha azt mondom, olvasóink az azóta megtett szédületes útra kíváncsiak. Szóval: hogyan lett gyártulajdonos az egykori lakatosból?
- Hát, tulajdonképpen már a nyolcvanas évek vége felé éreztem, hogy valami többre vágyom. Mert reszelni is jó volt, de nem akartam így nyugdíjba menni.
Ez világos, de mit csinált, hogyan sikerült kitörnie?
- Nem törtem én ki semmit, csak gondoltam, hogy mi lenne, ha megvenném a gyárat. Miért én dolgozzak másnak, miért ne mások dolgozzanak nekem? Nem igaz?
Na jó, de ettől még nem lesz tulajdonos senkiből.
- Hát nem, de én addig-addig gondolkodtam, hogy a végén csak megvettem a gyárat. Egyébként már gyerekkoromban is ilyen konok voltam: egyszer például kinéztem egy kisautót a játékboltban, és addig nyaggattam a szüleimet, míg karácsonyra megkaptam.
A gyárról beszéljünk! Honnan volt pénze?
- Anyai nagybátyám mindig azt mondta, „beosztással él az ember”. Megfogadtam a tanácsát.
De hát ez a gyár többmilliárd dollárt ért már akkor is!
- Igen, igen, hát éppen ezért gondoltuk az asszonnyal, hogy talán jó befektetés volna megvenni.
Az asszonnyal?
- Igen, az én Margitom sok jó ötletet adott az életben.
Még mindig nem értem: hogyan sikerült megvennie a gyárat a lakatosfizetéséből?
- Látom, ön is olyan makacs fajta, mint én. Hát elmesélem: valamikor a nyolcvanas években mentem hazafelé műszak után, és ahogy így elgondolkoztam, egyszer csak éreztem belül, hogy „Te, Jóska, itt van ez a remek gyár, szép is, közel is van az albérletedhez, csak valahogy a tulajdonosi szemlélet hiányzik belőle, mire vársz még?” Na, mondtam magamba’, vagy most csinálom meg a szerencsémet, vagy soha! Mert az a legfontosabb, hogy ne adjuk fel az álmainkat!
De hogy lett ebből gyár? Ez csak egy ötlet volt!
- Persze, én is tudom, hogy a jó ötlet önmagában nem elég, a sikerhez cselekedni is kell. Ezért vettem meg a gyárat.