Bebetonozott érdekek
Interjú Kóka János gazdasági és közlekedési miniszterrel, az SZDSZ egyik elnökjelöltjével

Most, hogy a célegyenesbe fordult az SZDSZ elnöki székéért folytatott küzdelem, mit mondana azoknak, akik még mindig bizonytalanok az Ön személyét illetően? Miért lesz jobb a pártnak, ha Ön fogja dirigálni?
- Ez a választás arról szól, hogy az SZDSZ hajlandó-e átlépni a 21. századba, hajlandó-e feladni a liberális szalon jelleget, és képes-e professzionális párttá válni. Kész-e úgy működni, mint Európa sikeres liberális pártjai, azért hogy a szavazatok legalább tíz százalékát megkapja. Képes-e az én generációmat megszólítani? Nem várhatjuk el azoktól, akik tizenhét éve ülnek az ország politikai vezetésében, és végigvezényelték a rendszerváltást, hogy ugyanazzal
a frissességgel írjanak egy aktuális forgatókönyvet, és véghez is vigyék azt.

Hajdú Sándor, Szobota Zoltán

Adják át végre a stafétát…?
- Minden generációnak megvan a saját karaktere. Ma más arcokra, más attitűdre, több ambícióra, több energiára van szükség. Például azzal az energiával, mellyel a kampányt vezetjük, két év alatt megreformálható volna a párt. Nekünk az ország megújításának pozitív üzeneteit kéne ontanunk válaszul a társadalom, a gazdaság legfontosabb kérdéseire. De erre csak egy professzionális párt képes. Szerintem az SZDSZ alapító atyáinak legfőbb vágyát teljesítenénk be akkor, ha egy jól szervezett, ambiciózus, sikerre éhes, a politikai gondolatok piacán a saját ideákat érvényesítő pártot építünk. Ma nem az a kérdés, hogy ideológia vagy pragmatizmus, gondolat vagy cselekvés, hanem csendes elmúlás vagy esély a sikerre. Sajnos sokan a kudarc okait elemzik, és ezzel akaratlanul is a kudarc kultuszát építik Magyarországon - hiszen erre fogékony a magyar néplélek -, szerintem foglalkozzunk valami újjal, szokatlannal, ami inspiráló, ami elgondolkodtat. Ezért tettem a siker kultúráját a politikám középpontjába.
A Fidesz és a szocialisták is sikerorientáltak.
- Nem így látom. Soha nem fogjuk tudni megverni a Fideszt panasz-kultuszban, és soha nem fogunk tudni több állami segítséget ígérni az MSZP-nél. Ezért kell nekünk liberális elveink alapján megfogalmazni azt a politikát, amely vonzó a fiataloknak, vonzó a komplett választói csoportoknak Magyarországon. És azt állítom, hogy ez nem más, mint a siker üzenete. Félreértés ne essék, nem a sikeres emberek képviseletéről beszélek. A liberális pártnak olyan politikát kell megvalósítania, amely azt ígéri, hogy mindenki a saját egyéni forgatókönyve szerint boldogulhat. Meg kell győznünk a választóinkat, hogy tudunk konkrét, világos cselekvési programot adni mondjuk arra, hogy mitől csökken a romák szegregációja, vagy hogy mitől fognak jobban szerepelni a magyar diákok a PISA-teszten. A siker igénye a politikánkban minden ponton nyomon követhető kell legyen. A siker nem gazdasági fogalom. A siker ígérete az egyén méltósága elismerésének, belső értékességünk megélésének üzenete. Valójában a liberalizmus igazi ethosza.
Erről azokat a százezreket is meg kellene győznie, akik számára a liberalizmus egy szitokszó, és egyet jelent a pedofília, a homoszexualitás, a könnyű drogok és hasonlók támogatásával. Az Ön vezetése alatt is fővédnökei lennének az ilyen komoly társadalmi elutasítottságnak örvendő kisebbségi jogoknak?
- Ha Magyarországon a liberalizmus erről szólna, az SZDSZ rég nem lenne parlamenti párt. Az Európa legsikeresebb liberális pártjai által képviselt liberalizmus Németországban, Hollandiában, Dániában, az Egyesült Királyságban a szabadságról, a versenyről és az esélyegyenlőségről szól. Hazánkban elsősorban azoknál szitokszó, akik árpádsávos lobogó alatt dicsőítenek ordas eszméket. Azonban 20-25 százalékra tehető azon választók aránya, akik bár nem fogalmazzák meg, hogy milyen értékek felé vonzódnak, de a fontos kérdésekre adott válaszaik alapján liberálisak.
Hol „bujkálnak” most ezek a polgárok?
- Ott vannak a Fidesz, a szocialisták, az MDF szavazói között.
És eddig miért nem az SZDSZ-re szavaztak?
