Hetek XI. évfolyam, 13. szám, 2007. március 30.

Kétséges, hogy megéri-e nyolcvankettedik születésnapját a leghíresebb magyar származású filmsztár. Tony Curtis halálos beteg, decemberben kis híján elvitte a tüdőgyulladás, ráadásul vastagbélrákja és izomsorvadása is van. A család szívét már az örökség iránti aggodalom tölti el.

A Curtis-vagyon 50 millió dollárra tehető, ehhez jön hozzá a Beverly Hills-i ház és számos autó is. Curtis állítólag már évekkel ezelőtt készített végrendeletet, amelyben mindenét harminchét éves festőművész feleségére hagyja, utódai tehát semmire nem számíthatnak. Ezen főként híres lánya, Jamie Lee Curtis háborodott fel, aki korábban évekig nem is beszélt apjával, ám amikor Tony betegsége kitudódott, kibékültek. Ugyanakkor Curtis mindig is büszke volt arra, hogy gyerekeiről gondoskodott, azaz a tartásdíjakkal sosem késett. A színésznek összesen hat gyermeke született, de egyikük még fiatalkorában herointúladagolással mondott le végérvényesen örökösödési jogáról. A Curtis házaspár egyik ismerőse szerint a fiatal feleség már megkönnyebbülne, ha Tony meghalna, mivel rengeteget kell foglalkoznia vele, házaséletről szó sem lehet közöttük, és férje már beszélni is alig tud.
Tony Curtis apja ortodox zsidó fiatalemberként vándorolt ki Mátészalkáról, majd Manhattanben alapított családot. A filmszínész gyerekkorában a Bernard Schwartz névre hallgatott, és meg volt győződve arról, hogy az utcájuk végén már Budapest következik. A felcseperedő Bernie mindennapjai a menekülés jegyében teltek: „Azért üldöztek, mert zsidó voltam, pedig azt sem tudtam, mi a franc az, hogy zsidó” - emlékezett vissza felnőtt fejjel és a rá jellemző szabadszájúsággal. A harmincas években New Yorknak is megvoltak a maga fiatalkorú náci bandái, akikkel Bernie és haverjai állandóan utcai harcokba keveredtek. Ezek a tapasztalatok alapozták meg későbbi kalandfilmes szerepléseit, de a kifinomultabb színjátékra is a túlélési ösztön késztette: „ellenséges etnikai negyedekben” egy szál magában inkább kerülte az összetűzést, és viselkedésével igyekezett terepszínt ölteni. Az ingerlékeny, paranoiára hajlamos fiúnak otthon sem volt nyugta skizofrén és férfigyűlölő anyjának dühkitörései miatt. A fiú a brutális veréseket a szépsége mint egyetlen istenadta ajándéka elleni merényletként fogta fel.
A mozi egy olyan világot jelentett Bernie számára, ahol eltűnt minden baj és gond, ami a külvilágban körülvette. Már tizenévesen a filmvászonra kívánkozott, és a tehetségkutatók később nem is hagyták elkallódni a fekete hajú, kék szemű Schwartz tengerészgyalogost, hanem Hollywood szolgálatába állították. A fiatalkori bandaháborúk tekintélyes filmszakmai előképzettséget jelentettek a kaszkadőrmutatványokhoz, új kihívásként élte meg viszont, hogy bármerre járt, rajongói mindenütt megtépték a ruháját.
A filmstúdió szabásza szívességből könnyedén téphető „szaggatózakót” tervezett az időközben önmagát Tony Curtisnek átkeresztelő ifjú sztárnak.
Bár hírnevét a mozinak köszönheti, sohasem tekintette a filmet művészetnek, inkább csak szórakoztatásnak.
A világsikert a Van, aki forrón szereti című komikus film hozta meg számára, ahol Jack Lemmon társaságában nőnek álcázva tervezi Marilyn Monroe meghódítását. Többi filmjét sem sorolhatjuk éppen a hűségeposzok közé. A színészmunka és a magánélet sajátos összehangolását gyakorló nőcsábászként végezte, és őszintén beismerte: „A kevés partnernőm közül, akivel nem volt viszonyom, az egyik Jack Lemmon.”
Tony Curtis dacolva a stúdiók ellenzésével - attól tartottak, hogy egy sztárjelölt karrierjét visszaveti a házasság - már 1951-ben feleségül vett egy színésznőt. Sőt, ezt a lépést még további két partnernőjével elkövette, és frigyenként két-két közös gyerekkel gyarapodott a „nagy család”. 1993-ban írott önéletrajzi művének zárszavát ötödik, frissen elvett felesége iránt érzett lobogás hatotta át, de a rákövetkező évben már túl is estek a váláson. Egy idő után csak évtizedekkel fiatalabb nőkkel folytatott viszonyt, ebben vélte a hosszú élet - ha nem is a hosszú házasság - titkát felfedezni. A jelenlegi, hatos sorszámú „élete párját” 1998-ban vette el.

Habár a filmsztár a maga részéről nyitott házasságban élt, mégis meglehetősen rosszul viselte házastársainak hűtlenségét. Az ivás állandó kísérője volt hétköznapjainak, de amikor a nyolcvanas évekre a nagy gázsival kecsegtető filmek elfogytak, az exfeleségek eltartandó gyermekeinek száma pedig csak növekedett, besokallt, és rákapott a kokainra is. Miközben a hazai nézőközönséget a Minden lében két kanál című sorozattal mulattatta, a színész egy elvonókúrán küszködött depressziójával és meghasonlott énjével. „Bennem százhúsz személyiség lakik - mindenki, akit valaha eljátszottam” - nyilatkozta, immár több mint száz film leforgatása után.
Néhány éve a világsztár olyan reklámfilmekhez adta - tegyük hozzá: fizetség nélkül - az arcát, amelyekben magyarországi történelmi tájakat és hungarikumokat népszerűsített. A reklámkampány hatására növekedett is a tengerentúlról Magyarországra látogatók száma, több tízmilliárdos éves bevételt hozva a hazai turizmusnak. Tony Curtis az óvilági gyökereire mindig is nagylelkűen emlékezett. Apja emléke iránti tiszteletből vállalt részt egy alapítvány munkájában, amely a magyarországi zsinagógák felújítását célozta meg.
Nemrégiben merült fel, hogy közterületet neveznek el róla. Ha valódi szakmai elismerést, Oscar-díjat nem is kapott, s családi boldogságban sem volt igazán része, neve a filmeken kívül is fennmaradhat - egy utcatáblán.