Vagyim Arisztov
Fel nem robbant bombák
Az új kelet-nyugati konfliktus orosz szemmel

Több mint egy hónap telt el Vlagyimir Putyin Münchenben elmondott beszéde óta, azóta is nem kevés találgatásra adva okot, vajon mi válthatta ki és mit is akart jelenteni. A nyugati média azonnal a hidegháború újjáéledését emlegette, mondván: Oroszország ráébredt ereje nagyságára és kesztyűt dob a Nyugatnak.

Putyin ifjú támogatói Moszkvában Fotó: AP

Mint ismeretes, az orosz elnök Münchenben azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy új fegyverkezési versenybe kényszeríti a világot, és „gátlástalanul” használja a katonai erőt a nemzetközi konfliktusok kezelése során.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a The Washington Postban igyekezett magyarázni főnöke szavait. Az Egy hidegháború épp elég volt című írásban Lavrov megpróbálta megértetni az amerikai olvasókkal, hogy Oroszország egyáltalán nem ellenséges a Nyugattal szemben és nem is veszélyezteti azt. Sokkal inkább Oroszország tart a Nyugattól. Putyin beszéde leginkább az oroszok csalódottságát jeleníti meg a Nyugattal, és a Nyugatnak a Szovjetunió szétesését követően kialakított Oroszország-politikájával kapcsolatban.
„Az orosz polgárok azt kérdezik maguktól, tulajdonképpen ki fenyeget kit? A Varsói Szerződés tizenöt éve kimúlt. Mit kell Oroszországnak gondolnia akkor, amikor a NATO rakétaelhárító egységeket telepít Kelet-Európába?” - teszi fel a kérdést cikkében Lavrov. Putyin szavait kommentálva a következőket írja: „Nem, ez nem egy újabb hidegháború. Putyin világlátásában az erős Oroszország együtt létezik az erős Egyesült Államokkal és a szintén erős Európával, Kínával, Indiával, Brazíliával és másokkal.”
Bár a diplomáciában nem divat igazat beszélni, mégis úgy vélem, Lavrovnak itt hinni lehet. Többször átolvasva Putyin beszédét, nem találtam benne semmi olyat, ami alapján az új hidegháborúra vonatkozó következtetéseket le lehetne vonni. Pont az ellenkezőjéről beszélt. Arról, hogy „az egyes ország biztonsága a közösség biztonsága is”. A hidegháború után viszont sok fel nem robbant akna maradt hátra ideológiai sztereotípiák, kettős mérce és a blokkelvű gondolkodás formájában, amelyek a fenyegetettség érzését hozzák létre az oroszokban.
A NATO-ról szólva Putyin nem vonta kétségbe annak létjogosultságát és nem követelte felszámolását sem. De két olyan dologról is beszélt a hallgatóságának, amelyek megrettentették Oroszországot a NATO jugoszláviai bevetése kapcsán. Az első, hogy a NATO egyes tagjai úgy vélték - és vélik ma is -, hogy bármely ország ellen kezdeményezhetnek hadműveletet a NATO vagy az EU döntése alapján, ahhoz nem szükséges az ENSZ felhatalmazása. Az orosz államfő viszont úgy véli, „csak akkor tekinthető legitimnek az erő alkalmazása, ha azt az ENSZ keretein belül döntötték el. Az ENSZ nem váltható ki sem a NATO-val sem az EU-val”.