- Mert a Fidesz és az MSZP jobban tudta elegyíteni saját politikáját a liberalizmus úgymond népszerű vonásaival, mint amennyire mi vonzóak tudtunk lenni. Szerintem a liberális párt egyik nagy kudarca, hogy az emberi jogi kérdéseket, a köztársaság alapeszményét, a parlamenti demokráciánk építőköveit és a liberális piacgazdaság fundamentumait olyan avítt csomagolással látta el, amely elriasztja a választókat. Amikor azt javaslom, hogy mutassuk meg: a liberális alternatíva miként hozhat sikert nem csak a liberális pártnak, hanem az országnak, akkor pontosan arról beszélek, hogy ne engedjük kimazsolázni a liberalizmus populáris elemeit jobb- és baloldalnak, mert így nekünk már csak az marad, ami nekik vállalhatatlan. Egyébként a világpolitika valamenynyi sikeres alakja Blairtől Schröderig beolvasztotta programjába a liberális elveket. Ha a tiszta liberális elvekből sikeres politikát akarunk csinálni, akkor nem szabad azon keseregnünk, hogy laboratóriumi tisztasággal ezek soha nem jelennek meg a kormányzati politikában. Hatrészes vitairat-sorozatomat is azért fogalmaztam meg, hogy mindenütt, ahol részletszabályokkal foglalkozunk, találjunk egy vezérfonalat, amely a gazdaság szabadságáról, az esélyegyenlőségről, hazánk globális viszonyairól szól. Ma már az kevés, hogy ideológiai alapvetéseinket kizárólag magas absztrakciós szinten vagyunk képesek megfogalmazni. Lássuk hogy megy mindez a gyakorlatban. Éppen ezt a fajta politikai cselekvőképességet hiányolják nagyon sokan a pártból, a „politikacsinálás művészetét”.
Gyurcsány Ferenc ugyanezeket szokta mondani a sikerről és az országépítésről. Lehet, hogy ő is átvette a liberálisok szlogenjeit?
- Persze, bár örülnék, ha ez a tettek szintjén is megjelenne, de ez kevésbé van így. Gyurcsány Ferenc ugyanis szocialista, és politikájának sok elemével vitám van. Ennek ellenére a szocialista „választékból” leginkább őt tartom alkalmasnak a miniszterelnökségre. Persze jobb szeretnék liberális miniszterelnököt, csakhogy amíg hat százalékot érünk el a választásokon, ezen nem érdemes merengeni. Most az a dolgunk, hogy koalícióban a lehető legsikeresebben képviseljük
a liberális elveket az oktatáspolitikában, az egészségpolitikában, a közigazgatás átszervezésében. És Gyurcsány is pontosan tudja, hogy Magyarország megváltoztatásához nincs más forgatókönyv, mint a liberálisoké. A szocialisták „változtatás” feliratú fiókja nagyrészt üres. Mi pedig a változtatás forgatókönyvét kérjük számon a szocialista miniszterelnökön. A koalíció nem szerelem, hanem érdekházasság: ma a szocialistákkal lehet és kell az SZDSZ-nek koalícióban lennie.
A partnerség fokmérője számomra az, hogy a köztársaság alapelveihez és a demokrácia-felfogásunkhoz illeszkedő, vagy annak a kereteiből minden pillanatban kilépni szándékozó pártról van-e szó. A Fidesz éppen ezért nem jöhet szóba koalíciós partnerként, Orbán Viktor meg még tárgyalópartnerként sem.
Új elnök, új koalíciós szerződés?
- Évente meg kell vizsgálnunk, mennyiben teljesültek a koalíciós szerződés pontjai, és ha kell, egészítsük ki azokat. Én már tettem is egy javaslatot, mégpedig a pártfinanszírozás, a közélet tisztaságának kérdéskörében. Ez számomra a koalíció egzisztenciális feltétele. Nem vagyok naiv, tudom, hogy kétharmados törvényről van szó, de ebben a ciklusban nekünk akkor is módosítanunk kell egyik oldalon a pénzügyi törvénnyel a közpénzek elköltésének szabályait, a másik oldalról a pártfinanszírozási törvénnyel a pártok pénzfelhasználásának a szabályait.
E nélkül nem léphetünk tovább a tisztább közélet irányába. A korrupciós indexeinkről szóló valamennyi nemzetközi felmérés lesújtó.
Úgy hírlik, első lépésben az autópálya-építésre elkülönített pénzekhez kellett hozzányúlnia.
- Közel két évig dolgoztam a kollégáimmal, hogy 40 százalékkal, azaz kilométerenként 800 millió forinttal le tudjuk vinni az autópálya-építés fajlagos költségeit. Ennek nagyjából fele annak köszönhető, hogy sikerült ésszerűsíteni azokat a műszaki szabályokat, amelyeknek megfelelően autópálya-szerződéseket kötünk. Másik fele pedig annak, hogy megnyitottuk a versenyt. A verseny csodákra képes.
Mindezzel bebetonozott érdekeket sért.
- Ahogy a velem kapcsolatos felindultságot nézem, azt hiszem, igen. Bár nem látok bele ezekbe az érdekrendszerekbe, és igyekszem a minisztériumot távol tartani ettől.
Fodor Gábor folyamatosan azzal érvel, hogy az SZDSZ elnöke nem lehet a miniszterelnök beosztottja, Ön pedig azt mondta február elején, hogy az elnöki szék elnyerése után meg fogja fontolni kormányzati szerepvállalását.
- Megfontoltam. Kormánytag szeretnék maradni, és vezetni a legnagyobb minisztériumot. Az SZDSZ elnökének közjogi hatalmi súlyt ad, ha államfőkkel, kormányfőkkel találkozik, építi a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat, érdemi befolyása van a magyarországi gazdaságpolitikára. A kormány talán legbefolyásosabb tárcájáról van szó, ezt feladni értelmetlen lenne. Ami a vetélytársam véleményét illeti, 2002-ben támogatói közül sokan azt kérték számon Kuncze Gábortól, hogy miért nem megy be a kormányba, és miért nem jeleníti meg jobban a liberális felelősséget a koalícióban. Meggyőződésem, hogy ha pártelnökként is megtartom az ország legnagyobb tárcáját, az az SZDSZ-t közelebb viszi a sikerhez és nem távolabb.
Talán az SZDSZ elnöki széke az egyik legingatagabb tisztség Magyarországon. Nem fél attól, hogy beletörik a bicskája?
- Kis túlzással azt mondhatnám: SZDSZ-elnöknek lenni majdhogynem nehezebb, mint miniszterelnöknek, vagy akár az ENSZ főtitkárának lenni. Az elvárások ugyanis döbbenetesek. Egyféleképpen tudom csupán elképzelni, hogy én
ebben a pozícióban beváljak: ha kézzelfogható, mérhető, konkrét eredményeket tudok felmutatni. Ha folytatódik az SZDSZ mélyrepülése, akkor akármit mondok, a párttal együtt buknék én is. A siker nemcsak célom, de úgy gondolom, feltétele is annak, hogy az újonnan választott vezetés hosszú távon bizalmat élvezzen.
Hogyan kívánja mobilizálni azokat a vidéki liberálisokat, akik úgy érzik, hogy őket kihagyták a „politikacsinálásból”, és maximum „jó pofát vághatnak” a pártvezetés döntéseihez?
- Ők elsősorban arról panaszkodnak, hogy nincs átjárás a helyi szervezetek és az országos vezetés között. Sokszor az újságból értesülnek mondjuk a liberális minisztériumokban hozott döntésekről, szempontjaik sehogy sem jutnak be a pártvezetés szempontjai közé. Szerintem megoldható ez a probléma is, ha egy világos, működőképes szervezeti gerinc intézményesen adna választ a vidék és Budapest, az országos és a helyi vezetés szempontjainak érvényesítésére.
A párton belül folyó kampány alatt többször is elhangzott, hogy akár Ön, akár Fodor Gábor lesz is az elnök, hajlandóak a másiknak a frakcióvezetést is felkínálni.
- Erről azért nem érdemes beszélni, mert a frakcióvezetőt a frakció tagjai fogják megválasztani. De ami az együttműködést illeti, az amerikai politikai kultúrát hoznám példaként, ahol a pártokon belül is megmérkőznek a lehetséges elnökjelöltek, és miután eldőlt, hogy ki a végleges jelölt, a korábbi megosztottság teljes mértékben eltűnik: mindenki felsorakozik mögötte. Gábor azt állítja, hogy nagyon jó csapata van. Ez azért is jó hír, mert ha az SZDSZ engem választ elnökének, ez a stáb onnantól kezdve a párt sikeréért dolgozhat.
Ön is rendelkezik azokkal az ellenzéki kapcsolatokkal, melyekre hivatkozva riválisa a jobb- és baloldal közötti kommunikáció megújítását tűzte zászlajára?
- Nem elég a vágyakat megfogalmazni. A kérdés az: hogyan tudjuk a liberális piacgazdaság és a polgári demokrácia intézményrendszereit úgy megerősíteni Magyarországon, hogy a Fidesz kénytelen legyen visszatérni az alkotmányos keretek közé, és hosszútávon újra koalícióképessé váljon. Ebben a folyamatban egyébként a mostani március 15-i megemlékezések mintha előrelépést jelentettek volna. Demszky Gábor szavai, úgy tűnik, nemcsak Magyarországon, de a nemzetközi politikában, az Európai Néppártban, és a nemzetközi sajtó konzervatív képviselőiben is áttörték a meg nem értés falait. Utóbbiak már arról is írnak, hogy Magyarországon nem a demokrácia siklott félre, nem a magyar nép mozdult a szélsőségek felé, hanem Orbán Viktor politikája vallott kudarcot.